Bazsó Péter: Az orrunk előtt hullik szét az egész rendszer

– Egy szakmai körökben terjedő dolgozatában – a javaslatnak némi pátosszal is hangsúlyt adva – úgy fogalmaz: itt az idő, most vagy soha, hogy átalakítsák a magyar egészségügyi rendszert. Biztos abban, hogy a világjárvány után, illetve a következő hullám előtt ez a legkedvezőbb időpont? 

– Igen, egészen biztos vagyok benne. Természetesen az ilyen bonyolult rendszer átalakítására, mint a magyar egészségügy, soha nincs ideális időpont, hiszen működés közben, eltérő érdekviszonyok figyelembevételével kell végezni. Abban is egészen bizonyos vagyok, hogy a feladat tovább már nem halogatható, mert lassan széthullik az egész, veszélyeztetve az állampolgárok egészségét. Miközben az állam gigantikus összegeket, évente közel háromezermilliárdot költ az egészségügyre, amihez még szép summát a magyar polgár is hozzátesz a saját zsebéből, az ellátórendszer intézményei sorra lehetetlenülnek el, zárnak be meghatározatlan időre, a betegek pedig a magánegészségügy felé tapogatózva keresik a gyógyulás lehetőségét. Mindennek az egyik oka, hogy a mai állami egészségügy pazarlóan működik, változatlan fenntartásához már az isten pénze is kevés lenne. Vagyis nincs mese, a hatékonyabb munka érdekében mielőbb át kell alakítani a rendszert.

– Az állapotokra jellemző az a statisztika, amely szerint a ma Magyarországon meghalt betegek közel harmada gyógyítható lenne, vagy megelőzhető a halált okozó betegség. Ez a helyzet folyamatosan romlik vagy stagnál. Lehet még tovább rontani?

– Ennek eldöntéséhez megbízható adatszolgáltatási rendszer szükséges, amelynek segítségével folyamatosan elemezni lehet az egészségügyben zajló folyamatokat. Ez a lehetőség eddig hiányzott, a világjárvány viszont felgyorsította az évek óta vajúdó, úgynevezett Elektronikus Egységes Szolgáltatási Tér kialakítását. Ennek segítségével egyértelműen átláthatóvá válik az egészségügyet fejlesztő döntések észszerűsége és gazdaságossága. Illetve a megfelelő adatok alapján tervezhetővé válik a gyógyítómunka és az ellátás megszervezése is. Csak egy példa az érthetőség kedvéért: a rendszer egyetlen pillanat alatt kimutatja, ha valakit fél év alatt – ugyanazzal a gerincbetegséggel – már harmadszorra küldtek el CT- vagy MRI-vizsgálatra, ami nyilvánvalóan pazarlás, hisz csak elő kellene venni a korábbi vizsgálat eredményeit.

Mondhatnám cinikusan: a beindított s egyre jobban működő adatszolgáltatót, az EESZT rendszert a COVID-nak köszönhetjük, ahogy a távdiagnosztika, a videókonzultáció lehetőségének megteremtését is. A számítógépes rendszer alkalmas arra is, hogy a családorvos és a szakorvos – minden előzetes bonyolult egyeztetés nélkül – a „felhőben” lévő dokumentumok alapján képes konzultálni a vizsgált páciens állapotáról, tüneteiről, kórtörténetéről, s közösen kidolgozhatják a megfelelő terápiát. Eközben a beteg nem kutyagol napokat intézményből intézménybe, s valamennyi orvos a saját rendelőjében ül!

– Ez jól hangzik, csakhogy a valóság ma az, hogy az országban egyre több intézmény képtelen ellátni a feladatát. Folyamatosan zárják be a vidéki kórházi osztályokat, legutóbb a szegedi és a kecskeméti kórházban szűnt meg az urológia, a szolnoki kórházban csak heti két alkalommal lehet szülni, sztrókkal pedig a fővárosba kell utazni.

– Emiatt kell átszervezni az egészségügyi ellátórendszer működését. Gyanítom, hogy kiderülhet: valójában nincs szükség minden, a feladatát ellátni képtelen szolgáltatóra. A rendszert úgy kell átalakítani, hogy az egészségügyi ellátás biztonságos legyen és költséghatékony.

– Tehát a kórházak egy részét be kell zárni?

– A jövő útja egyértelműen az intézményi centralizáció. Kevesebb, de jól felszerelt kórházra van szükség Magyarországon, amelyekben minden típusú betegséget képesek ellátni nagy gyakorlattal, kompetens módon. Ez nagyon fontos! Az ilyen kórházaknak úgy kell működniük, mint egy szimfonikus nagyzenekarnak, minden hangszeres szereplő teljesítménye nélkülözhetetlen a tökéletes hangzás eléréséhez, ami természetesen folyamatos gyakorlást feltételez. Erre lenne szükség a gyógyításban is.

A teljes interjút az Élet és Irodalom közli.