hirdetés
hirdetés
Keresés
Rendezés:
Találatok száma: 9
#1
Medical Online >> Rovatok >> gyógyítás
2018-08-31

Annak ellenére, hogy több éve a jogosítványok megújításának is feltétele az alvás közbeni légzészavar szűrése, mindmáig hiányosságok vannak az alvási apnoé vizsgálatában és terápiájában. Sokat javíthat a helyzeten, hogy a Linde Gáz Magyarország Zrt. egészségügyi üzletágának jóvoltából az érintettek már bérelni is tudják a terápiához szükséges eszközöket.

#2
Medical Online >> Rovatok >> gyógyítás
2018-01-17

A gépjárművezetésről szóló 13/1992-es számú többször módosított rendeletetben újdonságként nagy hangsúlyt kapott a gépjárművezetők körében jelentős balesetveszélyt előidéző alvási apnoe szindróma. Az elmúlt esztendőben hazánk alváslaboratóriumaiban erősen megnőtt a forgalom, hivatásos és úrvezetők egyaránt nagy számban jelentkeznek apnoevizsgálatra.

#3
Medical Online >> Rovatok >> gyógyítás
2013-09-25

A délutáni alvás úgy segíti a három-ötéves gyerekeket a tanulásban, hogy utána jobban emlékeznek a hallottakra - derült ki egy amerikai minikutatásból.

#4
Medical Online >> Rovatok >> gyógyítás
2013-03-09

Az alvajárás ön- és közveszélyes állapot, mivel az alvajáró felnőttek éberen is erőszakos cselekményekre ragadtathatják magukat, és az alvajárás az életminőségüket is ronthatja.

#5
Medical Online >> Rovatok >> tudomány
2012-12-06

Az alvási apnoéban szenvedő nőknél nagyobb mértékű agykárosodást találtak amerikai kutatók, mint a - szintén apnoéval élő – férfiaknál – írta az MTI.

