hirdetés
2024. november. 23., szombat - Kelemen, Klementina.

"Útban" egy új egészségügy felé 1.

Gyengült az egészségügy irányíthatósága, mivel az ágazatvezetés nem rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel – hangzott el a többi közt a Medical Tribune által szervezett, Útban című konferencián.

Hiányoznak a megfelelő ösztönzők, mozdíthatatlan a szolgáltatóhálózat, sporadikus a preventív szemlélet, a proaktivitás, valamint az előrejelzés hiánya jellemzi változatlanul a túlcentralizált, túlbürokratizált egészségügyi rendszert, sorolta konferenciánkon Sinkó Eszter. A szakértő azt is számba vette, hogy a fenti, már tavaly is nevesíthető jellemzők mellett mi változott – előnyére vagy hátrányára – az elmúlt egy évben.

Az eredmények között könyvelhető el a béremelésre fordított 19 milliárd forint, ami ráadásul – emlékeztetett az előadó – „friss” pénzként került a rendszerbe, ellentétben a 2002-es általános bérrendezéssel, amikor ezt a dologi kiadások terhére hajtották végre. Megnyugtató továbbá, hogy a bérrendezések 2017-es folytatására  elkülönítettek a költségvetésben 80 milliárd forintot. A politika azonban, tette hozzá Sinkó Eszter, még mindig nem tanulta meg, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. A hosszan elhúzódó döntés miatt folytatódott a munkaerő-elvándorlás az ágazatból, különösen a szakdolgozók körében. A gyógyszerkassza egyértelműen vesztese az elmúlt éveknek, a háziorvosok és háziorvosi ügyeleti rendszer azonban nyertesei ugyanezen időszaknak, bár az alapellátók ezt nem egészen így látják, mondván: még mindig nem sikerült a végzősök számára vonzóvá tenni a háziorvoslást, orvosok nélkül pedig – teszik fel a kérdést – mi lesz az alapellátással. Az összevont szakellátásnál is reálérték növekedés látható 2016-tól, nem véletlenül: közeledik a választás éve.

Az egészségügy irányíthatósága ugyanakkor szignifikánsan rosszabbá vált, e feladathoz ugyanis nincsenek eszközök az ágazatvezetés kezében, amely az önálló minisztérium hiányában eddig is méltatlan helyzetben volt, hiszen kormányülésen csak közvetítéssel tolmácsolhatja érveit, véleményét. Ezt az állapotot tovább rongálta a két kabinet létrehozása. Az egészségüggyel kapcsolatos minden elképzelés először a stratégiai kabinet elé kerül – ez egy plusz lépcsőfok a kormányzati döntés felé vezető úton –, ráadásul a hírek szerint alig mennek át az államtitkári előterjesztések e grémium ülésén.

„Durva” történet a háttérintézményeké, amely Sinkó Eszter szerint egyértelműen csonkolást jelent. A tárca vezetése és a szakma egyértelműen kiállt e struktúrák mellett, az átszervezés, be- és kiolvasztás azonban minden bizonnyal be fog következni. Az átalakítás két legkényesebb pontja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), illetve az Országos Tisztiorvosi Hivatal (OTH) jövője. E kettő közül talán az OEP lesz kevésbé rossz helyzetben, bár ez utóbbi egyik napról a másikra megváltozhat, elvileg ugyanis a pénztár egy csonka darabja, a szakmai feladatok megmaradnak, talán mint egy egészségbiztosítási alapkezelő, önálló költségvetési szervként megmaradhat. Az OTH már eddig is súlyos problémákkal küszködött, hiszen gyakorlatilag szétverték, a kormányhivatalokhoz csatolták, területi szerveit. Lehet, hogy az ÁNTSZ még látható romjait eltakarítják, s talán a háttérszervezetei megmaradnak.

Évtizedek óta nincs semmiféle előzménye a fővárosi egészségügy rendszerszerű, strukturális átalakításának, nincs hová visszanyúlni, miközben a kész, s elfogadott koncepciót a 2018-as költségvetés kimunkálása előtt le kell tenni az asztalra. Cserháti Péter ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a fővárosi fejlesztés kizárólag az egyéb ágazati változásokkal együtt, például a bérfejlesztéssel képzelhető el. A budapesti átalakításért felelős miniszteri biztos végigjárta a főváros valamennyi kórházát, s mint mondta, megrázó élményekre tett szert a komfortot illetően. A betegek a WC állapota, a saját fürdőszoba, a meglévő és működő hűtőszekrény okán érzékelik a változást.

Az átalakítást illetően megjelent első kormányhatározat, amely szerencsére mellőzte a szuperkórház ötletét, a négy centrumról, valamint az ezekhez kapcsolódó társkórházakról szól. Az észak és dél-pesti centrumokon Cserháti Péter szerint már helyrajziszám-szinten dolgoznak, a dél-budai esetében a helyszín kiválasztása napjainkban aktuális, az észak-budai központ azonban legfeljebb a közlekedés fejlesztés után valósulhat meg – ha egyáltalán kell róla gondolkodni. A témát érintő kormányhatározatnak volt egy második fejezte is, amelybe váratlanul került be a Sportkórház, valamint a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjének ügye, nevezetesen ez utóbbi állami kézbe vétele, majd a sportegészségügyi intézet ide helyezése.

