A szívinfarktus nagyságának mérése ultrahanggal
Háromdimenziós ultrahang segítségével pontosabban meghatározható a szívinfarktus súlyossága. Az új, echokardiográfiás technika eredményeit egy olasz munkacsoport ismertette az Európai Echokardiográfiás Társaság decemberben Budapesten rendezett kongresszusán.
Ha a koszorúér elzáródása sok szívizomsejt pusztulásához vezet, az nagyobb kockázattal jár és ezért fokozott gyógykezelést igényel, mint a kisebb infarktus ellátása, ezért a kardiológusok évtizedek óta igyekeznek olyan módszereket kidolgozni, melyek alkalmasak a szívizomelhalás mértékének becslésére.
Az olyan magas frekvenciájú hangnyaláb, amelyet az emberi fül már hallani sem képes, vagyis az ultrahang, könnyedén áthatol a mellkas szövetein, így a szív üregein keresztül is és visszaverődve lehetővé teszi, hogy a szív egyes részeinek nagyságát, mozgását számítógép segítségével mozgóképpé alakítsák. A visszhang, az echo az echokardiográfia nevének alapja.
A szívinfarktus miatt kórházba kerülő betegek élete függhet attól, mennyire megállapítható az elhalt szívizomterület nagysága. Ez befolyásolhatja az orvos tennivalóit, az ellátás módszerét. Bizonyos laboratóriumi eltérések mértéke ezt jelzi, de szükség volna pontosabb és más jellegű adatokra is.
A mágneses magrezonancia, az MRI technikája az infarktus nagyságáról jó mérési lehetőség, de igen drága eljárás és részben emiatt kevés kórházban elérhető, ráadásul a beteget ennek alkalmazásához speciális laboratóriumba kell átszállítani és bizonyos feltételek esetén nem végezhető. Az ultrahangos mérés viszont a betegágynál történhet, bármikor ismételhető és veszélytelen.
Denisa Muraru és munkatársai a Padova Egyetemen olyan háromdimenziós ultrahangos módszert dolgoztak ki, melynek adatait az infarktus nagyságának becslésére már eddig is fölhasznált eljárásokkal hasonlították össze. A laboratóriumban meghatározott troponin szintje arányos az elhalt szívizom sejtek számával, ráadásul az olasz kutatók az ultrahangos lehetőséget az MRI méréssel is összehasonlíthatták.
A háromdimenziós infarktus területének mérése gyorsabb és gazdaságosabb diagnosztikus technikának bizonyult, mint a mágneses magrezonancia és szükség esetén a beteg ágyához vitt műszerrel elvégezhető. Az így igen súlyosnak talált betegeknél erélyesebb gyógyszeres kezelést alkalmaznak, illetve a szívet már kívülről is segítő technikák léteznek ilyen esetekre.
