A laborkasszától a törzskartonok megújításáig

– Az egyik jelentős, már idén bevezetendő újdonság a laboratóriumi kassza háziorvosi felhasználásának egyfajta szabályozása. Hány lépésben, s miként történik ez majd meg?

– A szükséges protokollok kidolgozása után a laborvizsgálatok októbertől bekerülnek a már évek óta működő indikátori körbe. Ezt megelőzően áprilistól a háziorvosok havonta kapnak visszajelzést arról, hogy az országos átlaghoz képest mekkora részt foglalnak el a kasszából, milyen típusú vizsgálatokat rendelnek.

– A háziorvosoknak kevés ennyire direkt diagnosztikus módszer áll rendelkezésükre. Nem szűkíti ez túlságosan le a doktorok mozgásterét?

– Többféle szempontot vettünk figyelembe, de tekintettel voltunk arra is, hogy a praxisok lakossági összetétele nagyon változó. Van, ahol például több az idősebb, különféle krónikus betegségekben szenvedő páciens. Ezért az országos átlagtól plusz-mínusz 20 százalékos eltérést tolerálna a rendszer. Jövő januártól pedig kettéválna a laborkassza szakellátó és háziorvosi részre. Ami az utóbbit illeti, ezt fejkvóta alapján fogjuk szétosztani. A laborkassza körülbelül 20 milliárd forint, ennek 40 százalékát, nagyjából 8 milliárdot használnak fel a háziorvosok. Ezt az összeget a 7500 praxishoz bejelentkezett betegek arányában osztjuk szét. Ezzel együtt a jelenleginél nagyobb rendelési szabadságot biztosítanánk a kollégáknak, tehát olyan vizsgálatokat is kérhetnek majd, amelyeket jelenleg csak szakorvosok kezdeményezhetnek.

– Mit szól mindehhez a szakma?

– Mindenki támogatta, akikkel eddig tárgyaltunk. Egy régi kérés teljesítéséről van szó, mivel a szakrendelők sok helyen – saját keretüket féltve – nem végzik el a háziorvosok által rendelt vérvizsgálatot, miközben a laborszolgáltatóknál, hasonló meggondolásból, fogalmazódott meg a fenti döntést alátámasztó igény.

– Úgy tudni, az idei költségvetésben szereplő 10 milliárdos többlet elosztásáról megszületett a döntés: 6 milliárd jutna a háziorvosi, 2 a fogorvosi praxisoknak, s további 2 milliárd a védőnői szolgálatoknak. A szakállamtitkárság azonban idén már nem „ingyen”, hanem bizonyos többletfeladatok elvégzéséért adná e pénzt. Miben sikerült megállapodniuk az ez ellen eleinte tiltakozó alapellátókkal?

– Végleges döntés még nincs. Terveink szerint a háziorvosi keret egy része direkt finanszírozásként jut el a praxisokhoz júniustól. A másik része azonban – ugyancsak indikátor jelleggel – a törzskartonok megújítására fordítódik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nővérek, asszisztensek bevonásával egy, a jelenleginél sokkal szélesebb, a bejelentkezett állampolgárokról lényegesen több egészségügyi információt tartalmazó, s így később, az egészségpolitikai döntések számára biztos hátországot jelentő adatot kell rögzíteniük. Kalkulációink szerint – s az indikátor is erről szól – amennyiben havonta a bejelentkezettek 2 százalékánál sikerül a kartont megújítani, úgy e munka három év alatt befejeződhet, s mivel az emberek 99 százaléka tartozik valamelyik hazai praxishoz, e munka végén azt is elmondhatjuk, hogy átszűrtük a lakosságot.

– Ez tehát azt jelentené, hogy a korábbi egy összeg helyett júniustól részben fix összegként, illetve az indikátorrendszeren keresztül juthatnak a hatmilliárd arányos részéhez a praxisok?

– Igen.

– Az indikátorrendszer megújítását régóta szorgalmazzák a szakemberek. Sort kerítenek erre?

– Az év második felében felülvizsgáljuk, s új indikátorok kidolgozását is tervezzük.

