Antibiotikum: csak addig, amíg nem vagyunk jobban?
Nem támasztják alá bizonyítékok, hogy igaz lenne a sokat hangoztatott, sőt sulykolt szabály, miszerint ha valaki elkezdett egy antibiotikum-kezelést, azt a rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében teljességében be is kell fejeznie, írja a The BMJ .
Valójában a betegek inkább felesleges kockázatnak teszik ki magukat, amikor a szükségesnél tovább alkalmaznak egy kezelést, írják Martin Llewelyn és kollégái (Brighton és Sussex Medical School).
Az infektológus, mikrobiológus és epidemiológus szerzők szerint itt az ideje, hogy az egészségpolitikusok, tanárok és orvosok abbahagyják annak az üzenetnek az ismétlését, hogy az antibiotikum-rezisztencia elkerülése érdekében végig kell szedni az elkezdett antibiotikum-kurzust, és fel kell vállalniuk annak közvetítését, hogy ez az állítás helytelen volt, hiszen nem támasztja alá bizonyíték.
The antibiotic course has had its day című írásukban a szakértők egyenesen azt hangsúlyozzák, hogy az antibiotikum-rezisztencia inkább a szükségesnél hosszabb ideig tartó kezelés miatt alakul ki. Mint hozzáteszik: a bizonyítékok inkább azt támasztják alá, hogy sok szituációban biztonságos és hatékony az antibiotikumszedés korábbi abbahagyása. Mindazonáltal vannak kivételek is, így pl. a tuberkulózis kezelésére szolgáló antibiotikumok esetén.
A szerzők szerint az antibiotikum-kúra végigszedése a legegyszerűbb bölcsességnek is ellentmond, miszerint csak annyi gyógyszert szedjünk, amennyire szükségünk van, és felhívják a figyelmet a kutatások fontosságára, amelyek révén meghatározhatnánk, hogy az-e a legmegfelelőbb üzenet, miszerint hagyd abba az antibiotikum szedését, ha jobban érzed magad. Mindehhez viszont klinikai vizsgálatokkal kell kiválasztani az antibiotikumkezelés optimális időtartamát, írja a The BMJ cikke, ami a tévhit eredetét visszavezeti az antibiotikumok modern kori felfedezésének idejébe, az 1940-es évekbe, amikor pl. Fleming a penicillin felfedezéséért kapott Nobel-díjának átvételekor elmondott beszédében is hangsúlyozta, hogy ha a Streptococcus pyogenes által megfertőzött személy nem szedi elég ideig a penicillint, akkor megfertőzhet másokat, sőt az antibiotikumrezisztenssé vált kórokozó átadásával mások halálát is okozhatja.
Azóta már tudjuk, hogy a Streptococcus pyogenes nem képes penicillinrezisztenciát kifejleszteni.
A fenyegetést inkább az opportunisztikus pathogének (Escherichia coli és ESKAPE organizmusok: Enterococcus faecium, Staphylococcus aureus, Klebsiella pneumoniae, Acinetobacter spp, Pseudomonas spp, Enterobacter spp) jelentik, amelyek azután támadják meg a személyt, miután a bármilyen okból szedett antibiotikum miatt a szenzitív pathogének elpusztulnak – az antibiotikumrezisztencia fő forrása nem az antibiotikum által a pathogénekre kifejtett evolúciós nyomás, hanem a spontán rezisztencia-mutációt hordozó klónok elterjedése inadekvát dozírozás és monoterápia miatt. Mindazonáltal a szükségesnél hosszabb ideig tartó antibiotikumkezelés valóban fokozza az antibiotikumrezisztencia kialakulásának kockázatát, hangsúlyozzák a szerzők.
