A társadalom érdeke lenne az erős orvosi kamara
A kötelező kamarai tagság megvonása nyomán burjánzásnak indultak a szakmaiatlan és etikátlan gyakorlatok.
Az energiamezők mozgatásával “gyógyítanak” az orosházi kórházban, miközben az orvosokat oltásellenesek támadják a bíróságokon. Ez a két mai hír csepp a tengerben, de megmutatja, mennyi sürgős változtatni való van a magyar egészségügy társadalmi és kormányzati megközelítésében.
A jelenségekben egyszerre keveredik a kamara önkormányzati jogosítványainak tavalyi megvonása, a kiegyensúlyozatlan, csak a negatív történéseket bemutató sajtóhírek elburjánzása és a szakmai irányelvek gondozásának évtizedes hiánya.
Ezekből a hírekből láthatjuk, hogy milyen gyorsan a betegbiztonságot romboló következményekkel jár, ha az orvostársadalomtól megvonják a szakmai és etikai kontroll lehetőségét. Nem véletlenül felügyeli világszerte az orvostársadalom kamarákon keresztül a saját működésének szakmai és etikai kérdéseit. Ehhez ugyanis mi értünk és saját felelősségünknek tartjuk, hogy a szakmai devianciákat visszanyessük.
A kötelező kamarai tagság megvonása nyomán burjánzásnak indultak azok a szakmaiatlan és etikátlan gyakorlatok, amelyeket korábban az orvostársadalom maga igyekezett csírájában elfojtani.
A Magyar Orvosi Kamara saját megyei vezetőjét távolította el a hivatásrendből, amikor ortopéd orvosként a pandémia idején oltásellenes tevékenységbe kezdett. A hivatás védelmében akkor sem ismertünk bajtársiasságot, és ennek legfőbb nyertesei a betegek voltak. Ha most kötelező kamarai tagság volna, nem hirdethetnék orvosok, hogy cseréljen állami fogsort magánra a beteg, nem reklámozhatná az orvos, hogy fogyjon vagy gyógyítson rákot az ország abszurd táplálkozási és gyógyszeres módszerekkel, vagy hogy éppen a kórházban energiamezők masszírozásával váltsanak ki tudományosan bizonyított módszereket.
Szerencsére a Magyar Orvosi Kamara tagja maradt az orvosok nagy része, és ez a közösség kitart a hivatás alapelvei mellett. Látni kell ugyanakkor, hogy a betegek védelem nélkül maradtak a szakmaiatlan gyakorlatokkal szemben. Ahogy egyetlen fő kivételével a hálapénzzel lebukó orvosok nem kamarai tagok voltak, úgy azok, akik szakmai és morális kötöttségek alól szívesen felszabadultak, szintén nem a kamara tagjai, és nem is lehetnek, lehetnének azok.
Érdemes volna mérlegre tenni az egy évvel ezelőtt hozott döntést: hasznos volt-e az országnak, a betegeknek a kötelező kamarai tagság eltörlése és az etikai eljárások elvétele.
