Így is el lehet üldözni a szívhalált
A számítógép-tudomány segít azonosítani a szívroham halálos kockázatait a paciensek állapotának sokkal alaposabb elemzésével. A megfelelő kezelés kiválasztása pedig javítja a túlélési esélyeket.
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) számítógép-tudományi és mesterséges intelligencia laboratóriuma (CSAIL), a Michigani Egyetem, valamint a bostoni Bingham és Női Kórház, továbbá a Harvard Egyetem orvosi iskolája új „életmentő” technikát fejlesztett ki, amivel a páciens EKG-jában eddig rejtve maradó kockázati indikátorokat szűrik ki. Azok esetében, akiknél sikerült előre jelezni a szívroham kockázatát, a bekövetkező infarktus is ritkán végződik halállal – írja a MIT friss tanulmánya alapján a hvg.hu.
A kutatók három új kockázati tényezőt szűrtek ki az EKG felvételek számítógépes elemzésével, amelyeket az orvosok a napi rutintevékenységük során az egyes eseteknél nehezen vehetnek észre. Ha nagy mennyiségű információt dolgozunk fel, akkor azonban már könnyebben kibuknak ezek a sajátosságok – mutatott rá a komputeres módszer fontos előnyére John Guttag, a program egyik vezetője.
A kutatók azt is elemezték, hogy az azonosított új kockázati tényezők milyen kapcsolatban lehetnek a már használt szűrőmódszerek (például echokardogramok) segítségével a betegeknél már ismert rizikótényezőkkel. Végül Guttag és kollégái igyekeztek kidolgozni egy kockázatértékelő stratégiát is.
A tudósok három új mérőszámot vezettek be, s elnevezték őket számított biomarkereknek, amelyek segítenek meghatározni a halálos kockázatokat. A biomarkerek – a morfológiai változatosság, a szívritmus mintázatai, illetve a páciens mutatóinak más betegek és egészségesek adataitól való különbözősége – jelzik a szív hibáját. De e jeleket az orvosok nem mindig azonosíthatták, mert az EKG az adatoknak csak egy szűkebb szegmensére fókuszál.
A kutatás azt találta, hogy erős korreláció van a biomarkerek és a szív- és érrendszeri okok miatti halálozás között az infarktust követő két évben. A tapasztalatok szerint, ha csak egy tényező is megjelenik a betegnél, akkor a halálozási esélye háromszorosára nő. Ha az eddigiek mellett az orvosok a számított biomarkereket is alkalmazzák, 50 százalékkal jobb eséllyel határozzák meg a halálos rizikót, mint korában.
