„Az orvosnak szedi a gyógyszert” a legtöbb hipertóniás

A magas vérnyomásos betegek gondozásának bizonyos részét valóban át lehet adni a megfelelően kiképzett szakdolgozói körnek, a Magyar Hypertonia Társaság (MHT) már korábban kidolgozta azokat a kompetenciaköröket, amelyeket az ápoló végezhetne el a háziorvos helyett – mondta a MedicalOnline-nak prof. dr. Kiss István, az MHT elnöke. Miközben készülnek az alapellátási törvényhez kapcsolódó rendeletek, amelyek lehetővé teszik majd a feladatok delegálását a szakszemélyzet felé, az MHT elnöke hangsúlyozta: társaságuk a kompetenciák átadását pártolja, de a gondozást csak bizonyos körben engednék át a szakdolgozóknak.

 Az MHT korábban 1000 szakdolgozót képzett ki a hipertónia kockázati szűrésére, a megfelelő családi anamnézis felvétele, EKG elkészítésére és más, kapcsolódó feladatok ellátására. A program eredményeként kiderült, hogy ahol így képzett asszisztens dolgozott az orvos mellett, háromszorosára emelkedett a célérték-elérés (140/90 Hgmm). Az MHT már régebben meghatározta az átadható kompetenciák körét, és bár erre nem kérték fel a társaságot, ahogyan a kompetenciakörök kialakításáról sem kérdezték őket, szívesen megosztják tapasztalataikat a döntéshozókkal ebben a kiemelten fontos kérdésben.

 Hazánkban mindössze 45 százalék körül mozog a célérték-elérés a kezelt betegek körében, ugyanez Nagy-Britanniában 70 százalék. A szigetországban a következő 10 évben el akarják érni a 95 százalékos eredményességet, itthon az öt százalékos emelkedést is pozitívnak ítélné az MHT.

 A Hypertonia Regiszter 2015-ös adataiból kiderült, a lakosság 40–45 százalékának magas a vérnyomása, és bár sok vérnyomáscsökkentőt alkalmazunk – ráadásul a generikus program eredményeként egy beteg terápiája mindössze ezer forintba kerül havonta –, hiába felel meg a kezelt betegek terápiája 88 százalékban a protokolloknak, az orvosi tevékenység mégsem csökkenti a magasvérnyomás-betegségben szenvedők számát. Hiába magasabb az orvos-beteg találkozások száma a dél-dunántúli régióban, mint Észak-Magyarországon, a Somogy és Baranya megyei – Zala megye egy kis hányada is ide tartozik – hipertóniások száma a legmagasabb. Kiss István azt valószínűsítette, hogy a szétszórt településszerkezet mellett ennek oka lehet az is, hogy kiemelkedően magas a munkanélküliek és az idős egyedülállók száma ezeken a területeken, ami depresszív állapotot okoz, ez utóbbi pedig hozzáadott érték a meglévő kockázatok – elhízás, mozgásszegény életmód, dohányzás és alkoholfogyasztás – mellett. Ugyanakkor ez az a régió, ahol a legrosszabb, mindössze 26–29 százalékos a célérték elérés, míg a Nyugat-Dunántúlon ugyanez már most meghaladja az ötven százalékot. A regiszter adatai így pontosan rámutatnak, mely területeken van szükség több hipertonológusra, illetve fokozottabb háziorvosi kontrollra.

A kezeletlen betegek mellett most is nagyon sok a kiszűretlen beteg, ami azért is aggályos, mert terápia híján kiugróan megnő a szívkoszorúér betegség, a stroke kockázata; a betegek 30 százalékánál fordulnak elő nephrológiai problémák, és ugyancsak 30 százalékuknál fedezhető fel a diabétesz, mint kísérő kórkép.

 „Az orvosnak szedi a gyógyszert” a legtöbb hipertóniás beteg, ami azt jelenti, hogy a vizitet követően néhány napig beveszik a gyógyszereiket, majd elhagyják, és 3–4 hónap után, a következő vizsgálatot megelőző napokban kezdik újra használni azokat. Mivel a magas vérnyomást sok kockázat kíséri, ezek együttes fennállása miatt kettős, de akár hármas, vagy négyes kombinált terápia is indokolt lehet, és kiemelkedő szerep jut a betegoktatásnak. Az antihipertenzív-kezelés hatékonyságát befolyásolja az adherencia, a concordancia és a perzisztencia, erre építve indul az Conadper elnevezésű, kontrollcsoportos felmérés, amelybe összesen 13 ezer egyént vonnak be. Vizsgálják majd a többi közt, hogy milyen javulást hoz a terápiában, ha a betegeket okos telefon figyelmezteti a gyógyszerek kiváltására és bevételére, és különféle információs és felvilágosító anyagokat is ezúton juttatnak el a páciensekhez.

 Amit lehetett, kihoztak a regiszterből – mondta Kiss István, ugyanakkor a továbblépéshez szükség lenne arra, hogy TAJ-szám szerint utánkövethessék a hipertóniás betegeket. Lapunk kérdésére, hogy erre nem jelentene-e megoldást, ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár venné át a regiszter vezetését, az MHT elnöke úgy reagált, az OEP is küldött adatokkal dolgozik, ott sem ér össze minden adatsor, külön kell lefuttatni az egyes beavatkozásokat. Ha születne egy megfelelő jogszabály, amely lehetővé tenné az adatok TAJ alapú összefuttatását, újra lehetne gondolni az adatbekérés felépítését is.

 Helyet kell kapnia a magasvérnyomás-betegségnek a népegészségügyi stratégiában, ami egyelőre nincs, és bár az Egészséges Magyarország 2014–2020 ágazati stratégia népegészségügyi fókuszú, abban nem kapott kellő hangsúlyt a hipertónia. Mint Kiss professzor lapunknak hangsúlyozta, mindent el fognak követni annak érdekében, hogy ráirányítsák a súlyos szövődményekkel járó betegségre a döntéshozók figyelmét. Megértik, hogy a lehetőségek korlátozottak, azonban az MHT elnöke azt is hozzátette: a Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramja 2010–2020 projektet eddig egyetlen fillér állami támogatást sem kapott, annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben a szűrőkamion 1123 helyszínen járt, több mint 310 ezer látogatót fogadott, a szakdolgozók pedig közel négymillió vizsgálatot végeztek el. A megelőzésre, a betegség kockázatainak csökkentésére egyébként május 17-én, a Hipertónia Világnapon igyekszik majd felhívni az MHT a lakosság figyelmét.