A zsír dicsérete

A University of California, San Diego School of Medicine dermatológusai felfedezték, hogy a bőr zsírsejtjei antimikrobiális peptid termelésével védik a bőrt a kórokozók ellen. Eddig azt gondoltuk, hogy a bőr sérüléseit csak a fehérvérsejtek – neutrofilek és makrofágok – védik a baktériumok ellen, de most Richard Gallo és munkatársai rájöttek, hogy addig is, amíg e sejtek odasereglenek a sérüléshez, az adipociták egy cathelicidin-nekelnevezett molekula termelésébe kezdenek.

A Science-ben megjelent cikk - Dermal adipocytes protect against invasive Staphylococcus aureus skin infection - szerzői egerek bőrét fertőzték meg baktériummal (Staphylococcus aureus), majd kimutatták, hogy a fertőzés helyén néhány órán belül megnő a zsírsejtek mérete és száma egyaránt, és az adipociták az invazív pathogéneket elpusztító cathelicidin antimikrobiális peptid (CAMP) termelésébe kezdenek. Mint Richard Gallo elmondja, az antimikrobiális peptidek (AMP) a szervezet első védekezési vonalát képezik, már régen kialakultak az evolúció során, és a legtöbb élőlény felhasználja őket a kórokozók elleni védekezésben. Azonban az is kiderült, hogy az AMP-ok kétélű kardként működnek, különösen a CAMP: ha túl kevés van belőlük, az emberek gyakran szenvednek fertőzésektől, ha túl sok van belőlük, autoimmun és egyéb gyulladásos betegségek alakulnak ki, pl. lupusz vagy pszoriázis.

A kutatók eredményeiket azzal igazolták, hogy kimutatták: azok az egerek, amelyek nem képesek adipocitákat termelni, illetve amelyek adipocitái nem állítanak elő elegendő mennyiségű CAMP-t, azok gyakoribb és súlyosabb S. aureus fertőzésekben szenvednek. További vizsgálatokkal igazolták, hogy az emberi adipociták is termelnek cathelicidint, és megfigyelték, hogy az elhízott emberek vérében több a CAMP. Mint Gallo kifejti, új kutatási irányvonalak nyílhatnak meg, és új terápiás lehetőségekre is fény derülhet: lehetséges, hogy a diabétesz kezelésére kifejlesztett gyógyszerek serkentik az immunrendszer működését, illetve jobban feltárulhat az elhízás és társbetegségei hátterében álló mechanizmus. Elképzelhető például, hogy az inzulinrezisztencia csökkent cathelicidin-termeléssel jár együtt.

Mindenesetre az már biztos, hogy a szálkásított, zsírtalan test jobban ki van téve a fertőzéseknek, mint az, amelyiket kicsi zsír burkolja.

Az elhízás autoimmun betegségeket okoz

A kutatók az elmúlt évtizedben nagy erőkkel vizsgálják az elhízás és az autoimmun betegségek közötti kapcsolatot. A nyugati világban mind az obezitás, mind az autoimmun betegségek gyakorisága meredeken emelkedik, az utóbbi gyakorisága globális méretekben eléri az 5-20%-ot. 329 vizsgálatot áttekintő tanulmányukban izraeli kutatók kimutatták, hogy az obezitás az az elsődleges környezeti tényező, ami az autoimmun betegségek – így konkrétan pl. a reumatoid artritisz, a szklerózis multiplex, az 1-es típusú diabétesz, a pszoriázis, a gyulladásos bélbetegség vagy a Hashimoto thyroiditis – kiváltásáért felelős. Az elhízás által kialakított proinflammatorikus környezet nemcsak az autoimmun betegségek kialakulásához járul hozzá, de a kórképek progresszióját is elősegíti, valamint nehezíti gyógyításukat. Az Autoimmunty Review-ban megjelent tanulmányban - Obesity in autoimmune diseases: Not a passive bystander -Yehuda Shoenfeld és munkatársai kifejtik: a fehér zsírszövet szerepét sokáig csak az energiaraktározásban láttuk, a közelmúltban derült fény arra, hogy a zsír egyben fontos endokrin szerv is, ami különböző adipokineket - leptin, adiponektin, rezisztin, visfatin - termel. Először az adipokinek metabolizmusban és étvágyszabályozásban betöltött szerepére derült fény, majd kiderült, hogy részt vesznek az immunrendszer működésében is, kis mértékű gyulladás folyamatos fenntartása révén az elhízás mellé társuló több féle komorbiditás kialakításában közreműködhetnek, így metabolikus szindrómát, diabéteszt vagy kardiovaszkuláris komplikációkat okozhatnak.

Shoenfeld saját vizsgálataiban azt is kimutatta, hogy az elhízás következtében D-vitamin-hiány alakul ki, továbbá szklerózis multiplexes egerek D-vitamin-hiányát kompenzálva megszűntek a betegséghez társuló veseműködésbeli zavarok és csökkent a paralízis. Mint Shoenfeld kifejti: a D-vitamin-pótlás olcsó, és nincsenek mellékhatásai, ezért mindenkinek fel kéne írni, akinek elégtelenül működik az immunrendszere.