#6
Medical Online >> Rovatok >> szöveges lead alatt
2008-01-10
A nappali aluszékonyság (hiperszomnia) nem szégyen, és nem is a lustaság jele. A felnőttek 10–15%-a szenved nappali aluszékonyságban, s közülük csak kevesen fordulnak orvoshoz, holott az aluszékonyság állandó balesetveszély forrása. Gyermekre, felnőttre jellemző a nyomott hangulat, a türelmetlenség, az értéktelenség érzése.
#7
Medical Tribune V. évf.20. szám
Medical Online
2007-10-01
  „A leggyakoribb betegség azok közül, amelyeket a szakma sem ismer” – állítja a NEJM augusztus 16-i számában a Harvard Egyetem alváslaboratóriumának szakorvosa a nyugtalan lábak szindrómáról (Restless Legs Syndrome, RLS). Dr. Vida Zsuzsanna, az Állami Egészségügyi Központ alvásszakértő neurológusa szerint a nemzetközi felmérésekből következtetve a magyar lakosság 5-15 százalékát is érintheti a betegség. Ha a becslés igaz, még a diabétesznél is gyakoribb kórképről van szó, amellyel ördögi körbe sodródhatnak az érintettek.    Az augusztus végi neurológiai kongresszuson, Brüsszelben kipróbálhattam egy RLS-szimulátort. A szerkezet nem mozgatta a lábamat, csak furcsa zsibbadást éreztem.  – A kórkép lényege az a kellemetlen érzés, amely a végtag mozgatására szűnik. Gyakran elég ülő vagy fekvő helyzetben megmozdítani – felhúzni, kinyújtani, rázogatni – a lábakat, súlyosabb esetben a beteg felkel és járkál. Ez az RLS egyik diagnosztikai kritériuma.     Mégis az alváslaboratóriumokban foglalkoznak vele. – Mert cirkadián lefolyású, azaz napszaki ingadozást mutat. Az érzés, amely elsősorban este, nyugalomban, például tévézés közben jelentkezik, lefekvés után rosszabbodik, drámai módon zavarja az alvást, széttöredezi az alvásszerkezetet. A beteg is többnyire alvászavarokkal keresi fel az orvosát, aki általában biztos benne, hogy a stressz okozza a problémát, ezért nyugtatót, altatót rendel. Az elalvást zavaró és gyakori ébredést okozó probléma a beteg számára nehezen megfogalmazható, sokszor égésként, fájdalomként, szúrásként, „hangyamászásként” leírt fonákérzés. Ez a láb mozgatására, járkálásra többnyire jelentősen enyhül. Egyéb praktikákat is alkalmaznak az érintettek: hideggel borogatják, masszírozzák az érintett területet, amely néha a felső végtag is lehet. Így persze alig alszanak, másnap pedig fáradtak.    A tartós kialvatlanság nyilván más panaszokat is előhoz. – Természetesen. Leggyakrabban szorongást, depressziót, ami miatt a beteg pszichiátriára kerül, gyógyszert kap, például antidepresszánsokat, amelyek mellékhatásként még azoknál is kiválthatják az RLS tüneteit, akik korábban ilyet nem tapasztaltak. Máris kialakult az ördögi kör, amelyben végül valóban depresszióssá válhat a beteg.    Mi a megoldás? – Az alvászavarra panaszkodók alapos kikérdezése. Ki kell deríteni, pontosan miért nem tudnak aludni. Egyszerű, pillanatok alatt kitölthető kérdőívek készültek, de ha ezek nincsenek is kéznél, a háziorvosnak meg kell kérdeznie, mi gátolja a beteget az elalvásban. Én rá szoktam kérdezni, hogy jelentkezik- e valamilyen furcsa érzés a kezében-lábában, ami miatt kénytelen a végtagot megmozgatni. Az igennel válaszolóktól azt kérdezem, milyen jellegű az érzés és szűnik-e mozgásra. Általában a végtag mozgatásának idejére megszűnik, azonban annak befejezése után újra jelentkezik az érzés.    Mennyire ismeri a szakma ezt a betegséget? – Előfordul, hogy a háziorvostól irányítottan érkezik hozzánk egy-egy beteg, de többségük továbbra sem gondol erre a kórképre. Aki találkozott vele, és szembesül betege látványos javulásával – ezt a modern gyógyszerekkel ma gyorsan elérhetjük –, legközelebb már felfigyel a lehetőségre. De jött beteg úgy is, hogy egy másik, hasonló panaszoktól szenvedő érintettől tudta meg, hogy az alváslabor orvosához kell fordulnia.   Ez bizonyára véletlen, hiszen említette: még az orvosnak sem tudják leírni panaszuk lényegét. – Bizonyára sok olyan embert látott már, aki egy hosszú vonatút alatt hirtelen felállt, mondván, muszáj megmozgatnia a lábát. Már ennyi is felkeltheti az RLS gyanúját, és az érintettek érzékenyek a tünetekre. A súlyosabb formában szenvedők életminőségét egyébként a hosszú utazásra való képtelenség is rontja: nem tudnak végigülni egy repülővagy buszutat, ezért nem is vállalkoznak rá.    