Csökkent a donációs kedv
A hematológia ma is népszerű szakma
A transzfuziológiában a sejtterápiás projektek jelentik a jövőt. A másik perspektivikus terület a regeneratív medicina, a szövetszabászat – nyilatkozta lapunknak dr. Tordai Attila, a Magyar Hematológiai és Transzfuziológiai Társaság főtitkára, a 2019-ben megalakított budapesti orvosegyetemi Transzfuziológiai Tanszék alapító tanszékvezető egyetemi tanára.
− A hematológia az orvostudományon belül is kiemelkedően dinamikusan fejlődő tudomány. Ennek hátterében az is áll, hogy könnyen lehet mintát venni, az egészséges és a beteg szövet is könnyen vizsgálható. Milyen fejlődésre számíthatunk a jövőben ezen a területen?
Magyarországon a hematológia és transzfuziológia szakembereit egyetlen társaság, az MHTT fogja össze. Más országokban élesebben különválik ez a két terület. Magam a transzfuziológiával foglalkozom, de nagy érdeklődéssel kísérem figyelemmel az előrelépéseket a hematológiában is. A kezelés rohamléptekben fejlődik mind a hematológiai daganatok, mind a véralvadási zavarok területén. Annak ellenére, hogy más rosszindulatú kórképekhez viszonyítva kevesebb a hematológiai daganatos betegségben szenvedő beteg, nagy figyelem fordul a terület felé a gyógyszergyártók, a diagnosztika és az orvosok részéről is. A nemzetközi konferenciák jelentős számú részvétellel zajlanak, a terület nagyon népszerű. Eredményei forradalmi áttörést hoztak a daganatkutatásban, mert a vérképző szervi daganatok tanulmányozásával tudtunk meg sokat a tumorképződésről.
A diagnosztikában is komoly előrelépések történtek a DNS-t érintő eltérések kiterjedt vizsgálatával. A gyorsan fejlődő legújabb technikák egyre inkább hozzáférhetők, bár még mindig elég drágák. A teljes genom elemzése is elérhető már, bár a hatalmas adatmennyiség értelmezése és a terápiás konzekvenciák megbízható megállapítása még sok kihívást rejt magában. A diagnosztika és a célzott kezelések párhuzamosan fejlődnek (teranosztika). A gyógyszergyár sokszor a saját termékét már a diagnosztikával együtt fejleszti („companion diagnostics”), hogy célzottan, csak azoknál alkalmazzák az új terápiát, akik számára az valóban hasznos. Ez a betegnek, az orvosnak és a biztosítónak egyaránt érdeke.
A transzfuziológia kisebb terület, története körülbelül 100 éves. Landsteiner fedezte fel az AB0 vércsoportrendszert Bécsben, 1900-ban, amiért 30 évvel később kapott Nobel-díjat. Azóta tudjuk egyeztetni a donor és a recipiens AB0 vércsoportját, és elkerülni a súlyos azonnali szövődményeket. Ez azért is kiemelkedő, mert az AB0-inkompatibilitás miatti transzfúziós szövődmény akár halálos is lehet. Amerikába téve át a székhelyét részt vett az RhD vércsoport felfedezésében is, amely pedig az újszülöttkori hemolitikus betegség megelőzését tette lehetővé.
A transzfuziológiában a sejtterápiás projektek jelentik a jövőt. Innovatív megközelítések léteznek már a testből kinyert sejtek terápiás célú változtatásával kapcsolatban, amelyek kezdeti alkalmazásai már hazánkban is elérhetők. A másik perspektivikus terület a regeneratív medicina, más néven szövetszabászat („tissue engineering”), amelyben saját sejtek in vitro újraprogramozása és célzott differenciáltatása után válik lehetővé érdemi sejt- és szövetpótlás például piramisneuronok (Parkinson-kór) vagy hasnyálmirigy-béta-sejtek (diabetes mellitus) pótlása. Mindkét, dinamikusan fejlődő területen nélkülözhetetlen szerepe van a transzfuziológiának.
− Milyen a transzfuziológia helyzete ma?
Világszerte egyértelműen és folyamatosan csökken a donációs hajlandóság. Az altruista rendszer ennyi év alatt nem tudta megtartani a korábban jellemző vonzerőt. A vérrel terjedő kórokozók felismerésekor elsőként az USA-ban a 70-es évek elején döntöttek úgy, hogy tiltják a véradásért járó fizetséget. Az utóbbi években kialakult plazmadonációs rendszerekre ez a tiltás ugyanakkor nem érvényes. A teljes vért adó donorok korfája is az idősebb korosztályok felé tolódik. Aki megszokta, hogy vért ad, az továbbra is ad, inkább a fiatalok hajlandóságát illetően tapasztalható csökkenés. Ezzel egy időben viszont az egészségügy igénye folyamatosan nő. A 2000-es évek elején részben ez a világszerte észlelhető probléma motiválta Ausztráliában a Patient Blood Management (PBM) program megindítását. A komplex, több szakma együttműködését igénylő koncepció vezérfonala az indokolatlan vörösvérsejtpótlás megelőzése. Ebben az irányban hathat számos egyszerű változtatás. Ilyen példa, hogy rutinszerűen két egység vért adnak be egy alkalommal, holott ezt semmi nem indokolja. A helyes, PBM-szemléletű eljárás, hogy egy egység beadása után figyelni kell a beteget, és klinikai kép, illetve a laboratóriumi eredmények ismeretében kell dönteni a következő adagról. Az oxigenizációs képesség sokfaktoros, több tényező monitorozására és javítására van szükség. Figyelni kell a diagnosztikai célból levett vérminták mennyiségére is. A modern diagnosztikai automaták igen kis mennyiségből is képesek a kívánt paraméterek meghatározására, így a csőméret csökkentésével egy intenzív osztályon kezelt beteg esetében jelentős, akár 50−100 ml diagnosztikai vérvesztés kerülhető el.
− Milyen hatása volt a Covid-járványnak a hematológiában?
Hematológiai vonatkozásban a Covid alvadási rendszerre gyakorolt hatása a legkiemelkedőbb, itt súlyos trombotikus szövődmények fordultak elő. A malignus hematológiai betegségek lefolyását nem befolyásolta a járvány. A hematológiai betegek ellátása kevéssé szenvedte meg a járványt, a folyamatos ellátás biztosított volt, az osztályok sürgősségi profilváltoztatása ezt a területet kevéssé érintette. A transzfuziológiában a Covid-járvány markáns változásokat hozott, a donációs aktivitás jelentősen és hirtelen lecsökkent. Ugyanakkor az igény is kisebb lett, mert halasztották az elektív műtéteket, és a balesetek száma is csökkent a lezárások során. Kezdetben fontos kérdés volt, hogy a vírus megjelenik-e a vérkészítményekben. Ennek lehetőségét szerencsére hamar és megnyugtatóan ki tudták zárni, ezért nem kellett a donoroknál általános Covid-szűréseket bevezetni. A kezdetben hatékonynak gondolt konvaleszcens plazma gyűjtését sok országban, köztük hazánkban is a vérellátók koordinálták. Ez a módszer azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nincs a pozitív hatása mellett szóló egyértelmű klinikai evidencia.
− Mennyire vonzó a hematológia a fiatal szakemberek számára?
A hematológia népszerű tudott maradni, a fiatalok szívesen választják ezt a szakterületet. Nincsenek súlyos munkaerő-problémáink, a központokban kiváló orvos kollégák dolgoznak.