Az egészségügy reformjáról
Egyetértek minden olyan szándékkal, amely pénzt akar juttatni az egészségügynek, írja elemző cikkében Kincses Gyula egészségügyi szakértő a Magyar Időkben.
Az exállamtitkár egyetért azzal is, hogy a versenyképesség javítása érdekében az egészségügyi közterheket nem elsősorban a munka világára kell terhelni, hiszen hiába van Magyarországon az egyik legalacsonyabb szja-kulcs Európában, ha a munkabérre rakódó közterhek a legmagasabbak közé tartoznak. 2016-ban az egészségbiztosítási alap bevételeinek közel háromnegyede (72 százalék) közvetlenül a termelés költségeként jelentkezik, és mindegy, hogy a munkáltató terhét egészségbiztosítási járuléknak vagy szociális hozzájárulási adónak hívják.
Mint cikkében írja, a rendszer igazságosabbá tételéhez egyrészt az általa biztosítottak után az államnak a tényleges átlagos igénybevételt fedező vagy legalábbis az egy jogosultra jutó átlagos járulékot kell megfizetnie. Érvényesíteni kell a „károkozó fizet elvet”, és az egészségkárosító termékek nem áfajellegű közterheit mind az egészségbiztosítási alapba kell irányítani, valamint a chipsadó mintájára ki kell terjeszteni az egészségkárosító termékek és tevékenységek különadóját akár az üzemanyagokra is, hiszen a légúti megbetegedésekben fontos kóroki szerepe van. De az igazságosabb teherviseléshez és a versenyképesség javításához nem kell szétverni, felszámolni a társadalombiztosítás rendszerét.
Magyarországon az állami egészségügyi rendszerre való áttérés több okból sem célszerű és nem indokolt, véli Kincses Gyula.