Nappali utakra sem? Mi ilyenkor a kórélettani háttér? – Az RLS a központi és a környéki idegrendszer összetett, az alvás- ébrenlét szabályozásával szorosan összefüggő szenzomotoros zavar. Patofiziológiájában döntő szerep jut a központi idegrendszer (dopaminrendszer) kóros működésének, ami nem függetleníthető a vasanyagcserétől sem. Jelen tudásunk szerint a D2-es dopaminreceptorcsalád 2-es és 3-as altípusának funkciózavara a legjelentősebb. Az substantia nigra a központi idegrendszer nagy vastartalmú területei közé tartozik, és a nyugtalan láb szindrómás betegeknél vas-, illetve transzferrintartalma csökken. A vashiány a dopamintermelés csökkenését vonhatja maga után és a dopaminreceptorok működését is gátolja. A szérum vasszintje jelentős fiziológiás cirkadián ingadozást mutat, éjfél és hajnali 4 óra között a nappali átlagérték közel felére csökken. Ráadásul az elalvó agy fokozatosan elveszti az ingerbeáramlás tudatos feldolgozásának és kontroll alatt tartásának képességét. Az ingerfeldolgozásban a kérgi tudatos komponens helyét a szubkortikális mechanizmusok foglalják el. A tünetek tehát a nappali elalváskor is megjelenhetnek. A központi idegrendszer érintettsége mellett ki kell emelni a környéki idegrendszer vékonyrost- vagy C-rost-neuropátiáját is, ami a szenzoros tünetek kialakulásáért felelős.  – Mi az önökhöz érkező betegek kivizsgálásának menete?  – A diagnosztizálás a szakmai kollégium által elfogadott kivizsgálási algoritmus alapján történik. Feltárjuk az egyéni kórelőzményt és a családi anamnézist, kitöltetjük az RLS-kérdőívet és az Epworth álmossági skálát, fizikális és neurológiai vizsgálatot végzünk. Ha úgy tűnik, hogy primer formáról van szó, végrehajtjuk a forszírozott immobilizációs tesztet, majd az aktigráfos és poliszomnográfos vizsgálat következik. Szekunder forma gyanúja esetén kiegészítő vizsgálatokat is végzünk, elsősorban a ferritin- és vércukorszintre, valamint a vesefunkcióra vagyunk kíváncsiak, de szóba jönnek a neurofiziológiai vizsgálatok és szükség esetén az idegbiopszia is.   A NEJM-közlemény a lábmozgászavarhoz társuló vérnyomásemelkedést is említ.  – Ezt a 15–25 Hgmm-es szisztolés és 10–15 Hgmm-es diasztolés emelkedést mi is észleljük. Monitorozni csak a pulzusszámot tudjuk, ez is növekszik. A vérnyomás-emelkedés hátterében a lábmozgászavar kapcsán jelentkező ébredési reakcióhoz társuló repetitív, igen intenzív szimpatikotóniás reakció áll, ami magyarázza a betegek nagyobb kardiovaszkuláris kockázatát.     Modern és látványos javulást elérő gyógyszereket említett. – Igen, a 350 éve leírt, az 1940-es években újra felfedezett, majd ismét feledésbe merült betegség 8-10 évvel ezelőtti újraéledése is ezekhez a modern szerekhez köthető. Előtte inkább csak a ferritinszintet vizsgálták és vasat adtak, főleg a terheseknél a látens vashiány miatt kialakuló tünetek kezelésére, jobb híján szedatohipnotikumokat vagy levodopát, amelyeknek sok a mellékhatásuk. Emiatt az utóbbit mi nem is alkalmazzuk. Nem is igazán kapott figyelmet a kórkép, hiszen a kezelés úgyis csak részeredményt hozott. A diagnosztika – gondolok itt a poliszomnográfiára és a láb mozgásait rögzítő aktigráfra – is csak az utóbbi években érte el a napjainkra jellemző szintet. Négyöt éve már kezeltünk a laborunkban RLS-betegeket, de a kórkép felismerésének fontosságát óriási mértékben megnövelte az a tény, hogy megjelentek a dopaminagonisták. Ezekkel már egy-két tabletta bevétele is javulást hoz. Gyógyszert azoknak adunk, akiknél rendszeresen jelentkeznek a tünetek és az életminőségük romlik. Az elsőként választandó szerek a dopaminagonisták, a pramipexol és a ropinirol, de csak az előbbit törzskönyvezték nyugtalan lábak szindrómában. Támogatás egyikre sincs, ellenben a gyógyszergyártól kapott készítményekkel néha ki tudjuk segíteni a rászorulókat.
#8
Medical Tribune V. évf.6. szám
Medical Online
2007-03-01
Európa egyik legkorszerűbb alváslaboratóriuma kezdte meg működését a Semmelweis Egyetemen (SE) márciusban. Prof. dr. Kopp Mária, a SE Magatartás-tudományi Intézete vezetőjének reményei szerint ezzel szorosabbá válik az alváskutatás és a belgyógyászat eddig kissé elnagyolt együttműködése. A depresszió incidenciájának növekedésével és a memóriazavarok fokozódásával összefüggő alvászavarokról ma már tudjuk, hogy nemcsak a kardiovaszkuláris és a daganatos betegségek kockázatát, hanem eddig részleteiben nem tisztázott módon a mortalitást is növelik. Kopp professzor asszony kutatásai szerint az immunrendszer működésével is igen jelentős a kapcsolatuk.    