"Nincs annyi pénz, hogy mindenkinek mindent, bárhol"
A megszellőztetett egészségügyi átszervezések irányával akár még egyet is tudna érteni Kincses Gyula, noha a volt szakállamtitkár azt tartaná valódi reformnak, ha át merné alakítani a hatalom a társadalombiztosítási rendszert és így abba lehetne végre hagyni a hazudozást. A Népszava interjúja.
Az egészségügyi kormányzat a lázas rendrakás látszatát igyekszik kelteni a bejelentett béremelésekkel, a budapesti fejlesztési tervekkel, a kancelláriák ötletével, egyebekkel. Hogy értékeli, reform van születőben?
A Fidesz azzal nyerte meg a választást 2010-ben, hogy az egészségügy előző ciklusban elkezdett reformját leszavaztatta a néppel, egész társadalmi legitimációját az egészségügy rendbetételének ígéretével nyerte el. Ehhez képest eltelt hat év úgy, hogy az egészségügyben semmi nem történt. Sem a szerkezet, sem a működés nem változott, az egyetlen vezérelv az volt, hogy ne kelljen költeni rá. De most már ideje hozzákezdeni valami érdemihez, mert recseg-ropog a rendszer.
Egyetért a kormány céljaival?
Akár egyet is értenék velük, ha lehetne tudni, hogy mit akarnak. Vegyük az alapellátást, ahol csoportpraxisokat akarnak alakítani, vagy a kórházakat, ahol a szuperkórházakkal egy új struktúrát akarnak létrehozni: az irány jó, de semmit nem tudunk a részletekről.(...)
Az egészségbiztosító minisztériumba olvasztásával a kétszintű ellátást nagyon gyorsan bevezethetik.
Lehet, bár ehhez semmi szükség az OEP felszámolására. Egyszerűen meg lehet mondani: nincs annyi pénz, hogy mindenkinek mindent, ráadásul bárhol meg lehessen adni, amit a tudomány kitalált az orvoslásban. De ne az legyen, hogy akinek ismeretsége, nagy borítékja van, az megszerzi, vagy elmegy a magánrendelőkbe, magánklinikákra, a többinek meg jut a hosszú várakozás, személytelen ellátás. Rendet kellene tenni.
Mit kapnék a közellátásban egy ilyen határvonal meghúzása után?
- Ma azt hazudjuk, hogy mindent megkap, és ez nagyjából igaz, csak várni kell rá fél évet, utána befekhet egy lepukkant osztályra. Ezért sokan elmennek magánrendelőkbe, magánkórházakba és igénybe veszik ugyanazokat a vizsgálatokat, amelyek egyébként a tb terhére is járnának nekik.
Inkább duplán fizetnek, hogy időt nyerjenek.
Igen. Ehelyett szerintem meg kellene beszélni, hogy mi jár és mi nem a közellátásban. Ne járjon ingyen, mondjuk a választási lehetőség. Ha én nem a területi kórházamban bízom, elmehessek másikba legálisan, de tudjam, hogy ezért fizetnem kell. Ugyanez áll a kezelőorvos megválasztására is. Ma is ezt teszik az emberek, csak nem hivatalosan fizetnek, hanem borítékban és nem az intézménynek, csak a választott orvosnak.
Ha számlát kapnék ilyenkor, megváltozna minden?
Sok minden. Ma hiába van egészségpénztári megtakarításom, nem tudok vele fizetni egy állami kórházban, ha ott választottam orvost. Ezért marad a hálapénz és ezért nincs elég idő és kapacitás azokra a mezei betegekre, akiket a közellátás keretében kell kezelni. A KSH adatai szerint a magyar egészségügyi kiadások mintegy 40 százalékát már a lakosság fizeti. Ez nagyon sok pénz, ami gyógyszerre, magánellátásra és auragyógyászokra megy el. Az egyetlen, ami kimarad, az állami intézmény, mert a közfinanszírozott kórház vagy rendelő nem fogadhat el ebből a forrásból hivatalosan pénzt. Ezt kellene megváltoztatni, ez erősítené a közellátást és a szolidaritást. Ki kellene állni az emberek elé és azt mondani: hagyjuk abba ezt a kollektív hazudozást, hogy mi azt mondjuk, mindent megkaptok, ti meg azt, hogy meg is kaptátok, aztán összekacsintunk és megoldjuk okosban. Ehelyett csinálni kellene egy tisztességes rendszert, ahol azt mondjuk, hogy az élethez szükséges alapvető ellátást tényleg ingyen megkapjátok, és legálisan lehet hozzá további szolgáltatásokat vásárolni.
Ezzel párhuzamosan pedig meg kellene erősíteni a magánegészségügyet Magyarországon?
Régi javaslatom, könyvet is írtam róla 2001-ben, hogy ha egy magánszolgáltató megfelel az átláthatóság követelményeinek, akkor az általa adott számla alapján igényelhessem vissza a tb-től azt az összeget, amibe ez az ellátás a közösségi egészségügyben került volna. Vagy annak a 70 százalékát legalább. Ez csökkentené az állami rendszer terhelését és ellenőrizhetőbbé tenné a magánszolgáltatókat is.
Ha már 2001-ben megírta ezt, miért nem lehetett elindítani, amikor a Gyurcsány-kormányban államtitkárként volt beleszólása a döntésekbe?
Kérészéletű államtitkárságom alatt ebből beterjesztett törvényjavaslat lett, amit talán meg is szavaztak volna, de a népszavazással ment a levesbe. Ha pedig az egész ciklust nézem, ugyanazért nem foglalkoztak vele, amiért most sem: a politika fél kimondani, hogy fizetős lett Magyarországon az egészségügy egy része, hogy csak közfinanszírozással nem lehet mindenkinek igénye szerinti ellátást biztosítani. A demagógiai nem Fidesz-monopólium.
