Az epilepszia kialakulásának mechanizmusai
A gyermekkori epilepsziában kimutatható agyi elváltozások alapján a mostaniaktól alapjaiban eltérően ható gyógyszerek kifejlesztésére nyílhat mód, sőt akár a betegség megjelenésének is elejét vehetjük.
Az epilepszia eredetét, keletkezési mechanizmusát még számos ponton homály övezi, de a szünet nélkül folyó kutatásoknak köszönhetően egyre tisztábban látunk a kérdésben. Már korábban is feltűnt, hogy az epilepszia jelentős részben az élet első szakaszában kezdődő betegség. Ezt tükrözik az amerikai Epilepsy Foundation adatai is, amelyek szerint az Egyesült Államokban 326 ezerre tehető a 15 évesnél fiatalabb epilepsziás betegek száma, és évente 45 ezer újabb gyermeknél kórismézik a betegséget.
Elektromos szinapszisok
Nem számít új felfedezésnek az sem, hogy a gyermek- és fiatal felnőttkorban még viszonylag nagy esetszám az életkor előrehaladtával csökken. Ez számos feltételezésre adott okot a kutatók körében, úgy tartják például, hogy a nagyobb gyermekkori előfordulás mögött részben a fejlődő idegrendszer fokozott görcskészsége áll.
Bár az eredeti elképzelés szerint az epilepszia fő oka a serkentő és gátló mechanizmusok egyensúlyának felborulása, az epileptogén sajátosságok megjelenésében ma már legalább ekkora szerepet tulajdonítanak a „gap junction”-öknek nevezett agyi kapcsolódási pontoknak, az elektromos szinapszisoknak. Korábban úgy vélték, ezek csak gyermekkorban lényegesek az agy működésében, a modern képalkotó technikák segítségével azonban bebizonyosodott, hogy felnőttkorban is szükségesek a központi idegrendszer normális működéséhez. Hazánkban is folynak ezzel kapcsolatos kutatások a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karán, az Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszéken, Szente Magdolna egyetemi tanár vezetésével.
A gyermek- és felnőttkori epilepsziás esetek számában az előbbiek „javára” mutatkozó különbségeket látva a kutatók is olyan mechanizmust gyanítanak a görcsrohamok visszatérésében és fenntartásában, amelyek az élet első szakaszában jelen vannak, majd később – talán az agy plaszticitásának következtében – eltűnnek vagy hatásukat más mechanizmusok ellensúlyozzák. Nem csoda hát, hogy az epilepszia alapkutatásában kiemelt figyelmet kapnak a gyermekek bevonásával végzett vizsgálatok. Ezek közé tartozik az a tanulmány is, amelyet amerikai kutatók tesznek közzé az Epilepsia című lap júliusi számában.
Bruce Hermann munkacsoportja arra kereste a választ MR-vizsgálatok segítségével, hogy az agyi fehérállomány térfogata, illetve az ebben észlelhető életkori változások mennyiben hatnak közre az epilepszia létrejöttében. Megfigyeléseiket 38 olyan gyermek esetében tették, akik újonnan diagnosztizált vagy nem régen fennálló epilepsziában szenvedtek. A kétéves követési periódus végén értékelték a rohamok gyakoriságát is: az epilepsziás gyermekek 53 százaléka a megelőző egy évben rohammentes volt, 34 százalékuknál pedig mindössze egyetlen roham fordult elő, és a teljes csoport csupán 3 százaléka élt át naponta ismétlődő rohamokat.
Eltérő agyfejlődés
A vizsgálat kezdetén elvégzett, majd két évvel később megismételt MR-vizsgálatok a kontrollként szereplő 34 egészséges gyermekétől eltérő agyi fejlődési mintázatot jeleztek az epilepsziás gyermekek csoportjában, melynek legjellemzőbb vonása, hogy epilepsziában lassabban gyarapszik a fehérállomány volumene, mint ahogyan az életkor alapján várható lenne. Sőt, a teljes agyra számítva összességében nem is következett be számottevő változás a fehérállományi volumen tekintetében, az egyes lebenyeket külön-külön elemezve pedig elsősorban a homloklebeny vonatkozásában igazolódott igen szembetűnő elmaradás. Ez éles ellentétben áll az egészséges kontrollcsoportban tett megfigyelésekkel, amelyek szerint a fehérállomány térfogata normális körülmények között gyors ütemben növekszik.
A fehérállomány csökkent mennyisége az agyi kapcsolódási pontok működésén keresztül befolyásolja – károsítja – a kognitív funkciókat, s ennek nyomán a végrehajtó működések is zavart szenvednek; ez elsősorban a szervezési, tervezési és figyelemösszpontosítási feladatokban nyújtott eredményekre hat ki. Egyelőre nem tisztázott, hogy az egészséges és epilepsziás gyermekek között most megfigyelt különbségek csak átmenetiek és idővel kiegyenlítődnek, vagy tartósan fennmaradnak.
A gyógyszeres kezelés új lehetőségei
Az epilepszia létrejötte mögött meghúzódó patomechanizmusok alaposabb megismerése egyúttal új utakat nyithat új gyógyszerek megjelenése felé, ezért az alapkutatásokkal párhuzamosan, azok legfrissebb eredményeit folyamatosan felhasználva folyik az eddigiektől gyökeresen eltérő terápiás lehetőségek keresése. A szegedi kutatócsoport például olyan új gyógyszerek kifejlesztésén fáradozik, melyek az elektromos szinapszisok számára és működésére hatva akár a betegség megelőzésére is alkalmasak lehetnek.
A teljes cikk a Medical Tribune 2010/12. számában olvasható.
