Ápolásetikus az ágyblokkolásról és másról
Felső parancsra a két államtitkárságnál eldöntötték, hogy „túltöltik a szociális ellátást”. Az idősek szakápolásának szervezését, annak megvalósítását, jövőbeli finanszírozását, szakmai hátterének biztosítását, annak ellenőrzését, felügyeletét "áttolták"' a szociális ellátásba, írta Rozsos Erzsébet ápolásetikus a Népszavában.
Az úgynevezett "kulturális sokk" jelenséget általában egymástól különböző kultúrájú, vallású emberek vagy népcsoportok találkozásánál szokták észlelni. Maga a kifejezés általában olyan érzésekre, ijedségre, aggodalomra, meglepetésre tájékozódási zavarra utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy más kulturális környezetben kell működniük, vagy idegen kultúrájú emberrel kell találkozniuk. Ez a jelenség észlelhető a társadalomban, a szociális, és egészségügyi államtitkárság nyilatkozataiban, amikor az idősek ellátásának jövőbeli formáit vizionálják.
A döntéshozók kellemetlen helyzetbe kerültek, rájuk szakadt az egészségügyi ellátást egyre hangosabban bírálók haragja, nem térhettek ki a tragikus állapotban lévő egészségügyi ellátás segélykiáltása elől. A szociális szférában meghirdették a sztrájk-készültséget, egyre nőtt az elégedetlenség a szaktárcák működésével kapcsolatban, a minisztériumban is be kellett látniuk, hogy az egészségüggyel és a szociális ellátással valamit kezdeni kell.
Egy új ellátási forma, egy új szervezeti kultúra jelenthetett volna megoldást, de ahol hiányzik az emberség, a szolidaritás, a jog, az erkölcs és a szakmai hozzáértés, ott ez nehezen megy.
2016-ban magukra maradt, család, hozzátartozók nélküli idős emberek néznek szembe a szorongással: csak képesek maradjak önmagam ellátására, csak kórházba ne kerüljek!
Elég egy rossz mozdulat, egy otthoni baleset, a szirénázó mentőautó, a sürgősségi osztály élménye... Hiába lenne jobb otthon, nem tudnak hazamenni, mert ott már nem tudják magukat ellátni, ott maradnak a kórházban, egy megbélyegzett, névtelen és személytelen csoport tagjaként. „Ágyfoglalók”, vagy jobban tetszik „ágyblokkolók” lesznek. Ott ragadnak a kórházakban, ahol nem kellene lenniük, írja a szerző, aki szerint, mint amikor a Titanic találkozott a jégheggyel, úgy találkozik a kísérleti centrumként funkcionáló ápolási otthonok személyzete a most működő szociális rendszer szakápolást igénylő betegeivel. 2001-től rendeletben írták elő a szakápolást a bentlakásos intézetekben, amit évekkel később módosítottak, így 2008-tól nem nyújthatnak szakápolást ugyanezek az intézmények. 2013-ban hatálytalanították rendeletnek azt a részét, mely előírta, hogy ha az ellátásban részesülő személy állapota miatt ápolásra is szorul, ápolási tervet kell készíteni. Tehát a tárca eltörölte pontosan azt az eszközt, ami a betegek biztonságos ápolását lehetővé tette...