hirdetés
2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.
hirdetés

Az intenzív kezelések hatása a diabéteszes retinopátiára

Az ACCORD (Action to Control Cardiovascular Risk in Diabetes) vizsgálat során folytatott új kutatások egyike arra próbált fényt deríteni, hogy hogyan befolyásolja a diszlipidémia elleni, a magas vérnyomás elleni, illetve a jó glikémiás kontrollra irányuló intenzív kezelés a diabéteszes retinopátiát.

Az eredmények a New England Journal of Medicine-ben jelentek meg június 29-én és ugyanekkor adták elő őket az Amerikai Diabétesz Szövetség ülésén..
A diszlipidémia esetében az intenzív kezelést a fenofibrát és a szimvasztatin együttes adása jelentette, szemben a kizárólagos szimvasztatin-kezeléssel. Intenzív magasvérnyomás-kezelés esetén a vérnyomás célértéke <120 Hgmm volt, míg a kontrollcsoportban csak <140 Hgmm. A glikémiás kontroll szigorú szabályozása esetén a glikált hemoglobin (HbA1c) célértéke <6.0% volt, szemben a 7.0–7.9%-os célértékkel. A diabéteszes retinopátia progresszióját akkor állapították meg, ha a négy éves követési időszak végére vagy legalább három ponttal rosszabb volt a beteg szemfenék-fényképezéssel megállapított értéke a ETDRS (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study Severity) skálán, mint a vizsgálat kezdetén, vagy ha fotokoagulációra vagy vitrektómiára került sor.
A fenti kritériumok alapján a vizsgált 2856 beteg 8,9 százalékában súlyosbodott a retinopátia. Mind az intenzív diszlipidémiás kezelés, mind a szigorú glikémiás kontroll esetén jelentősen kevesebb személyben progrediált a retinaelváltozás. A standard diszlipidémiás kezelésben részesülők 10,2 százalékában, míg az intenzív kezelést kapóknak csak 6,5 százalékában súlyosbodott a retinopátia. A glikémiás kontrokk esetében a megfelelő arányok 10,4, illetve 7,5 százalék voltak. A magas vérnyomás kezelésének módja azonban – és ez sokak számára meglepő – nem befolyásolta a retinopátia alakulását, mi több, ha statisztikailag nem is jelentősen, de valamivel gyakoribb volt a szem állapotának romlása az intenzív kezelés alkalmazásakor.
Dr. Darren McGuire, a kutatás vezetője a legfontosabbnak a fibrátkezelés hatását tartja. Mivel hasonló eredményt már egy korábbi vizsgálatban (Fenofibrate Intervention and Event Lowering in Diabetes, FIELD) is kaptak, valószínűnek tartja, hogy a fibrátok valóban befolyásolják a kiserek és az endotélsejtek állapotát, még ha a hatás mechanizmusa egyelőre ismeretlen is.

Az eredmények a New England Journal of Medicine-ben jelentek meg június 29-én, és ugyanekkor adták elő őket az Amerikai Diabétesz Szövetség ülésén.

A diszlipidémia esetében az intenzív kezelést a fenofibrát és a szimvasztatin együttes adása jelentette, szemben a kizárólagos szimvasztatin-kezeléssel. Intenzív magasvérnyomás-kezelés esetén a vérnyomás célértéke <120 Hgmm volt, míg a kontrollcsoportban csak <140 Hgmm. A glikémiás kontroll szigorú szabályozása esetén a glikált hemoglobin (HbA1c) célértéke <6.0% volt, szemben a 7.0–7.9%-os célértékkel. A diabéteszes retinopátia progresszióját akkor állapították meg, ha a négy éves követési időszak végére vagy legalább három ponttal rosszabb volt a beteg szemfenék-fényképezéssel megállapított értéke a ETDRS (Early Treatment Diabetic Retinopathy Study Severity) skálán, mint a vizsgálat kezdetén, vagy ha fotokoagulációra vagy vitrektómiára került sor.

A fenti kritériumok alapján a vizsgált 2856 beteg 8,9 százalékában súlyosbodott a retinopátia. Mind az intenzív diszlipidémiás kezelés, mind a szigorú glikémiás kontroll esetén jelentősen kevesebb személyben progrediált a retinaelváltozás. A standard diszlipidémiás kezelésben részesülők 10,2 százalékában, míg az intenzív kezelést kapóknak csak 6,5 százalékában súlyosbodott a retinopátia. A glikémiás kontrokk esetében a megfelelő arányok 10,4, illetve 7,5 százalék voltak. A magas vérnyomás kezelésének módja azonban – és ez sokak számára meglepő – nem befolyásolta a retinopátia alakulását, mi több, ha statisztikailag nem is jelentősen, de valamivel gyakoribb volt a szem állapotának romlása az intenzív kezelés alkalmazásakor.

Dr. Darren McGuire, a kutatás vezetője a legfontosabbnak a fibrátkezelés hatását tartja. Mivel hasonló eredményt már egy korábbi vizsgálatban (Fenofibrate Intervention and Event Lowering in Diabetes, FIELD) is kaptak, valószínűnek tartja, hogy a fibrátok valóban befolyásolják a kiserek és az endotélsejtek állapotát, még ha a hatás mechanizmusa egyelőre ismeretlen is.

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: Medscape Today)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés