„A magyar egészségügy nem döglődő ló, már megdöglött”"
A G7 szerint talán ez a megállapítás foglalja össze a legjobban a hazai egészségügy helyzetét az Európai Bizottság és az OECD Magyarországról szóló 2019-es egészségügyi országprofil kiadványában.
Az Elmúlt 20 év sorozatban megjelent cikkek alapján egyértelmű, hogy hiába volt szinte mindenhol némi javulás 2002 óta, nemhogy a nyugati országokhoz, de még a saját régiónkhoz sem sikerült felzárkózni sem az egészségügy kimeneti, sem a bemeneti mutatóiban.
- A születéskor várható élettartam ugyan nőtt, de az ez alapján összeállított rangsorban így is romlott Magyarország helyezése.
- Az EU közel 250 régiója közül Budapest és a Nyugat-Dunántúl kivételével valamennyi magyar a húsz legalacsonyabb várható élettartamot produkáló között van.
- Az unióban a nők nálunk élik meg a legkisebb eséllyel a 65 éves kort, és a férfiak esetében is csak Romániát előzzük meg ebből a szempontból.
- Az egészségben eltöltött évek számában sokat léptünk ugyan előre, de ennek a mutatónak a kiszámítása részben szubjektív adatokon alapul, így érdemes fenntartásokkal kezelni.
- Különösen, hogy a kelet-közép-európai régióban nálunk szedik a legtöbb áldozatot a daganatos betegségek és az ischaemiás szívbetegség, de nagyon sokan halnak meg légzőszervi és emésztőrendszeri betegségekben vagy éppen cukorbetegséghez köthető okok miatt is.
- Az elmúlt 20 évben durván egymillió magyar veszítette úgy az életét, hogy meg lehetett volna menteni.
- Mindeközben még a kelet-közép-európai régióban is teljesen egyedi módon hazánk volt az egyetlen olyan ország, ahol 2002 és 2019 között csökkent az állami egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya.
- Így nem csoda, hogy kevés olyan ország van, ahol az egészségügyi költségek nagyobb arányát fizeti közvetlenül a lakosság, mint Magyarországon.
Nagyon leegyszerűsítve tehát az látszik, amit a nyitóidézet is remekül szemléltet: a mindenkori kormányok nem kezelték prioritásként az egészségügyet az elmúlt 20 évben, és ennek megfelelően nem is sikerült annyit javítani az egészséges életre való kilátásainkon, mint amennyit lehetett vagy inkább kellett volna.
Ahogy Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának egyik vezetője a G7-nek fogalmazott: az egészségügyi dolgozók szerint az ágazat már nem egy döglődő ló, hanem megdöglött. Pedig egyébként a szektorban voltak szerkezeti változások az előző két évtizedben, a gond csak az, hogy ezek inkább rontottak a helyzeten, és a magyar egészségügy sok szempontból a rendszerváltás előtti időszak jellemzőit kezdte újra magára ölteni.
A teljes cikket ITT olvashatja
