Szívelégtelenség: a sószegény diéta kevés
A krónikus szívelégtelenség miatt kórházi felvételre szoruló betegek számára egyénre szabott táplálkozási támogatás szükséges, amely a jelek szerint csökkentheti a nem kívánt kardiovascularis események előfordulását a szokványos kórházi élelmezéshez képest, írja az OTSZ Online.
A Swiss EFFORT vizsgálat középpontjában olyan krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek álltak, akiknél nagy volt a malnutríció kockázata, melyet a testtömegindex (BMI), a testsúlycsökkenés és a csökkent táplálékbevitel alapján definiáltak. A szerzők hangsúlyozzák, hogy ebben a nagy rizikójú alcsoportban jelentős javulást sikerült elérni a 30 és 180 napos mortalitás, valamint más klinikai kimenetelek terén, ha a kórházi tartózkodás idején egyénre szabott táplálkozási támogatást ajánlottak fel számukra. Azt is kiemelik ugyanakkor, hogy a tápláltsági státusz szűrésére az ambuláns gondozás keretében is szükség van, ám a krónikus szívelégtelenség miatt történő kórházi felvételkor a malnutríció irányában elvégzett szűrés segítséget nyújthat azoknak a betegeknek az azonosításához, akiknél a kórházi tartózkodás alatt az átlagosnál nagyobb a tápláltsági állapot romlásának a kockázata.
A szerzők kiemelik, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegek gondozása során a kardiológusok és belgyógyászok elsősorban a sóbevitel megszorítására törekszenek a diéta összeállítása során, ezzel csökkentve keringési volument és tehermentesítve a szívet. Úgy tűnik azonban, hogy a sószegény diéta önmagában nem eléggé hatásos a klinikai kimenetelek javításában, sőt akár még növelheti is a malnutríció kockázatát, mivel a sótlan étel gyakran kevésbé ízletes és kívánatos.
A mostani adatok fényében úgy tűnik, hogy szemléletváltásra van szükség a sómegszorító diéta felől a fehérjében gazdag étrend felé, melyhez a nagy kockázatú betegek esetében megfelelő szűrésre, állapotfelmérésre és dietetikai tanácsadásra van szükség, írja a lap.
