A magány, a szív és az elme
Az OTSZ Online azt írja: a legújabb tanulmányok szerint a magány agy- és szív- és érrendszeri megbetegedéseket okoz és erősen növeli a demencia kockázatát is.
A Nature-ben februárban megjelent cikkben a szerzők retrospektív módon elemezték a Framingham-study népességalapú kohorszaiból 70 éven át (1948-tól 2018-ig) prospektíven gyűjtött adatokat. Az elmúlt hét során legalább 3 alkalommal átérzett magányosságérzés esetén tekintették a résztvevőket magányosnak.
A 2308, a vizsgálat kezdetén nem demens résztvevők (átlagéletkor, 73 év; 56% nő) 14%-ánál (329) alakult ki 10 éven belül demencia; 6%-uk (144) teljesítette a magány kritériumát. A számítások szerint a 10 éves demencia kockázata több mint 50%-kal magasabb a magányos felnőtteknél, mint a nem magányos korttársaiknál (életkor, nem és iskolai végzettség szerinti korrigált kockázati arány, 1,54; 95% CI, 1,06-2,24).
Az Alzheimer-kór kockázati tényezőjének számító APOE-ε4 alléllal nem rendelkező, 80 évnél fiatalabb magányos résztvevők esetében a számítások még magasabb demencia kockázatot jeleztek (korrigált kockázati arány, 3,03; 95% CI, 1,63-5,62). További elemzések szerint a magány a gyengébb végrehajtó funkcióval, alacsonyabb általános agytérfogattal és nagyobb mértékű fehérállomány károsodással mutatott kapcsolatot.
A JAMA Network Open múlt hónapban megjelent tanulmánya szerint az Egyesült Államokban az idős nők társadalmi elszigeteltsége és magányossága a súlyos szív- és érrendszeri betegségek 27%-kal magasabb kockázatával jár.
A magány már évek óta tudományos kutatás tárgya. Egy időben divattá vált életmódként megélni, felvenni ezt az új "életérzést" és a "belső szabadsághoz vezető utat", a "kitartás művészetét". A magány az új jóga, hirdették az életmód szervezők, és az igazságkeresők tömegei zarándokoltak és zarándokolnak el Camino de Santiago-ba, vagy zárkóznak el csendes menedékekre. Azok azonban, akik igazán magányosak, ritkán boldogok.
