„A világon kevés ország dicsekedhetett ilyen csökkenéssel”
"Nagyon nagy megtiszteltetés a Széchenyi-díj, úgy érzem, nem volt hiábavaló a több évtizedes klinikai, kutatói és oktatói munkám" - fogalmazott Rihmer Zoltán pszichiáter, címzetes egyetemi tanár, aki szerdán vette át a Parlamentben a kitüntetést.
A Semmelweis Egyetem Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztályának tudományos igazgatója a kedély- és szorongásos betegségek klinikai és biológiai kutatásában végzett három évtizedes, határainkon túl is számon tartott tudományos munkássága, gyógyító, publikációs, oktatói és szakmaszervezői tevékenysége elismeréseként részesült Széchenyi-díjban. "A kitüntetés azonban nemcsak nekem, hanem a közvetlen munkatársaimnak is szól, akik folyamatosan segítenek főleg a kutatómunkában, de valahol az egész pszichiátria elismerését is jelenti" - emelte ki Rihmer Zoltán, aki a depresszió és az öngyilkosság nagyon összetett kapcsolatának feltárásán, illetve a depressziós és pszichiátriai betegek öngyilkossági rizikójának előrejelzésén dolgozik.
Mint kifejtette, elsősorban depressziósok bizonyos csoportjánál kell nagyon odafigyelni, hogy a betegség meghatározott stádiumánál a kórképből fakadó agressziót az illető ne fordítsa önmaga ellen. Megfelelő kezeléssel az öngyilkosság az esetek döntő többségében megelőzhető.
Huszonöt évvel ezelőtt csaknem kétszerese volt az öngyilkossági halálozás a jelenleginek. A tízmilliós Magyarországon évente körülbelül 4800 ember vetett önkezével véget az életének, jelenleg 2400-2500. "A megelőző tevékenységnek és a kezelések elérhetőségének köszönhetően jelentős eredményeket értünk el, a világon kevés ország dicsekedhetett az elmúlt negyed században ilyen csökkenéssel. Érdemes tehát dolgozni, mert megvan az eredménye. Ennek ellenére még mindig magas a szuicidumok száma, jelenleg az Európai Unióban Litvánia után a második helyen állunk az öngyilkossági halálozás tekintetében, a kontinensen pedig Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna és Litvánia után az ötödiken" - mutatott rá a pszichiáter.
Hozzátette, hogy a társadalmi rétegek között az öngyilkossági halálozás tekintetében nincs nagy különbség. Ugyanakkor az öngyilkosságban elhunytak háromnegyede férfi. "Világjelenségről van szó, ami főleg azzal magyarázható, hogy a férfiak durvább módszereket alkalmaznak - önakasztással, lőfegyverrel vetnek véget az életüknek, vagy a magasból ugranak le. A nők viszont gyakrabban alkalmaznak gyógyszereket, vagyis több az esély a megmentésükre" - magyarázta Rihmer Zoltán.
További terveivel kapcsolatban elmondta, hogy még legalább tíz évig szeretne klinikai munkával, oktatással és kutatásokkal foglalkozni. "Sok nagyon tehetséges munkatársam van, akikkel a depresszió, az öngyilkosságok epidemiológiáját, biológiai hátterét kutatjuk. Társadalmi, biológiai, pszichológiai tényezők játszanak ugyanis közre, de a depressziónak genetikai alapjai is vannak, és az öngyilkosok kétharmada depresszió miatt követi el tettét" - hangsúlyozta a pszichiáter.
***
Rihmer Zoltán 1947. március 25-én született Pécsett. Orvosi diplomáját 1971-ben szerezte meg szülővárosában. 1971 és 73 között a Pomázi Munkaterápiás Intézetben dolgozott, 1973-tól 2007-ig az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) munkatársa, 1983-tól 2007-ig osztályvezető főorvosa volt. 2007 óta a Semmelweis Egyetem egyetemi tanára. 1995-ben az orvostudomány kandidátusa, 2004-ben az MTA doktora lett. Több mint 380 közlemény, könyvfejezetek és könyvek szerzője. Háromszoros Nyírő Gyula Nívódíjas, elnyerte a Nemzetközi Bipoláris Betegség Kutatása Alapítvány Aretaeus-díját (2010), valamint a Hemingway Alapítvány Dr. Szabó György-díját (2010).
