A látszatintézkedések országa
A Magyar Nemzet Drajkó Zsombor fogorvost kérdezi, aki a közelmúltban azzal vált ismertté, hogy petíciót indított az orvosi kamara ellen.
(...) – Elképzelhető, hogy az elégedetlenség miatt utcára vonulnak a dolgozók és a betegek, vagy ettől még messze vagyunk?
– Bízom benne, hogy van az a szint, amikor már nem tudunk mással változást elérni. Jó lenne, ha erre ráeszmélne a társadalom is.
– A lakossági mellett az állami szerepvállalás sem megfelelő, hiszen valahogy mindig pont oda nem jut pénz, ahova nem kellene sok, és a társadalmi hasznosságuk miatt nagyon is indokolt volna. Ilyenek például az alulfinanszírozott hospice-házak vagy a szociális otthonok. Forrás inkább csak akkor akad, ha a médiában is nagyobb visszhangot vált ki egy ügy, és országos botrány robban ki. Miképpen lehetne ezen változtatni?
– A legnagyobb probléma, hogy az egészségügyben nagyon alacsony a GDP-arányos ráfordítás, és gyakran inkább az adatok kozmetikázása, trükközés zajlik. Ha ez változna, már egyfajta előrelépést jelentene. Sok a látszatintézkedés, ez nyilvánvaló például, ha megnézzük, hogy sok egészségügyi szakdolgozó mindössze papíron kapott 12 százalékos béremelést. A valós fizetésük nem változott, csak más az elszámolásuk. Korábban is megtörtént, hogy bérkiegészítést átcsoportosítottak illetménnyé, amit béremelésként kommunikáltak, bár valós emelkedést akkor sem tapasztalhattak a dolgozók. Az önmagában persze nem elég, ha öntjük a pénzt az egészségügybe, hiszen vannak olyan anomáliák, amelyek újratermelik a veszteséget. Éppen ezért strukturális átalakítások kellenek, de jelenleg nem jó az irány, ami felé haladunk.
– Érdemi változást, átalakítást eddig több párt egészségpolitikusa is szeretett volna, a többség vagy belebukott, vagy nem sikerült megvalósítani a legapróbb módosításokat sem.
– Azt a fájdalmas lépést, hogy érdemben hozzányúljanak az egészségügyhöz, eddig nem nagyon lépte meg senki. Nem jó oldalról közelítenek a reformhoz, mert nem változtatnak soha a struktúrán, nem frissítik azokat a pontokat, amelyekre óriási szükség volna. Erre tökéletes példa a betöltetlen háziorvosi praxisok száma; hiába a letelepedési támogatás, nem elég motiváló. Az ellátás finanszírozása sem frissül, miközben a beavatkozások egyre drágábbak. Egy szuperkórház ezen nem segít. (...)
