A párok dönthetnek a beültetett embriók számáról

Ehhez részletesen informálni kell a beteget, és minden eszközzel biztosítani kell, hogy autonóm módon és aktívan vehessen részt a döntések folyamatában. Vannak azonban aggályok is ezzel kapcsolatban: sokan attól tartanak, hogy a betegek nem vállalják a felelősséget a döntéseikért vagy hogy nem optimális döntést hoznak.

Jó példa erre az in vitro megtermékenyítés, amikor el kell dönteni, hogy hány embriót ültessenek be a jövendő anyába. Ez komplex és fontos döntés. Ha csak egyetlen embriót ültetnek be, elkerülik a többszörös ikerterhességet és a vele járó – az anyát és az újszülötteket egyaránt fenyegető – veszélyeket, azonban csak mintegy feleakkora lesz az esélye annak, hogy élő újszülött születik, mint ha két embriót ültetnének be (esélyhányados: 0,48). Ez azt jelenti, hogy újabb kezelési ciklusra lesz szükség a terhesség eléréséhez. A döntés tehát nehéz, és bár a szakma képviselői többször is az egyszeres embrióbeültetés mellett foglaltak állást, a klinikai gyakorlatban általában nem ezt alkalmazzák. 2004-ben Európában az in vitro fertilizáció (IVF) eredménye az esetek 23 százalékában többszörös ikerszülés volt, és az egyszeres embrióbeültetést csak 19 százalékos gyakorisággal alkalmazták.

Döntés az orvossal együtt

A jelenlegi, hollandiai vizsgálatban egy olyan stratégiát dolgoztak ki, amely lehetővé tette, hogy felhatalmazzák a párokat, hogy ők döntsék el, hogy egyszeres vagy többszörös embrióbeültetést szeretnének (felhatalmazottak). A stratégia fő elemei: a részletes tájékoztatás a lehetséges választások előnyeiről és hátrányairól; egy, az IVF-ben jártas nővér folyamatos segítsége; és az, hogy a kórház vállalta, hogy fedezi a költségeket, ha ismételt kezelési ciklusra lesz szükség. Azt vizsgálták, hogy e stratégia hatására hogyan változik meg az egyszeres beültetések aránya. (2005-ben Hollandiában 39 százalék volt ez az érték.)

A holland országos egészségügyi rendszer három IVF ciklus költségeit fedezi, de csak akkor, ha legfeljebb két embriót ültetnek be. A standard eljárás az, hogy az orvosok megbeszélik a párokkal, hogy egyszeres vagy kétszeres embrióbeültetést tartanának-e kedvezőbbnek, és együtt döntenek.

A vizsgálatban olyan 40 év alatti nők vettek részt, akik 2006–2007-ben az IVF-várólistán voltak, és az első kezelési ciklusra vártak, vagy egy sikeres IVF utáni első ciklusra. Összesen 308 nőt vizsgáltak, akiknek fele véletlenszerűen a felhatalmazottak csoportjába került, másik felük standard ellátásban részesült. A felhatalmazottak csoportja egyebek között egy részletes írásos tájékoztatót kapott (angol verzióját ld. itt).

Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb eredményeket:

Az eredmények

A felhatalmazási stratégiának nagyobb hatása volt abban a 48 párban, akik már átestek IVF-en, mint az első IVF-re váró 188 párban. A 48 párnál a felhatalmazottak 64 százaléka, míg a standard ellátást kapóknak csak 35 százaléka választotta az egyszeres embrióbeültetést, míg a 188 párban ezek az arányok 53, illetve 44 százaléknyiak voltak.

Összesen 105 pár ment végig egy második IVF cikluson. Ekkor a felhatalmazottak 26 százaléka, és a standard ellátást kapók 16 százaléka választotta az egyszeres embrióbeültetést – a különbség nem szignifikáns.

A párok a vizsgálat folyamán többféle kérdőívet kitöltöttek, és az ezekből kiderülő legfontosabb tények a következők:

- a felhatalmazottak csoportjában megnőtt azoknak az aránya, akik maguk kívánták eldönteni, hogy egyszeres vagy kétszeres embrióbeültetést végezzenek náluk;

- a felhatalmazottak körében a stratégia következtében nagyobb lett a szubklinikus depressziósok aránya, mint a másik csoportban, azonban az embrióbeültetés után az arány csökkent, és a két csoport közti különbség eltünt;

- a szorongás szintje nem különbözött a két csoport között.

Forrás: Arno van Peperstraten et al.: The effect of a multifaceted empowerment strategy on decision making about the number of embryos transferred in in vitro fertilisation: randomised controlled trial. British Medical Journal 2010; 341:c2501.