Elsősorban az enyhe, más pszichiátriai kórképekkel még nem szövődött és szuicid veszéllyel nem járó szorongásos és depressziós betegek kezelése jön szóba az alapellátás szintjén.
Az erectilis diszfunkció (ED) a férfiak egyik leggyakoribb szexuális problémája, amely jelentős hatással van életminőségükre, önbecsülésükre és párkapcsolataikra.
Medical Online >> Neurológia- Differenciáldiagnosztika
2024-08-27
A depresszió (gyakoriság vonatkozásában egyszeri vagy visszatérő depressziós epizód, súlyosság tekintetében minor vagy major depresszió) változó súlyosságú pszichológiai, szomatikus és vegetatív tünetekkel járó, az életminőséget negatívan befolyásoló, hónapokig tartó, gyakran krónikus vagy visszatérő betegség, amelynek az egyénre, a családra és a társadalomra nézve is súlyos szenvedést okozó kihatásai vannak. Hasonlóképpen definiálhatjuk a szorongásos betegségeket is (generalizált szorongás, agorafóbia, pánikbetegség, szociális szorongás zavar, egészségszorongás, poszttraumás stressz zavar, és ide sorolhatjuk az egyébként külön csoportba tartozó kényszerbetegséget is).
A stroke ellátása jelentős mértékben fejlődött az utóbbi évtizedekben. Az agyérkatasztrófát követő periódusban gyakran alakulhatnak ki neuropszichiátriai kórképek, ezek közül a poststroke-depresszió a leggyakoribb.
Mivel hatékony gyógyszeres és pszichoterápiás módszerekkel rendelkezünk a szorongásos zavarok kezelésére, a korai felismerés és az időben megkezdett, hatékony intervenció kulcsfontosságú népegészségügyi szempontból és az érintett egyén számára is.
Az időskori depresszió mind magatartásbeli, mind biológiai úton növeli számos testi betegség, köztük a kardio- és cerebrovaszkuláris kórképek, a diabetes és a fertőző betegségek morbiditását és mortalitását.
A diabeteses idegkárosodás egyik leggyakoribb manifesztációja a disztális szenzomotoros neuropathia, amely az alsó végtagok felől felfelé progrediál, fájdalommal, zsibbadással és érzetkieséssel jár. Ez a szövődmény a diabeteses láb, valamint az amputáció egyik leggyakoribb rizikófaktora.
A gyulladásos bélbetegségekben szenvedők életminősége nagymértékben befolyásolja a betegség lefolyását, a tüneti progressziót. A tünetekhez gyakran társulnak mentális zavarok, mint a szorongás és a depresszió, melyek rontják az életminőséget, további progressziót provokálva.
Az Oxford Egyetem kutatói számoltak be arról, hogy egy korábban a hosszan tartó székrekedés kezelésére alkalmazott hatóanyag, a prukaloprid hatásosságot mutatott a memória és a kognitív funkciók javításában.