Arany pecsétgyűrűt vehetett át Szél Ágoston leköszönő intézetvezető
Szél Ágoston hisz abban, hogy egy szervezet vagy intézet túlélését az biztosítja, ha a vezetője időről időre változik és új szemléletet hoz.
Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem 2012-18 közötti rektora 2003 óta állt a korábbi Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet élén, 2016 óta pedig ő volt a két, anatómiát oktató intézet összevonása után létrejövő Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet igazgatója. Búcsúztatóján többek között Merkely Béla rektor, az intézet élén őt követő dr. Alpár Alán igazgató, dr. Hermann Péter oktatási rektorhelyettes és Kellermayer Miklós, az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) dékánja mondott méltatást.
„Fiatal gyakorlatvezetőként valósággal vonzotta a diákokat, egyetemünk jelen vezetői közül többen is tanítványai voltak, akik lendületes, karizmatikus és szakmailag kiemelkedő anatómusként emlékeznek rá” – fogalmazott beszédében a leköszönő igazgatóról Merkely Béla. A rektor kiemelte: Szél Ágoston 17 évig vezette az intézetet, ebből az utolsó öt évben különleges kihívásként ő vitte végbe a két intézet – az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet és a Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet – egyesítését. Anatómusként több jegyzet és tankönyv fűződik a nevéhez, 2003-tól az egyetem Doktori Tanácsának elnöke, a Molekuláris Orvostudományok Doktori Iskola alapító tagja volt, akinek tudományszervezői munkája is kiemelkedőnek számít. „Kevés olyan munkatársa van az intézetnek, akik elsőszerzős közleményt jelentettek meg a Nature-ben. Fiatal kutatóként a retina szerkezetében tett olyan alapvető felfedezéseket, melyek ma már tankönyvi anyagként szerepelnek a graduális oktatásban is” – mutatott rá Merkely Béla, aki köszöntése végén arany pecsétgyűrűt nyújtott át Szél Ágostonnak.
Hermann Péter oktatási rektorhelyettes méltatásában kiemelte Szél Ágoston vezetőként mondott beszédeit, valamint első találkozásuk élményét is, amikor a volt igazgató segítségével tudta befejezni PhD-dolgozatát. Szintén ő volt az, aki rektorként felkérte őt oktatási rektorhelyettesnek. „Megmondom őszintén ambivalens érzéseim voltak, hiszen nem titkolom, szerettem dékán lenni, de azt gondoltam, ha a karnak is ez az érdeke, és ha felkérnek egy ilyen feladatra, az megtiszteltetés – ezért boldogan mondtam igent” – emlékezett vissza Hermann Péter.
Kellermayer Miklós szintén meghatározónak nevezte első találkozását a legköszönő igazgatóval. „A Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetbe igazgatói megbízatásra pályázóként végigjártam a kari tanács tagjait és eljutottam Szél Ágostonhoz is. Szinte az első pillanatban egy hullámhosszra kerültünk, és a 10 percre tervezett látogatásból észrevétlenül egy másfél órás belsőséges beszélgetés lett. A professzor baráti tanácsai és az egyetemi tanárokról adott borotvaéles jellemrajzai ma is rezonálnak bennem” – emlékezett vissza az ÁOK dékánja, aki kiemelte a leköszönő igazgató hűségét az egyetem, a tanítás, a tudomány és hivatása iránt, valamint köszönetet mondott jóindulatáért, segítőkészségéért és barátságáért.
„Megilletődve vagyok itt, mert 17 év után örömmel és a kihívás súlyát érezve veszem át az intézetvezetés feladatát. Nyugodt szívvel ezt úgy lehet megtenni, ha az ember tudja, hogy a nagy dolgok rendben vannak. Márpedig a nagy dolgok az intézetben rendben vannak, mivel kiváló az oktatógárda – ehhez pedig kellett egy jó igazgató, aki empátiával fordult felénk” – fogalmazott méltatásában Alpár Alán nemzetközi képzésekért felelős rektorhelyettes, akit 2021. január 1-jétől neveztek ki az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet igazgatójává. Több közös élményük közül kiemelte a Niagara-vízeséshez tett útjukat, az ennek során folytatott beszélgetések meghatározták jövője alakítását – mondta el, majd az intézet nevében átadta ajándékát a leköszönő igazgatónak: egy festményt, melyet Nemcsics Endre készített.
„Alig tudom elhinni, de már négy évtizede, hogy egy rokonszenves fiatalember belépett a laborunkba azzal a céllal, hogy az életét az anatómiának, tudományos kutatásnak, oktatásnak szentelje, és igen rövid idő alatt világossá vált: Szél Ágoston személyében mind a labor, mint az intézet értékes, sokat ígérő munkatárssal gyarapodott” – kezdte beszédét Rölich Pál egyetemi tanár, professor emeritus, aki korábban tanította is a most leköszönő igazgatót. Kiemelte Szél Ágoston kiemelkedő kutatómunkáját, és kettejük eredményes együttműködését is – utóbbit az is jelzi, hogy 55 tudományos cikket publikáltak közösen. „Másik szenvedélye az egyetemi oktatás. Tantermi órái népszerűek a hallgatók körében – nem is csoda, mert előadásai logikusan, érthetően felépítettek, lendületesek, érdekesek, gondosan megválogatott képanyaggal, egy-egy gyakorlati jelentőségű vonatkozással” – mutatott rá, külön felhívva a figyelmet a leköszönő igazgató munkabírására és elkötelezettségére.
Szél Ágoston beszédében kiemelte: hisz abban, hogy egy szervezet vagy intézet túlélését az biztosítja, ha a vezetője időről időre változik és új szemléletet, frissességet, eltérő gondolatokat hoz, a munka pedig új fókusszal folyik tovább – épp ezért örömét fejezte ki utódja, Alpár Alán kinevezésével kapcsolatban. „Megszoktam, hogy egy életen át egy hegyen fölfelé kúsztam-másztam; ahogy lehetett, mindig a legnagyobb odaadással és a legnagyobb ráhangolódással. Most pedig néhány hete azt vettem észre, hogy erről a hegyről lefelé kúszom” – fogalmazott a leköszönő igazgató, hozzátéve: eddigi munkája egyre inkább emlékké, másoknak szolgáló útravalóvá válik. Szél Ágoston külön köszönetet mondott egykori tanárának, Rölich Pálnak; Oláh Imrének, a Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet korábbi igazgatójának; Bodroginé Maróti Anikónak, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet gazdasági vezetőjének, az Anatómiai Tömb igazgatójának; valamint két olyan személynek, akik már nincsenek közöttünk, de nagy hatással voltak a pályájára: Halász Bélának, a Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet egykori igazgatójának és Vígh Bélának, az intézet professor emeritusának.
Az esemény lezárásaként Réthelyi Miklós rector emeritus köszöntötte Szél Ágostont, valamint sok sikert kívánt utódjának, Alpár Alánnak, hozzátéve: reméli, az intézet vezetése számára is olyan sok örömet hozó feladat lesz, amilyen elődjének volt.
