COPD-s betegek terápiahűsége és együttműködése a gyógyszerszedés tekintetében
Van-e különbség a beteg perzisztenciáját illetően az egyes gyógyszerek között abból a szempontból, hogy az illető korábban már használt valamilyen hörgtágítót vagy először írtak fel neki ilyen gyógyszert?
Jóllehet a COPD tünetei időben változóan alakulnak, a nem megfelelően alkalmazott kezelés lényegesen befolyásolhatja az akut exacerbációk súlyosságát és gyakoriságát. A rövid hatású hörgtágítók hatékonyan enyhítik az akut nehézlégzést, hosszú hatású változataik – a béta-agonista formoterol és salmeterol (LABA), valamint az antikolinerg tiotropium (LAMA) – hasonlóan jó hatásúak a tünetek enyhítésében és az akut exacerbációk számának csökkentésében. Az inhalációs kortikoszteroidok (ICS) kombinálva az előbb említett LABA-készítményekkel jelentősen csökkentették az akut exacerbációk számát és gyakoriságát.
Az előírt terápia megfelelő ideig történő (perzisztencia) és az előírást követő használatát (compliance) vizsgálták a kanadai munkacsoport tagjai a COPD-ben szenvedő betegeknél hét különböző légúti gyógyszer vonatkozásában retrospektív megfigyeléses tanulmányukban (JA Cramer, C Bradley-Kennedy, A Scalera et al, Treatment persistence and compliance with medications for chronic obstructive pulmonary disease, Can Respir J Vol 2007, 14:25-29). A vizsgálat arra kereste a választ, vajon van-e különbség a beteg perzisztenciáját illetően az egyes gyógyszerek között abból a szempontból, hogy a beteg korábban már használt valamilyen hörgtágítót vagy először írtak fel neki ilyen gyógyszert. A vizsgálatot 2003. szeptembertől novemberig, Ontario államban a receptfelírások alapján végezték, olyan recepteket használva, amelyek tartalmazták a gyógyszer nevét és az előírt kezelési időtartamot napokban. A beteg „terápia-naivnak” minősült, ha korábban még nem írtak fel neki légúti gyógyszert, „tapasztaltnak”, ha korábban részesült már kezelésben. Az adatokat a későbbiekben összevetették a 2004/2005-ös adatbázissal, a receptek alapján azonban nem lehetett élesen elkülöníteni az asztmás betegeket a COPD-ben szenvedőktől, mivel egyes gyógyszereket mindkét csoportban alkalmaznak. A compliance-t a napokat az előírásszerűen szedendő dózisokkal elosztva adták meg.
Az adatbázisban 31.368 beteg légúti gyógyszer receptje szerepelt, közülük 4.888 (16%) részesült először ilyen kezelésben, 26.480 (84%) már „tapasztaltnak” minősült. A két csoport átlagéletkora hasonló volt (69,9 vs. 70,1 év). A betegek mindössze 15-63 százaléka szedte hörgtágító gyógyszerét 6 hónappal a felírást követően is, egy évvel később 7-53 százalékuk, 18 hónappal később pedig mindössze 5-47 százalékuk. A tiotropiumot a betegek szignifikánsan tovább használtak az előírásnak megfelelően (63-53-47% a fenti időpontokban megadva). A tiotropiumon kívül magas terápiahűség a salmeterol/fluticason-kombináció használata esetén volt kimutatható.
A szerzők legmeglepőbb megfigyelése az volt, hogy a terápia-naiv betegek sokkal hamarabb hagyják el előírt gyógyszereiket, mint tapasztalt társaik. A tiotropiumot ezen betegek mindössze 27 százaléka (vs. 55%) használta egy évvel a felírást követően, más gyógyszereket pedig csak 5-20 százalékuk. Az általános gyógyszerszedési beteg-compliance 71-93 százalék között váltakozott, a naiv és a tapasztalt betegek csoportja között nem volt számottevő eltérés ebben a vonatkozásban.
A szerzők megállapították, hogy a betegek terápiahűsége az összes gyógyszer vonatkozásában nagyon alacsony szintű volt, jóllehet a tiotropium-kezeléshez a betegek nagyobb arányban ragaszkodtak, mint az egyéb gyógyszerekhez. Másrészt a korábban nem kezelt betegek hajlamosak voltak sokkal hamarabb elhagyni az előírt kezelést, mint tapasztalt betegtársaik. A gyógyszerek elhagyása néhány hónap elteltét követően arra utal, hogy a betegek nem szeretnek ennél tovább rendszeresen gyógyszert szedni. Egy holland vizsgálat szerint a betegek mindössze 18 százaléka használta egy évvel később inhalációs szteroidját. A betegség súlyosbodásával azonban nő a betegek terápiahűsége is, amit egy másik vizsgálatban, korábban kórházi kezelésben részesült betegek csoportjában erősítettek meg. Ezen betegek közel fele egy évvel később is rendszeresen használta az előírt ICS kezelését.
A beteg-compliance a napi felírt dózisok számának emelkedésével fordított arányban állt: a legjobb compliance-adatokat a naponta egyszer adott tiotropium esetében találták.
