Noha az utópia szót Thomas More alkotta meg 1516-ban, már korábban is léteztek hasonló jellegű művek. A 20. század közepén Aldous Huxley Szép új világ (1932) című regényében megjelent a negatív utópia, más néven a disztópia fogalma, hogy azután az 1950-es évektől tudományos-fantasztikus irodalom folytassa tovább a kimeríthetetlen témát.

Haydn: A Megváltó hét szava a kereszten Haydn legkülönösebb – mert szokásától eltérően epikus jellegű – vonósnégyesének története 1785-ben kezdődött. De adjuk át a szót a zeneszerzőnek, aki 1801-ben, a mű oratóriumváltozatához írt előszavában ekként summázta a megrendelést: „Mintegy tizenöt esztendeje annak, hogy egy cádizi kanonok úr felkért, készítenék hangszeres zenét Jézusnak a keresztfán elhangzott hét szavára. A templom falait, ablakait és oszlopait fekete lepellel vonták be, és csak a középen függő egyetlen lámpa világította meg az áhítatos homályt. Délben bezárták a kapukat, és megkezdődött a muzsika. Megfelelő előjáték után a püspök a szószékre lépett, elmondta a hét szó egyikét és prédikációt fűzött hozzá. Amidőn ezzel végzett, lejött a pulpitusról és az oltár elé térdelt. A szünetet zene töltötte ki. Művemnek ehhez a rendhez kellett alkalmazkodnia. Nem volt könnyű  feladat hét olyan adagiót írni, melyek egyike sem haladja meg a tíz percet, és úgy következik egymás után, hogy nem fárasztja ki a hallgatót.” Az eredetileg kis kamarazenekarra írott, fúvósok mellett vonóskart és üstdobot igénylő művet 1787-ben aztán átdolgozta vonósnégyesre – hogy milyen indítékból, az nem ismeretes. Mindamellett a mester egyik legnépszerűbb darabja lett, noha a téma inkább riasztó, semmiképp sem derűs, netán parasztosan életerős, vagy egyenesen groteszk, márpedig e tulajdonságokat kapcsoljuk általában művészetéhez. A népszerűség oka feltehetően az a furcsaság,  hogy Haydn a legkevésbé sem misztikusként vagy valamiféle transzcendencia híveként komponálta művét Krisztus híres mondásaira. Vagyis a darab inkább bécsies, mint spanyolos lett. Aki nem ismeri a tételek feliratait és csak tiszta zeneként hallgatja a darabot, nyilván nem is sejti, hogy mondjuk, a negyedik rész könnyed menüettje fölött e szavak állnak: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Így a hallgató mintegy „puha párnákon” élheti át Krisztus passióját. Persze, Haydn értelmezésében nincs semmiféle frivolság, erről többek közt a művet bevezető tétel (Introduzione) hatalmas d-moll akkordjai kezeskednek, méltón az ebben a hangnemben írt legnagyobb Mozart-zenékhez, a Don Giovanni nyitányához, vagy a K. 446-os zongoraverseny első tételéhez.