Az otthoni gondok csak a nőket izgatják

„Azt feltételezzük, hogy mivel a nőkre hárul a nagyobb felelősség a gyermekgondozás és a családi élet terén, ők a kevésbé kellemes aspektusokon gondolkodnak el nap közben – például arról, hogy haza kell vinni a gyermeket az óvodából vagy iskolából, vagy hogy időpontot kell kérniük a gyermekorvoshoz beteg gyermeküknek. Ezek pedig feszültséget keltenek bennük” – magyarázza Shira Offer, az izraeli Bar-Ilan Egyeten szociológiai és antropológiai intézetének docense.

Már egy sor kutatás igazolta, hogy a háztartás és gyermeknevelés terhei nem egyenlően oszlanak meg a nők és a férfiak között, e kutatások túlnyomó többsége azonban csak egyes magatartásformákat vizsgált. „Vannak olyan vizsgálatok, melyek az otthoni igénybevétel fizikális aspektusaival foglalkoztak, melyek viszonylag könnyen számszerűsíthetők – mondja a vizsgálat vezetője. – A munkák a jelentős részét – legyen az fizetett vagy nem fizetett munka – azonban fejben végezzük el. Gyakran előfordul, hogy már jó előre az adott munkán jár az eszünk, gyakran él aggodalom bennünk miatta, és sokszor vagyunk feszültek amiatt, hogy a feladatot megfelelően és időben képesek leszünk-e elvégezni. Ezek a gondolatok és aggodalmak – más szóval a mentális munka – ronthatja a munkateljesítményt, megnehezítheti a figyelemösszpontosítást, sőt akár álmatlanságot is okozhat. Mostani vizsgálatunknak éppen ez a mentális munka állt a középpontjában.”

Az adatok a 500 Family Study nevű vizsgálatból származtak, melyben 1999-ben és 2000-ben az Egyesült államok nyolc városi és város környéki régiójában többféle módszerrel tanulmányozták, hogy a középosztálybeli családok körében miként valósul meg a család és a munka közötti egyensúly. A részt vevő családok többsége magasan iskolázott, szakképzettséget igénylő munkát végző szülőkből állt, akik összességében az átlagosnál több időt töltenek a munkahelyükön és jobban keresnek. Bár a résztvevők összetétele nem volt reprezentatív a teljes populációra, mégis a társadalom egy jellemző családmintáját képviselte. A mostani vizsgálatban ebből a kohorszból választottak ki 402 anyát és 291 apát kétkeresős családokból, akik kérdőívet töltöttek ki és naplót vezettek a szükséges adatok összegyűjtése érdekében. Ezekből az derült ki, hogy minden negyedik anya végez mentális munkát nap közben, míg az apák közül csak minden ötödik. Ez az anyák esetében hetente megközelítőleg 29 órát, az apák esetében mindössze 24 órát jelent. Abban viszont nem mutatkozott különbség, hogy az anyák és az apák egyaránt 30 százalékban jelölték meg ezen belül az otthoni teendőkkel kapcsolatos mentális munka arányát. „Azt vártuk, hogy nagyobb különbség lesz a két nem között a családdal összefüggő mentális munka arányában – mutat rá a vizsgálat vezetője. – Kutatásunk valójában azt igazolta, hogy nem is a mentális munka mértékében, hanem inkább minőségében van különbség az apák és anyák között.”

Ennek oka, hogy a családdal kapcsolatos mentális munka csak a nők pszichológiai jólétét rontja, a férfiakét nem. A magyarázatot Offer abban látja, hogy a nőkre nagyobb társadalmi elvárás nehezedik azzal kapcsolatban, hogy megfelelően irányítsák a család életét, ezért őket aránytalanul jobban nyomják az ezzel kapcsolatos problémák.

Érdekes megfigyelés volt ugyanakkor, hogy míg a férfiak a mentális munkával töltött idő 25 százalékában gondolkodnak a munkájukkal kapcsolatos dolgokról olyan helyzetekben, amikor ténylegesen nem dolgoznak, addig a nők körében ennek aránya nagyobb, 34 százalék. „Tudjuk, hogy általában a nők azok, akik az otthoni teendőikhez igazítják hivatásukat, például ők maradnak otthon a beteg gyermekkel – magyarázza a jelenséget a vizsgálat vezetője. – Éppen ezért ők azok, akik inkább úgy érzik, hogy nem szánnak annyi időt a munkájukra, mint kellene, mindig „utol akarják érni magukat”, és ennek eredményeként hajlamosabbak arra, hogy a munkájukkal kapcsolatos dolgokon töprengjenek a munkahelyükön kívül is.” Ez jól illusztrálja a kettős nyomást arra, hogy a nő „jó” anya és „jó” munkaerő is legyen egyben.”

Ami a szélesebb aspektusokat illeti, Offer szerint vizsgálatuk ismét csak arra világít rá, hogy az apáknak jobban ki kellene venni a részüket a család körüli teendőkből, hogy csökkenjen a nők mentális munkájában megjelenő stressz és enyhüljenek az anyákra háruló kettős terhek, „Igaz, hogy manapság az apák már jobban részt vesznek a gyermeknevelésben és a házimunkában, mint a korábbi generációk, ennek ellenére a nők vállát még mindig aránytalanul több nyomja. Ezen változtatni kell. A változásnak meg kell mutatkoznia otthon, de szövetségi, szervezeti szinten is. Ilyen könnyítés lehet, hogy módjuk legyen a férfiaknak később kezdeni és hamarább befejezni a munkát, és kapjanak nap közben szünetet, amikor a családi dolgokkal foglalkozhatnak. Úgy vélem, hogy ha ezt az apák megtehetik anélkül, hogy attól kellene félniük, hogy ettől értéktelenebb munkaerőnek tekintik majd őket, akkor valószínűleg nagyobb részt vállalnak a család körüli feladatokból, ez pedig a nemek közötti egyenlőség irányában mutat” – zárja eredményeik ismertetését Shira Offer.