Fáradtságot okoznak a sztatinok
A koleszterincsökkentő sztatinokat szedő emberekben valószínűbb az energiaszint csökkenése, a fizikai aktivitást kísérő fáradtság, vagy mindkettő. A kutatók arra hívják fel az orvosok figyelmét, hogy ezt figyelembe kell venniük akkor, amikor a sztatinok rendelésekor az előny/kockázat arányt veszik számításba.
A gyógyszerpiacon a sztatinok a legjobban fogyó és a legszélesebb körben alkalmazott vényre kapható gyógyszerek közé tartoznak. Az utóbbi időben azonban egyre több figyelem irányult mellékhatásaikra, főként a fizikai munkavégzésre gyakorolt hatásukra. Bár egyes betegek a sztatinok szedésének megkezdése után fáradtságot panaszoltak és azt, hogy nem tolerálják a fizikai aktivitást, korábban erre vonatkozóan nem végeztek randomizált, placebokontrollált vizsgálatot.
Az Archives of Internal Medicine június 11-i számában azonban dr. Beatrice Golomb PhD egyetemi docens és kollégái arról számoltak be, hogy egy randomizált vizsgálatban a fenti mellékhatások szignifikánsan kifejezettebbek voltak a sztatint szedőkben, mint a placebót kapókban.
Vizsgálatukba több mint 1000 San Diegó-i felnőttet vontak be, akik valamennyien egyforma küllemű kapszulákat kaptak, azonban egy részüknél ezek csak placebót tartalmaztak, másik részüknél pedig viszonylag kis potenciálú sztatinokat: vagy napi 40 mg pravastatint, vagy 20 mg simvastatint. Azért ezt a két szert választották, mert az egyik a leginkább vízoldékony, a másik pedig a leginkább zsíroldékony a sztatinok közül. A dózisokat úgy választották meg, hogy a klinikumban szokásosan alkalmazott adagok legyenek, amelyek várhatólag hasonló mértékű LDL-csökkenést hoznak létre. A kutatók szerint ezektől az adagoktól kb. olyan mértékű koleszterincsökkenés várható, mint napi 10 mg atorvastatintól vagy 2,5-5 mg rosuvastatintól.
A szívbetegeket és a diabéteszeseket kizárták a kettős-vak vizsgálatból. A személyek az alapszinthez képest egy ötpontos skálán értékelték energiaszintjüket és munkavégzésre bekövetkező fáradtságukat. A skála végpontjai a „sokkal rosszabb”, illetve a „sokkal jobb” állításoknak feleltek meg.
A sztatinokat kapók szignifikánsan nagyobb valószínűséggel számoltak be energiacsökkenésről, a munkavégzést kísérő fáradtságról vagy mindkettőről, mint a placebót szedők. Ez mindkét fajta sztatinra igaz volt, bár a hatás a simvastatin esetében erősebbnek látszott. (A simvastatin erősebben csökkentette a koleszterinszintet is.)
„A sztatinok mellékhatásai általában dózisfüggőek, és az általunk használt adagok mérsékeltnek tekinthetők” – mondta dr. Golomb. „A fenti problémák mégis elég gyakoriak voltak, főként a nők körében.”
A hatás nagysága jól látható, ha azt tekintjük, hogy például 10 simvastatinnal kezelt nő közül 4-en panaszoltak vagy energiacsökkenést, vagy fáradtságot a munkavégzéskor, 2-en mindkét mellékhatást átélték vagy legalább az egyiket „sokkal rosszabb”-nak ítélték és 1 személy mindkét hatást „sokkal rosszabb”-ként élte meg.
„Az energia központi jelentőségű az életminőség szempontjából. Előrejelzi azt is, hogy mennyire hajlandó a személy részt venni az egyes tevékenységekben. De nemcsak ez a jelentősége: az energiaszegénység és a munkavégzéskor fellépő fáradtság azt jelezheti, hogy olyan mechanizmusok indultak be, amelyek károsítják a sejteket” – fejtette ki dr. Golomb.
A kutatók a sztatinok fenti mellékhatásainak kimutatását fontos eredménynek tekintik, amelyet figyelembe kell venni e gyógyszerek előnyének és kockázatának felmérésekor. Dr. Golomb szerint ez különösen azokra a betegcsoportokra áll, amelyek esetében a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy a sztatinok csökkentenék a halálozást – ez igaz a legtöbb olyan személyre, akinek nincs szívbetegsége, a nőkre és a 70 vagy 75 évesnél idősebbekre – utóbbiakra még akkor is, ha szívbetegek.
