Aki a virágot szereti, nem fáj a szíve
Egy most közzétett vizsgálat szerint a fizikai aktivitás fenntartása a kulcstényező a szív- és érrendszer egészségesen tartásában, függetlenül attól, hogy az illető részt vesz-e rendszeres testedzésben vagy sem.
A svédországi Sport- és Egészségtudományi Intézet és a Karolinska Intézet munkatársai több mint 4200, 60 évesnél idősebb lakos adatai alapján jutottak erre a következtetésre. A vizsgálatban körülbelül 12,5 éven át követték nyomon a résztvevők kardiovaszkuláris állapotát, melynek eredményeit a British Journal of Sports Medicine című lapban hozták nyilvánosságra. Eszerint az, ha valaki kertészkedéssel vagy barkácsolással tartja testileg fitten magát, akár 30 százalékkal is csökkentheti a szívroham vagy szélütés előfordulásának esélyét.
A vizsgálat kezdetén felmérték a résztvevők egészségi állapotát, mely kiterjedt az életmódra (táplálkozás, dohányzás, alkoholfogyasztás) és a fizikai aktivitás mértékére is. A szív- és érrendszer állapotának felmérésére laboratóriumi vizsgálatokra is sor került, melyek során mérték a lipid- és vércukorszinteket, valamint − a szívinfarktussal és stroke-kal fennálló összefüggés okán − az alvadási faktorok értékét. Arra is rákérdeztek, hogy az illető az utóbbi 12 hónapban részt vett-e hivatalos tornaedzéseken, és ha igen, milyen rendszerességgel, illetve a mindennapi életben milyen gyakran végez fizikai aktivitást kívánó tevékenységet, például kertészkedést, barkácsolást, autóápolást vagy gyümölcsszedést.
A kutatók szerint összességében aktív életvitel mellett kisebb a kardiovaszkuláris kockázat, mint kisebb napi aktivitási szint esetén. Azonban a felsorolt mindennapi rutin tevékenységek is kiválóan alkalmasak a fizikai aktivitási szint fenntartására, és különösen ideálisak az idős emberek számára, akik már nemigen vágynak formális sportedzésekre. A férfiak csoportjában kisebb volt a derékkörfogat, alacsonyabb a koleszterin-, vércukor-, inzulin- és alvadásifaktor-szint. A legjobb kockázati profilokat azoknál észlelték, akik rendszeresen végeztek fizikai aktivitást kívánó tevékenységeket.
A 12,5 éves utánkövetési periódus alatt 476 személy élte át első szívinfarktusát, és 383-an haltak meg különböző okok miatt. Az eredmények rámutatnak, hogy a fizikailag legaktívabb csoportban 27 százalékkal volt kisebb a szívinfarktus vagy stroke előfordulása és 30 százalékkal a bármely okból bekövetkező halálozásé, szemben a fizikailag leginkább inaktív csoporttal. Az összefüggést nem befolyásolta, hogy emellett az adott személy milyen mértékben vett részt formális testedzési programokon.
A szerzők feltételezése szerint megfigyeléseik biológiai magyarázata az energiafelhasználásban keresendő: a hosszas üldögélés a legminimálisabbra csökkenti az anyagcsere sebességét, a fizikai aktivitás viszont növeli azt. Szerepet játszhat az izom-összehúzódások mértéke is. Az ülő testhelyzet fenntartása nem kíván semmilyen erőfeszítést az izomrendszer részéről, melynek nyomán megszakad az izomrendszer normális hormontermelése, ennek minden potenciális kedvezőtlen következményével a szervezet más szerveire és szöveteire.
„Adataink különösen fontosak az időskorúak számára, mivel e korosztály tagjai – más életkorúakhoz képest – viszonylag nagyobb arányban végeznek aktív napi tevékenységeket fizikai erőnlétük fenntartására” – hangsúlyozzák a szerzők.
Korábbi kutatások ugyancsak annak fontosságát igazolták, hogy a kívánt fizikai aktivitási szint fenntartása érdekében nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a napi tevékenységek során.