A SE I. Számú Belgyógyászati Klinikáján március 19-én megnyitott, a gyártó ajándékaként négy poliszomnográfos rendszerrel felszerelt, beutalóval igénybe vehető új laboratóriumában kiteljesedhet az egyetem magatartás-tudományi tanszékének irányításával évek óta zajló, neurológusok, pszichiáterek, belgyógyászok és gégészek tevékenységét összehangoló munka. Az Alvás Világnapja kapcsán egy magántulajdonban lévő alvásdiagnosztikai központ is megnyitotta kapuit Budaörsön. Az országban eddig nyolc ilyen működött, összesen 20 ággyal. A beutalt több mint négyezer beteg sokszor egy évnél is többet volt kénytelen várni, amíg diagnosztizálták a zavar jellegét és ezzel megfelelő kezeléshez jutott.    Dr. Novák Márta a SE laborvezető- helyettese az alvásbetegségek jelentőségét szemléltetve elmondta, hogy míg 1910-ben átlagosan napi 9 órát aludtak az emberek, addig 2002-ben mindössze 7-et. Bár sokan az orvosnál sem említik alvási problémáikat, becslések szerint minden 3-4. felnőtt alvászavarokkal küzd, és nemi különbségek is kimutathatók: míg a nőkre inkább az inszomnia, a férfiakra inkább az alvási apnoe jellemző. A National Sleep Foundation (NSF) március 6-i közleménye szerint (www.sleepfoundation.org) például az amerikai nők 60 százaléka hetente csak egyszer alszik jól, 67 százalékuk pedig visszatérő alvászavarokkal küzd. A nappali álmosság az Egyesült Államokban a nők 43 százalékának napi tevékenységét zavarja. A megkérdezettek életének minden aspektusát befolyásolja az alváshiány: több stresszhelyzetet élnek át – többek között a munkából való késés, a határidőktől való elmaradás miatt –, kevesebb erejük marad a családjukra, a szexuális életre és a kikapcsolódásra. Míg 2005-ben csak a 18–64 évesek körében írták le, hogy a nők alvási problémái felülmúlják a férfiakét, ma már ez minden korosztályra igaz. A dolgozó nők 68–72 százaléka tapasztal alvászavarokat, a háztartásbeliek 59 százaléka ébred gyakran úgy reggelente, hogy nem érzi magát pihentnek.    A BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) 88-féle alvászavart különböztet meg, köztük belső (intrinsic) és külső hatásokra létrejövőket, így a diagnosztizálás nem könnyű. Talán ez vezet oda, hogy – az amerikai National Institutes of Health 2005-ös adatai szerint – az inszomniát mindössze az érintettek 6 százalékánál ismerik fel. További kérdés, hogy primer vagy szekunder alvászavarról van-e szó, de akármelyik áll fenn, a beteg vezető panaszként élheti meg, és emiatt fordul orvoshoz. Az érintetteket alaposan ki kell vizsgálni, hiszen a 40 évesnél fiatalabbakra jellemző napi 1,5–2 órás alvásveszteség súlyos gondokhoz vezethet. Éppen az alvásdiagnosztikai laboratóriumokban van lehetőség pontos diagnózisra. Ennek birtokában választhatunk aztán a terápiás lehetőségek – gyógyszer, szájprotézis, speciális maszk, életmódváltás, fogyókúra, a hálószoba körülményeinek megváltoztatása (így egy jó matrac vagy a páratartalom emelése) – közül.
#9
Medical Tribune III. évf.20. szám
Medical Online
2005-10-01
Mitől vagyunk álmosak? A túlzott nappali álmosságot általában a gyakori éjszakai felriadásból fakadó kialvatlanság számlájára írják. A mennyiségét vagy minőségét tekintve nem kielégítő alvásnak tulajdonított tünet hátterében egy amerikai–spanyol munkacsoport nemrég egészen más kockázati tényezőket azonosított. A túlzott nappali álmosságtól (excessive daytime sleepiness, EDS) szenvedők kivizsgálásakor nem szabad kizárólag az éjszakai alvás minőségére összpontosítani – állítják pennsylvaniai és madridi kollégák. Vizsgálatuk eredményei szerint a tünet inkább a depreszszióval és cukorbetegséggel áll összefüggésben (The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism 90:4510–4515), de a dohányzás is növeli az esélyét. A kutatók 4364 férfit és 12 219 nőt választottak ki a telefonkönyvből, és azt kérdezték tőlük, mennyire érzik magukat napközben álmosnak. Feljegyezték életkorukat, testtömegüket, betegségeiket és gyógyszereiket is. Találomra felkérték 1741-üket, hogy alváslaboratóriumban az alvási apnoé és más alvászavar szempontjából is kivizsgálhassák őket. A válaszok alapján az EDS a nőknél és a férfiaknál azonos, 8,7 százalékos arányban fordul elő. A statisztikai elemzés során több kockázati tényezőt azonosítottak – nem tartozott közéjük az alvási apnoé vagy hipopnoé. Ez a meglepőnek tűnő eredmény egybevág a régebbi megfigyelésekkel, amelyek gyenge kapcsolatot mutattak ki az EDS és az alvászavar között. Mindez magyarázatot jelenthet arra is, miért nem múlik az EDS minden olyan alvási apnoéban szenvedő betegnél, akit pozitív légúti nyomást biztosító készülékkel látnak el.
hirdetés
hirdetés
hirdetés

A koronavírus járvány miatt rengeteg cég kényszerült arra, hogy egyik napról a másikra álljon át home office munkavégzésre, ez azonban a munkaadókat és a munkavállalókat egyaránt felkészületlenül érte.

Segítünk, hogy felajánlása a leginkább rászorulókhoz kerüljön.