– A háziorvoslásnak – akárcsak egyébként az ellátórendszer más szegmenseinek – az orvoshiány a legnagyobb problémája. A közelmúltban egy előadásában ezzel kapcsolatban már konkrét számot is említett, amikor jelezte: öt-tíz év múlva várhatóan a jelenlegi 7500 praxisból csak körülbelül 5 ezer marad. Koncepciójuk szerint, amennyiben a háziorvos munkáját megfelelő szakembergárda segíti – lásd svájci modell –, ennyien is képesek lennének ellátni a lakosságot. Biztos, hogy ez így van?

– A praxisokban folyó munkának jelenleg legfeljebb 35 százaléka szól kimondottan gyógyító tevékenységről, a fennmaradó rész elvégzéséhez legfeljebb az orvos irányítására, s nem konkrét részvételére van szükség. Amennyiben az adminisztrációs és a gondozási feladatokat átvennék tőle, sokkal több ideje jutna a gyógyításra. Nem ördögtől való ez a felállás, számos országban kiválóan működnek hasonló rendszerek.

– A korfát, az évről évre rendre feltöltetlenül maradó, központi rezidensi keretet, s a külföldi elvándorlási statisztikát nézve – amelynek kitüntetett első három helyének egyikét rendre háziorvosok foglalják el – kérdés: maradnak-e tíz év után legalább ötezren?

– Számításaink szerint igen, de azért teszünk is az ügy érdekében. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) keretében jelentős összeg áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy már a graduális képzés során a jelenleginél markánsabban jelenítsük meg, s tegyük vonzóbbá a háziorvoslást, s ugyanezt kívánjuk tenni a posztgraduális képzésnél is. A közhiedelemmel ellentétben egyébként nem csak mi küszködünk az utánpótlás hiányával. Nemrégiben egy informális miniszteri találkozón beszélgettem a néhány hónapja kinevezett lengyel egészségügyi miniszterrel, aki korábban több mint húsz évig háziorvosként dolgozott. Náluk is hasonló a helyzet. A technológia, az informatika hatalmas fejlődése sokkal vonzóbbá teszi a kórházi munkát a fiatalok számára, ezért fontos, hogy ne kizárólag anyagilag rendezzük a háziorvosok helyzetét, hanem szakmailag is tegyük többrétegűvé, izgalmasabbá a munkájukat. 

– Ezt szolgálná az az alapellátási törvényben is megfogalmazott elképzelés, hogy bizonyos szakvizsgák birtokában a háziorvosok is végezhessenek szakellátást?

– Így van.

– Apropó, végrehajtási rendeletek. Nemegyszer az a vád éri az államtitkárságot, hogy késlekedik ezek megfogalmazásával.

– Ami például a fent említett rendeletet illeti, terveink szerint két etapban nyáron és ősszel összeáll, s ha némi többletforrást is sikerül szereznünk, akkor pilot formájában szeretnénk akár jövő év elején megkezdeni a gyakorlati alkalmazását.

– S a többi?

– A kollegiális vezetőről szóló rendelettervezet elkészült, szeretnénk a tavaszi jogalkotási időszakban elfogadtatni, hogy 2017-től be tudjuk vezetni. Az egységes feladatátvállalási szerződés mintája már megvan, s készül a praxisközösség-csoportpraxis pontos körülírását tartalmazó szabály is. Akad azonban olyan, korábban ígért rendelet – kedvezményes kamatozású praxisvásárlási hitel –, amelynek jelenlegi megfogalmazását feleslegessé teszi az e célra igénybe vehető, vissza nem térítendő támogatás. Amivel azonban a vártnál nehezebben boldogulunk, az a foglalkozás-egészségügy; e téren meglehetősen nagy az összevisszaság, jelentős energiát igényel a terület áttekintése.

– Immár második hónapja vizsgálják a praxisok körülményeit: szakember-ellátottságukat, műszerezettségüket, a rendelők állapotát. Bár a felmérés befejezését április végére, május elejére ígérték, lehet már valamit tudni a tapasztalatokról? Az érintettek például hogyan fogadták a körülményeiket firtató felmérést?

– Eredmény május közepén-végén várható. Ami pedig a kérdés második részét illeti, kedvezőek a tapasztalataink.