Anti-leukotriének: új lehetőség az asztma kezelésére
Az asztma kezelésével kapcsolatos vizsgálatokban általában szigorú kritériumok alapján kiválasztott betegek vesznek részt, idealizált körülmények között. Dr. David Price és munkatársai a New England Journal of Medicine május 5-i számában két olyan multicentrikus, pragmatikus kutatásról számolnak be, amely a „való világban” folyt.
Céljuk annak vizsgálata volt, hogy a leukotrién receptor antagonisták (LTRA) hatékonysága hogyan viszonyul asztmában
- az inhalált glükokortikoidokéhoz (az asztma kezelésének „arany standardjához”), ha első vonalbeli kezelésként alkalmazzák, valamint
- hogy milyen az LTRA hatékonysága, ha ezt adják a tartós hatású β2-agonisták (LABA) helyett az inhalációs glükokortikoid kiegészítéséül.
A bevont betegek 12–80 évesek voltak, életminőségüket jelentősen rontotta az asztma (az ezt jelző kérdőíven, a MiniAQLQ-n elért pontszámuk 7-nél kevesebb volt) vagy nem volt megfelelő náluk az asztma kontrollja (az ACQ kérdőíven legalább 1-es pontszámot értek el).
Az első vonalbeli alkalmazásra vonatkozó nyílt vizsgálat 2 éven át tartott, 148 beteget LTRA-val, 158-at pedig inhalált glükokortikoiddal kezelt háziorvosuk. A kiegészítő kezelés esetében 170 betegnél LTRA-t, 182-nél LABA-t adtak az inhalált glükokortikoid mellett.
Az eredményeket 2 hónap és 2 év múltán mérték fel. A 2 hónapos eredmények azt mutatták, hogy az LTRA első vonalbeli szerként alkalmazva ugyanolyan hatékony volt, mint az inhalált glükokortikoid (a MiniAQLQ változása alapján mérve), és kiegészítő szerként sem maradt el hatása a LABA-étól. A 2 év múlva készült felmérés szerint az LTRA mind első vonalbeli, mind kiegészítő alkalmazásakor hajszál híján elérte az inhalált glükokortikoidok, illetve a LABA hatékonyságát. A kiújulások arányát és asztma kontrollját tekintve az LTRA hatása nem maradt el a standard szerekétől.
Fontos szempont, hogy az LTRA esetében sokkal jobb volt a betegek adherenciája: első vonalbeli kezelés esetén 65 százalékos, míg az inhalált glükokortikoidok esetében csak 41 százalékos, és kiegészítő kezelésként adva az adherencia 74 százalékos volt, míg a LABA esetében csupán 46 százalékos. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az LTRA orálisan adható, nem kell inhalálni.
A közleménnyel kapcsolatos szerkesztőségi cikkben dr. Sven-Erik Dahlen nagyra értékelte a kutatás jelentőségét, mondván, hogy az „megkérdőjelezi a jelenlegi kezelési irányelveket”. Emellett az anti-leukotriének olcsóbbak is lehetnek, mivel generikus verziójuk hamarosan a piacra kerül, és biztonságossági profiljuk is nagyon jó – tette hozzá. Egészében véve úgy látszik, hogy az anti-leukotriéneket bátran lehet alternatív kezelésként használni, mivel felérnek az inhalált glükokortikoidokkal.
