Mozgás receptre – sclerosis multiplexben is?
Közel száz évig tartotta magát az a nézet, hogy a sclerosis multiplexes (SM) betegek számára tilos a mozgás. Még nem általános, hogy „receptre rendelik” a mozgást SM-es pácienseiknek a neurológusok, ám egyre biztosabbnak tűnik, hogy a testmozgásnak a jelenleginél sokkal hangsúlyosabb szerepet kellene kapnia a gyógyszeres terápiát kiegészítő kezelések között.
A testmozgásnak sokkal hangsúlyosabb szerepet kellene kapnia az SM terápiájában – derül ki a Sanofi Genzyme átfogó podcast sorozatából, amelyben eSzMecsere címmel derítik fel a sclerosis multiplex és az agy egészségének dimenzióit hazai szakértők segítségével.
Sok SM beteg tart attól, hogy a testmozgás hatására rosszabbodik az állapota, ám ideje volna ezt a nézetet felülvizsgálni – fogalmazott az eSzMecserében dr. Rózsa Csilla, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet neurológiai osztályának vezető főorvosa. A Magyar Neuroimmunológiai Társaság (MANIT) elnöke azt is elmondta, hogy bár a mozgás jótékony hatását SM-ben egyre több tudományos vizsgálat során derítik fel és igazolják, egyelőre sem a világban, sem itthon nem általános, hogy „receptre írják fel” azt már a betegség korai szakaszában a neurológusok.
Csupán átmeneti jelenség, hogy mozgás hatására romlik az SM betegek állapota, ugyanis egyetlen rosszabbodó tünet sem marad fenn tartósan – cáfolta a közel százéves tapasztalatokat Rózsa Csilla, hangsúlyozva, hogy ezek az állapotbeli visszaesések ritkulnak, vagy akár teljesne meg is szűnnek, ahogy a páciens egyre fittebb lesz.
Míg azt régóta tudjuk, hogy a mozgás a testi és agyi funkciókat egyaránt javítja, az SM betegek körében végzett kutatásokkal leginkább a testmozgás idegrendszerre gyakorolt befolyását derítenék fel, de az általános jótékony hatásokat egyre inkább feltérképezik. Most úgy tűnik, a memória, a feldolgozási sebesség és a tanulási funkciók egyaránt javulhatnak a testmozgás következtében, de néhány év múlva többet fogunk tudni arról is, hogy milyen hatással van a kognitív funkciókra, bár azt a MANIT elnöke megjegyezte: ezek megőrzésében fontos szerepe lehet a rendszeres edzésnek.
A szervezet öngyógyító erőit mozgósíthatjuk a rendszeres testmozgással – hangsúlyozta az eSzMecsere egy másik podcast-epizódjában dr. Mátyás Klotild, az egri Markhot Ferenc Kórház neurológus főorvosa. – A fizikai aktivitás serkenti az agyban az endorfintermelést, javítja a vérkeringést, így nemcsak a testet, hanem az agyat is karbantartja. Szerencsés azonban, ha az „agyat edző” tevékenység örömforrás és nem stressz – hívta fel a figyelmet az egri SM centrum vezetője, hozzátéve, hogy az agy jó egészségi állapotát olvasással, számolással, memóriagyakorlatokkal, rejtvényfejtéssel is próbálhatjuk megőrizni.
Az egyre növekvő életkor, a kifinomultabb vizsgálati módszerek, a korai felfedezés, és általában a betegségre irányuló nagyobb figyelem állhat annak hátterében, hogy növekszik az SM-mel élők száma.
Az autoimmun betegségek közé sorolt SM során a központi idegrendszerben hiba keletkezik, amely az agy és a gerincvelő idegrostjait védő myelinburkot teszi tönkre, így a benne futó elektromos ingerületek lassulhatnak, vagy nem továbbítódnak. Kialakulásában a genetikai hajlamnak és a környezetnek egyaránt szerepe van, a kaukázusi rasszba tartozók körében elterjedtebb, és az egyenlítőtől északra haladva ugyancsak nő a betegség előfordulási gyakorisága – sorolta Mátyás Klotild.
Az elmúlt 25 évben egyre bővült az „ezerarcú kór” terápiás palettája. Az új immunmoduláns gyógyszerek megjelenésével a relaxáló-remittáló és a progresszív kórlefolyású betegek személyre szabott kezelése is megvalósulhat, javítva az életminőségüket, megteremtve a munkával, családalapítással kapcsolatos terveik megvalósításának lehetőségét is. Rózsa Csilla a terápiákról szólva azt említette meg, a gyógyszerek mellett a normál kezelési csomag részévé kellene tenni a testmozgást is.
Az újabb kutatások szerint az SM tüneteinek megjelenését megelőzi egy hosszabb, lappangó időszak, amikor a szervezetben már jelen van a kóros működés. Jó lenne már ekkor beavatkozni, mert egyre nyilvánvalóbb a korai kezelés jelentősége, hogy a lehető legjobb állapotot tudjuk konzerválni – emelte ki Mátyás főorvos asszony.
Az SM betegek fizikai aktivitása a kór előrehaladtával jelentősen romlik, sokuk évek óta fizikailag inaktív. A kutatások egyelőre azt igazolják, a kezdetektől rendszeres mozgással késleltethető az állapotromlás – említette a terápiák mihamarabbi elkezdésének előnyei között Rózsa Csilla, aki szerint a beteg személyes preferenciáinak megfelelő mozgásprogramot kell kidolgozni.
Hetente minimum két alkalommal kell az aerob és erősítő edzéseket kombinálva végezni, és ezek intenzitását a beteg terhelhetőségétől függően növelni – ismertette a MANIT elnöke a hivatalos ajánlást, hangsúlyozva, hogy fontos a rendszeresség. – Életmódváltásként kell tekinteni a mozgásra, annak olyan formáját választva – legyen az akár úszás, tai chi vagy tánc – amiben a beteg hosszútávon is kedvét leli. Az SM-re jellemző hőmérsékleti intolerancia miatt a betegek jelentős hányadának problémát jelent a melegben való edzés, ezért is érdemes szakember, neurológiai kórképekben jártas gyógytornász segítségét kérni a gyakorlatok kidolgozásához.
A terápiában kulcskérdés az életmódváltás, de rendkívül fontos a betegek utánkövetése is szakértő csapat segítségével, amelyben a neurológus mellett helyet kap az SM nővér, a speciális gyógytornász és dietetikus, a szociális gondozó, emellett ideális, ha a teamnek kapcsolata van a háziorvossal is –hangsúlyozta még Mátyás Klotild, bár megjegyezte, ez a felállás manapság még nem általános az SM centrumokban sem. Emellett megemlítette azt is, hogy az érintettek és hozzátartozók edukációja is elengedhetetlen.
A betegeknek és a családtagoknak is nagy segítséget jelenthet az iSMeretek című útmutató, amely kártyákon, tömören és közérthetően foglalja össze a tudnivalókat a tünetekről és a kezelésekről – mondta Mátyás Klotild, azt is megemlítve, hogy az ismeretterjesztő kártyák, amelyeket a Magyar Sclerosis Multiplexes Betegekért Alapítvány (MSMBA) kérésére a MANIT szakemberei állítottak össze, pontos képet adnak az „ezerarcú kórról”. Az edukáció fontosságát Rózsa Csilla is kiemelte, szerinte a betegszervezetek sokat tehetnek azért, hogy több legyen az SM betegeket célzó tematikus, szervezett, akár online, akár pedig személyes jelenlétű mozgáslehetőség.
