Alapvető információk hiányoznak a kormányzati tájékoztatásból

A járvány kezdete óta számos kritika éri a kormány koronavírussal kapcsolatos kommunikációját. Ez egy év elteltével és az oltási program beindulásával sem változott. De mire kellene figyelnie a kormánynak, hogy hitelesnek legyen tekinthető a tájékoztatása? – tette fel a kérdést a Szabad Európa Balkányi Lászlónak, az Európai Járványügyi Központ korábbi tudásmenedzserének.

Balkányi László szerint az egyik legfontosabb, hogy meg kellene válaszolni minden, a független sajtó által feltett kérdést. „Szakkérdésben politikus helyett (a szakpolitikai vezetéssel konzultálva) szakértő szólaljon meg, lehetőleg ugyanabban a kérdésben ugyanaz szakértő vagy szakértői testület. Mindig meg kellene mondani, hogy mi az éppen közölt információ forrása, az hol érhető el, min alapszik.” Ha pedig valamely kérdésre nem tudnak válaszolni a politikusok és a szakemberek sem, akkor azt is be kellene vallani, hozzátéve, hogy mikor és hogyan próbálják megkeresni a válaszokat.

Az is fontos lenne Balkányi szerint, hogy ez illetékesek ne tegyenek teljesíthetetlen ígéretet. A szakember kiemelte, hogy a WHO és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) nagy számban készít a tagországokat segítő anyagokat, ezek igénybevétele sokat könnyítene kormány munkáján.

„Az a miniszterelnöki kijelentés még tavaszról, hogy »nemzeti járványügyi hírszerzést« (figyelőszolgálatot) akar, teljesen értelmezhetetlen, valójában nevetséges is lenne, ha nem ennyire komoly ügyről lenne szó. Az »epidemic intelligence« definíciószerűen nemzetközi, létezik és jól működik, például a Covid-19 hivatalos kínai jelentése előtt már 2 - 4 héttel figyelmeztetett. Ilyen például a Global Outbreaks and Response Network (GOARN) – ebben kellene a magyar részvételt, együttműködést erősíteni.”

Amikor arról kérdeztük a szakembert, hogy mik azok a vakcinákkal kapcsolatos alapvető információk, amiket mindenképp nyilvánossá kellene tenni, Balkányi azt válaszolta, hogy alapvetően három kategóriája van a szükséges informálásnak.

Az első amit el kellene árulni, hogy mi a kormány alapvető stratégiai célja az oltásokkal? Ez ugyanis nem olyan magától értetődő, mint elsőre gondolnánk, nem csak a halálozás minimalizálása lehet ilyenkor cél. Felmerülhet célként az egészségügy terhelésének csökkentése arra a mértékre, hogy a covidos és a nem covidos betegek elláthatóak maradjanak. Lehet a kormány célja a gazdaság működő képességének megtartása, a gazdasági visszaesés csökkentése; az emberek életminőségének lehetőség szerinti legjobb megtartása; vagy a gyerekek, az oktatás mindenáron való megtartása – sorolta a példákat Balkányi. Számtalan cél lehet, de „e célok mindegyikére más és más oltási stratégia a válasz. A valóság persze egy kompromisszum kellene, hogy legyen, mindezekkel és még más célokkal is együtt is, de ebben nem kapunk semmi érdemleges, világos választ.”

A másik szükséges információ az oltóanyagok beszerzésének módja lenne, de itt is óriási hiányosságok vannak Balkányi László szerint. „Itt a kormány elhallgatta azt, hogy az Európai Bizottság szervezésében a nyár végén és ősszel az egyes gyártókkal milyen szerződéseket kötött, milyen tervezett szállítási ütemezéssel. Majd azt is elhallgatta, hogy ebben milyen változások történtek (a gyártók részéről) és azt is, hogy ehhez »Brüsszelnek« semmi köze, ellenkezőleg: az EU minden eszközzel próbál segíteni a tagállamoknak. Az, hogy ez nem megy a leghatékonyabban, az egy másik történet.”