A COPD-s betegek mindennapos fizikai aktivitása
Van-e összefüggés a légúti obstrukció mértéke, a fizikai fittség, a szisztémás gyulladás, az életminőség és a beteg mindennapos fizikai aktivitása, azaz a mindennapi élet tevékenységeinek ellátására kifejtett teljesítmény között?
L. Bossenbroek és munkatársai szisztematikus áttekintést közöltek a Journal of Chronic obstructive pulmonary disease című szaklapban (A COPD-s betegek mindennapos fizikai aktivitása, COPD: 2011;8: 306-319); cikkünkben bemutatjuk a tanulmány legfontosabb megállapításait.
A mindennapos fizikai aktivitást a mindennapi élet tevékenységeinek ellátására kifejtett teljesítményként határozzuk meg. Egészséges ember esetében az alacsonyabb napi fizikai aktivitással magasabb életkor, női nem, alacsonyobb társadalmi-gazdasági státusz és magasabb BMI társul.
A mindennapos fizikai aktivitás nem szinonimája az egyén funkcionális kapacitásának, ami az illető maximális teljesítőképességét jelenti – ezt a fizikai fittség határozza meg, és korlátozhatják a betegség-okozta tünetek (pl. dyspnoe). A COPD-re jellemző dyspnoe által korlátozott fizikai aktivitás és a következtében kialakuló immobilitás az izomerő és a fizikai teljesítmény csökkenéséhez, társadalmi izolációhoz és depresszióhoz vezethet.
A mindennapos fizikai aktivitás mérésében kérdőívek segítenek, amelyekben a betegek egy meghatározott időszakban végzett mindennapos fizikai tevékenységükről számolnak be. Az eredményt torzíthatja, ha a beteg nem a valóságnak megfelelő, hanem az általa vágyott válaszokat adja. A kérdőíveknél részletesebb és megbízhatóbb eszköz az interjúkészítés, amelynek során a beteg szabadon válaszol a feltett kérdésre, ez azonban időigényes és nehezen összehasonlítható eredményeket ad. Napjainkban egyre inkább terjed a lépésszámlálók és akcelerométerek használata, amelyek teljesítményalapú mérési adatokat szolgáltatnak, de nem nyújtanak információt az elvégzett tevékenység mibenlétéről.
A szerzők az irodalom rendszerezett áttekintésével arra keresték a választ, vajon miben tér el a kontrolltól a COPD-s betegek mindennapos aktivitásának szintje, intenzitása és formája, valamint van-e összefüggés a légúti obstrukció mértéke, a fizikai fittség, a szisztémás gyulladás, az életminőség és a beteg mindennapos fizikai aktivitása között.
Az elemzésbe 1995 és 2009 között megjelent közleményeket vontak be, amennyiben azokban vizsgálták a mindennapos fizikai tevékenységet (kérdőívek vagy teljesítménymérés segítségével) COPD-s betegekben és kontrollcsoportokban. 752 közleményből mindössze 47 felelt meg a keresési kritériumoknak, ebből 17-ben teljesítménymérés, 20-ban kérdőíves adatgyűjtés, 12-ben interjú segítségével értékelték a beteg mindennapos fizikai aktivitását, kettőben pedig mind kérdőívet, mind teljesítménymérést használtak.
Az öt teljesítménymérésen alapuló vizsgálatba jellemzően igen kis számban vontak be betegeket (n = 11-50), a betegek, akik többségükben férfiak voltak, átlagos életkora 57 év volt. A mindennapos fizikai aktivitásnak mind a szintje, mind az intenzitása szignifikánsan alacsonyabbnak mutatkozott a COPD-s betegek csoportjában az egészséges kontrollokkal összehasonlítva (100 vs.42-86%). A vizsgálatok szerint a betegek többet ültek és feküdtek, szignifikánsan kevesebbet sétáltak (napi 1 óránál kevesebbet), mint a velük hasonló korú egészségesek. Az alacsonyabb FEV1-értékkel és a kisebb 6 perces sétateszt-távolsággal általában szignifikánsan alacsonyabb aktivitási szint társult, az inaktív betegek terheléstoleranciája pedig kisebb volt.
Az alacsonyabb fizikai aktivitású betegeknél intenzívebb szisztémás gyulladásra jellemző értékek mutatkoztak (magas CRP- és fibrinogénszint). Az életminőséget vizsgáló kérdőívek eredményei azonban nem mutattak összefüggést a beteg fizikai aktivitásával. Az egyáltalán nem kivitelezhető aktivitások közé a sportolást, a munkát és a szabadidős fizikai tevékenységeket sorolták a COPD-s betegek, míg a nehézségek árán kivitelezhetők közé a séta, az evés, az önellátás, a háztartás ellátása és a rekreáció kerültek. Tizenegyből kilenc vizsgálat szerint a légúti obstrukció fokozódásával arányosan csökkent a betegek fizikai aktivitása. A fizikai fittség és az aktivitás mértéke között nem találtak egyértelmű összefüggést.
Az elemzés szerint a COPD-s betegek mindennapos fizikai aktivitása lényegesen kisebb az egészséges kortársakéhoz viszonyítva és a nemzetközi ajánlásokban megfogalmazottakhoz képest. A betegek valószínűleg fizikailag megterhelő teljesítményként élik meg az olyan mindennapos apró tevékenységeket is, ami egy egészséges számára nem jelent komoly feladatot. A COPD lassú progressziója során azonban a betegek alkalmazkodhatnak a kisebb teljesítőképességhez, feltehetőleg ezért nem mutatható ki az életminőség romlása az aktivitás csökkenésével párhuzamosan. Ez azonban a keresztmetszeti vizsgálatok szerint egyénileg igen eltérő, mivel számos beteg jelzett a betegség korai stádiumában igen jelentős mértékű életminőség-romlást.
Érdekes különbség volt a férfiak és a nők között abban, hogy a nők a háztartás ellátásában és a hobbijuk gyakorlásában élték meg leginkább a fizikai aktivitás korlátozottságát. A rehabilitáció során kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy az egyén önállóságát jelentősen erősítő tevékenységek fenntartása prioritást kapjon a kezelési tervben. Az egyén számára motiváló célok elérésének elősegítségével nagyobb valószínűséggel érhető el a fizikai aktivitás növelése, mint általános terápiás programokkal. Ezek kidolgozásához és későbbi értékeléséhez azonban elengedhetetlen a későbbi COPD-s vizsgálatokba beépíteni a betegek mindennapos fizikai aktivitásának mérését, valamint az erre vonatkozó kérdőívek standardizálását.
