Herendi és meisseni porcelánok a Nemzeti Galériában Patkó alakú teremben művészi porcelánok: az egyik szárban a herendi, a másikban a meisseni porcelánmanufaktúra régi és új, szemet gyönyörködtető termékei sorakoznak. Mindazok örömére, akik esetleg otthon is a jól ismert lepkés-virágos – mint most megtudható: anno Viktória által megrendelt – mintás herendi tányérokat teszik az asztalra, valamint azokéra, akik egyszerű füles bögréből isszák reggel a teát. Hamarosan kiderül, bögre és bögre között is óriási a különbség. A „fehér aranyat” Európában a német Böttger fedezte fel puszta véletlenségből, alkimista kísérletei melléktermékeként, 1709-ben – olvasható ki a falon elhelyezett lexikonból; olyan ismeretekkel egyetemben, hogy mi az a stuffálás, zsegélés, vagy unterlág. ErősÁgost szász fejedelem már a rákövetkező évben, példás gyorsasággal megalapította a meisseni céget Európa első porcelánmanufaktúrájaként, és az egymást keresztező kis kék kardokat ábrázoló márkajel immáron 300 éve a porcelánművészet világhírű szimbóluma. A hazai cég története a jól ismert fáziskéséssel, „mindössze” 180 éve kezdődött Stingl Vince keramikuskis herendi műhelyében. Tőkehiánnyal, hitelezőkkel, szállítmányozási tarifákkal hadakozott örökösen, míg az egyik ihletett pénzkölcsönző, Fischer Mór be nem szállt az üzletbe. Ő futtatta fel a céget a régi távol-keleti, klasszikus európai szervizkészletek hiányzó darabjait pótló ötletes műhelyből a Habsburg-dinasztia császári és királyi beszállítójává, világkiállítások aranyérmesévé. Megrendelői közt arisztokrata családok, európai uralkodók éppúgy megtalálhatók, mint a mexikói király.