Fővárosi kórházátadás: a kormányhivatal is jobb mint az állam?
A Jobbik képviselője nemet mondott, a szocialista Havas Szófia viszont egyáltalán nem vett részt annak a Tarlós István főpolgármester által jegyzett előterjesztésnek a szavazásán, amely a fővárosi kórházak állami kézbe adásáról szól. Ennek ellenére a javaslat – a többségi igen voksok okán – mégis az önkormányzat szerdai közgyűlése elé kerül. A budapesti kórházak átadása körüli, eddig paraván mögötti harcok ezzel a nyilvánosság elé kerültek.
A főpolgármesteri javaslat egyrészt az átadás-átvételről zajló tárgyalások megkezdéséhez, az ezt lebonyolító munkacsoportok megalakításához, a vagyonátadási megbeszélések indításához, s mindezekhez kapcsolódóan az érintett, 13 egészségügyi intézmény vezetőinek különleges beszámolási és tájékoztatási kötelezettségének bevezetéséhez kéri az önkormányzati képviselők jóváhagyását. A bizottsági vita egyébként a legutolsó pont tartalma kapcsán robbant ki.
Az elképzelések szerint ugyanis az egyeztetések időtartamára lényegében teljesen megszűnne az érintett kórházak vezetőinek irányítói kompetenciája. A javaslat alapján – legyen szó, akár bármilyen alacsony összegű jutalmazásról, munkaerő felvételről vagy elbocsájtásról, kinevezésről vagy áthelyezésről, beruházásról vagy beszerzésről (az utóbbi esetben egymillió forint az önállóság határa) – a kórházigazgatók kötelesek egyeztetni a Gyógyszerészeti és Egészségügyi, Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) kijelölt képviselőjével. Havas Szófia (MSZP) szerint a javaslat törvénytelen, ezek az önkormányzati feladatok jogszabályi felhatalmazás nélkül senkire sem ruházhatók át. Az összehordott feladatok konglomerátumának tartott GYEMSZI pedig – a képviselőnő illetve a szakértőként a bizottság munkájában részt vevő Kökény Mihály szerint – végleg nem. Tarlós előterjesztését ráadásul a volt miniszter és Havas Szófia is idő előttinek nevezte mondván: meg kell várni az új önkormányzati törvényt, amelynek egyelőre csupán egy olyan koncepciója ismert, amelyben szó sem esik a fővárosról, amelynek ügyét egy külön, úgynevezett Budapest törvényben tervezik rendezni. Havas odáig ment, hogy bejelentette: akár bírósághoz is fordulnak a határozat elfogadása esetén.
Nehezen értelmezhető a szocialisták kifogása, mivel hol idő előttiségről, hol arról beszélnek, nem elég hatékony és gyors az államtitkárság, sorolta ellenérveit a bizottság elnöke. Az előterjesztés csupán a tárgyalások megkezdéséről szól, nem egyébről, igyekezett csillapítani az indulatokat Velkey György.
Kökény Mihály egyébként az átadás egészét túlságosan kockázatosnak tartja, mondván, nem látják, hogy a sok gonddal küszködő államigazgatás mit tud kezdeni – differenciáltan! – egy ekkora szakterülettel. Ráadásul félő, hogy a fővárosban található egyéb egészségügyi intézmények – egyetemi klinikák, országos intézetek, ÁEK – mellett háttérbe szorulnak a budapesti kórházak, így lényegében a budapestiek egészségügyi ellátása. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a megyék erős emberei sorra egyeznek meg területük illetékes kormányhivatalaival, rájuk bízva az egészségügyi intézményeiket. Több helyen erről már előszerződést is kötöttek, így érthetetlen, ha már mindenáron el akarják vinni a budapesti kórházakat, akkor miért az állam, s miért nem az illetékes kormányhivatal az „átvevő”.
A cél az intézményfenntartói hatékonyság javítása, fejtette ki válaszában Velkey, arra hivatkozva, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint az állam több pénzt tudott juttatni az általa tulajdonolt intézményeknek, mint az önkormányzat. Ugyanakkor fontosnak tartják a megbízható intézményfelügyelet kialakítását. A fővárosi lakosság érdeke valóban elsődleges, hangsúlyozta a bizottsági elnök, amit – állami tulajdonlás esetén – szolgálhat az egyház egészségügyi intézményeinek jelenleginél jobb integrálása az ellátásba.
Az állam – replikázott erre Havas Szófia – közel sem működik hatékonyan, az Állami Egészségügyi Központ például 7,5 milliárdos adósságot halmozott fel, amelynek nagyságát a 13 fővárosi intézmény tartozása együttesen sem éri el. Ez utóbbit – igaz, konkrét adatok nélkül – az ágazatért felelős főpolgármester-helyettes cáfolta: a fővárosi kórházak adóssága elérte a tavaly év végi szintet, a lejárt tartozások pedig már meg is haladták azt. Szentes Tamás szerint egyébként az állami egészségügyet is lehet decentralizáltan működtetni. A jelenleginél markánsabb intézményfelügyeletet akarnak, ebben jut szerep a GYEMSZI-nek.
Szó esett a vagyonátadásról is. Ezzel kapcsolatban Havas Szófia arra hívta fel a figyelmet, hogy az államháztartási törvény értelmében az állami ingatlanok eladásából származó pénz „célállomása” kizárólag a költségvetés lehet. Más kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben komolytalan dolog abban reménykedni, hogy ingatlaneladásból egyetlen fillérre szert lehet tenni, hiszen az állam tulajdonában jelenleg is közel 70 milliárd forintra értékelt, üres volt egészségügyi ingatlan van, ám ezeken hosszú évek óta képtelen túladni. Erre azzal kapcsolatban emlékeztette az előterjesztés támogatóit a bizottság alelnöke, hogy a kormányhatározat szerint az átadás során felszabaduló, s értékesített fővárosi egészségügyi ingatlanok árát kizárólag az ágazaton belül lehet felhasználni. Ezt az elhatározást az is gyengíti, hogy a kormányhatározatnak nincs kötelező érvénye, az abban foglaltak csak akkor válnak kötelező érvényűvé, ha jogszabályi megfogalmazást nyernek. Velkey szerint elég erős a kormány ahhoz, hogy törvényi „manifesztációt kapjon” korábbi határozata.
A bizottsági elnök szavaiból az is kiderült, hogy ma épp a vagyonügyekről tárgyal egymással Tarlós István és Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár. Ez – lapunk információja szerint – annak a korábbi megbeszélésnek a folytatása, amelyen a kormány képviselői állítólag elzárkóztak a fővárosi vagyonvesztés kompenzálásától.