Cserháti Péter szerint a forrásokért zajló versenyfutás külön erőfeszítést kíván, volt olyan kiírás, ahol a 10 milliárdból jó, ha kettőt el tudtak hozni, s miközben Pest megye tele van lerobbant szakrendelőkkel, az érintett önkormányzatok közül egyetlen egy nyújtott be felújítási forrásigényt egy másik pályázatra. „Ha nem kapják össze magukat a szakmai szervezetek, le fogunk maradni”, érzékeltette a helyzetet a miniszteri biztos. Van már kormánydöntés az IrgalmasRendi Kórház 10 milliárdos átalakításáról, Pest megye pedig úgy kapott 80 milliárdot, hogy ebbe bizonyos egészségügyi projektek is beleférnek.

Jövő márciusra a kormányhatározat végrehajtására egy 185, illetve egy 100 milliárdos tervet kell letenni az asztalra. Észak-Buda ellátását Közép-Budán kell megoldani – sorolt néhány részletet a miniszteri biztos – a Szent János Kórház és a Kútvölgyi Klinikai Tömb mellett ezzel kapcsolatban újabban  szóba jött a Pető-, illetve a Haditechnikai Intézet ingatlanainak hasznosítása is. E területen egyébként az úgynevezett zsákos közlekedés okoz gondot, amelynek megoldására többféle variáció is készült.

A közelmúltban több döntés is megszületett, így például kiderült, hogy a Sportkórházat június 30-ig ki kell költöztetni jelenlegi helyéről. Bár a dél-budai centrum helye egyelőre még ismeretlen, de a főváros e részének elérhetőségét is javítja az 1-es villamos tervezett meghosszabítása, illetve az úgynevezett Galvani híd megépítéséről szóló döntés. A miniszteri biztos és csapata nincs könnyű helyzetben, hiszen váratlanul újabb és újabb ötletek látnak napvilágot, mint például a gyermekklinikák Dél-Budára telepítése, vagy az egyetemi kórházakról szóló javaslat. S az már csak hab a tortán, hogy a szeptember 20-ai stratégiai kabinet-üléséről készült emlékeztetőben megjelent egy nagy vihart kavaró mondat az országos intézetek egyetem alá rendeléséről, ez a mondat nem az EMMI részéről hangzott el, tudták meg a résztvevők.

A Semmelweis Egyetem I. számú Sebészeti Klinikájának főorvosa örömmel hallotta, hogy megtört a jég, s a főváros egészségügyi ellátását az egyetemi kapacitások figyelembevételével tervezik. Jó lenne, ha nemcsak a Kútvölgyi tömbre, hanem az SE további 1400 ágyára is gondolnának, hiszen ezek is elöregedett épületek, emelte ki Weltner János, hozzátéve: a Budapest koncepció kapcsán elsősorban épületekről esik szó, holott jó lenne hallani valamit azokról a feladatokról is, amelyet a fővárosi modellnek el kellene látnia. A szuperkórházzal kapcsolatban – legyen szó egyről vagy négyről – megjegyezte, 48 alapszakma létezik, ebből 35-nek akut esetekkel is kell foglalkoznia, tehát egy ilyen intézményben legalább 35 szakmacsoportot kellene működtetni.

A 70+ és a 80+ korosztály számának gyarapodása modernizációs kihívás. Az Európai Unióban több száz állami, civil program fut az időseknek, az Egyesült Államokban  pedig új gazdasági irányzat – silver economi – jelent meg; az időseknek nyújtott szolgáltatásokban kimondottan gazdasági lehetőségeket látnak. Ehhez képest Magyarországon közel két évtizedes késésben vagyunk, holott évtizedek óta zajlik a szakmai disputa e probléma megoldási lehetőségeiről, koherens rendszer viszont nem alakult ki, legfeljebb kezdeményezések vannak, vázolta az egészségközgazdász. Dózsa Csaba. A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnöke beszámolt a szociális otthonokban végzett vizsgálatuk tapasztalatiról. A 2015 tavaszán végzett kutatási programban bentlakásos szociális intézményeket kerestek meg, 600 bentlakó teljes gondozási státuszát, állapotát mérték fel, s mélyinterjúkat készítettek az intézményvezetőkkel.

Az intézményekbe ma már rosszabb állapotban, néhány hónappal a haláluk előtt, idősebbek kerülnek be, mint 10-15 évvel ezelőtt. Az intézményvezetők azt mondják, csak kórházba ne kerüljön a lakójuk, mert rosszabb állapotban, sok problémával terhelten kerülnek vissza hozzájuk. Fennjáró intézménylakóból nagyon kevés van, s hasonló a helyzet az önellátásra képesek esetében is. S bár közel 50 ezer férőhely áll rendelkezésre a szociális szektorban, várólisták vannak, nehéz bekerülni egy-egy intézménybe. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központban (ÁEEK) 2013-ban készült egy jelentés az OEP-adatok alapján, amelyből kiderült: a kórházak ápolási és krónikus osztályaira hasonló korosztály kerül, mint a szociális otthonokba. A szolgáltatási szektorban integrált formát kellene létrehozni – amely egyszerre elégítene ki szociális és egészségügyi igényeket, úgy a bentlakásos intézetekben, mint az otthoni ellátások rendszerében, véli Dózsa Csaba.

Ami az ágyszámháborút illeti, a szociális és az egészségügyi ágazat között először 10 400-ról indultak az alkudozások, később már csak 4-4 ezer ágyról egyezkedtek, igaz hónapokon keresztül, majd készült egy szűk lista 1620 férőhelyről, jelenleg viszont úgy tűnik, hogy 2018-ig áll az átadás-átvételi  program.

Az Útban című konferenciánk délutáni előadásairól szóló tudósítást a PharmaOnline-on, ide kattintva olvashatja. (További részleteket a Medical Tribune október végén megjelenő számában közlünk – a szerk.)

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)

Könyveink