A szentek kivonulása
Az, hogy szép lassan csúszik a szakadék felé a magyar egészségügy, ma már nem titkolható tovább, még akkor sem, ha az ágazat vezetése erről nem hajlandó tudomást venni – írja a Népszava.
Lassan nem lehet szőnyeg alá söpörni, hogy az ágazatban azóta is sokat romlott a helyzet, hogy az ápolók utcai akciókat kezdtek tavasszal, mert testközelből látták a baj nagyságát – szűri le a lap, s számbaveszi az utóbbi hetek elhíresült – már talán botrányosnak sem mondanánk – történeteit az egészségügyben dolgozók és betegeik nyomoráról, kiszolgáltatottságáról. Leltározás közben azért felhívja a figyelmet egy új jelenségre is:
„Már nemcsak az egészségügyi bérek, a létszámhiány, az eszköztelenség miatt hangos naponta a sajtó, hanem azért is, mert a megmaradt dolgozóknak elegük van a bajok elkendőzését hűbérúri kényszerrel kikényszerítő vezetők magatartásából. A megélhetésüket féltő szakemberek eddig soha nem lépték át ezt határt, egymásról nem teregették ki a szennyest, de már minden mindegy. A saját túlélés kényszere erősebb lett a szakmai összetartásnál. Innen már csak egy lépés az orvosi, ápolási hibák sorozatának megszellőztetése – de itt még nem tartunk.”
Hogy hol is tartunk? Mit jelentenek a csoportos menekülések, lázadások? „A kórházigazgatók minden ilyen hírre egységesen azt válaszolják: a betegek ellátása zavartalan, átmeneti létszámgondokról van szó, amit gyorsan orvosolnak. Kinevezésük persze a kormánytól függ, ők is félelemben élnek. Már csak az a kérdés, közülük ki lesz az első, aki megtöri a jeget és ki mer állni a nyilvánosság elé azzal, hogy nincs tovább, ilyen körülmények között nem vállalja tovább az összeomlás menedzselését.
Ilyen látványos kirohanásra vagy gyors változásra persze egyelőre senki ne számítson” – olvasható a nepszava.hu-n.
