A legtöbb mentális betegségben szenvedő egyén nem erőszakos, illetve az erőszakos viselkedés általában csak átmeneti jellegű (Swanson 1996). Ugyanakkor számos közlemény (Pulay 2008, Fazel 2009) rámutatott az erőszakos viselkedés és egyes pszichiátriai betegségek kapcsolatára.

A magyar Pápai-Pariz Ferenc már 1690-ben leírta a Parkinson-kór (PK) négy alapvető tünetét, a remegést, az izommerevséget, a meglassultságot és a testtartási instabilitást [1]. került át az orvosi köztudatba [2].

A savfüggő betegségek – mint amilyen a gasztroduodenális fekélybetegség is – kezelésében az elmúlt két évtizedben szinte egyeduralkodóvá váltak a protonpumpagátló szerek. A fent említett betegség egyik legfontosabb kóroki tényezője a Helicobacter pylori nevű baktérium, így a fekélybetegség gyógyítása és szövődményeinek megelőzése szempontjából a legfontosabb teendő a Helicobacter eradikációja, melynek két legfontosabb pillére az adekvát savszekréció-gátlás, illetve a baktérium ellen hatékony antibiotikumok adása. Jelen tanulmányban a savszekréció-gátlás jelentőségét tekintjük át, elemezve az alkalmazott gyógyszercsoport hatásosságát és biztonságosságát.

2006 óta Európa-szerte csökken a dohányzók száma, beleértve hazánkat is. Ezt az eredményt veszélyeztetik az új típusú füstmentes dohánytermékek.

Az új típusú koronavírus-fertőzés (COVID-19) nagy terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre és a társadalomra. Jelen ajánlás kizárólag a gyógyszeres kezelésre vonatkozik, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján foglalja össze a terápiás lehetőségeket. Emellett egy javasolt kezelési algoritmust is tartalmaz.

 A koronavírus-fertőzés 2019 végén indult útjára, lassan a Föld teljes lakosságát elérő pandémiaként. Egy olyan kór­okozóról van szó, amely ilyen nagy számú megbetegedést még nem okozott, ezért annak természetes lefolyásáról, a szövődmények kialakulásáról és a kezelési lehetőségekről még keveset tudunk. Ennek következtében a kezdetben megjelent információk nagyon felületesek voltak, a következtetések nemritkán tévútra vezették mind az orvosokat, mind a betegeket.

A koronavírus-fertőzés 2019 végén indult útjára, lassan a Föld teljes lakosságát elérő pandémiaként. Egy olyan kórokozóról van szó, amely ilyen nagy számú megbetegedést még nem okozott, ezért annak természetes lefolyásáról, a szövődmények kialakulásáról és a kezelési lehetőségekről még keveset tudunk. Ennek következtében a kezdetben megjelent információk nagyon felületesek voltak, a következtetések nemritkán tévútra vezették mind az orvosokat, mind a betegeket. Az adatok gyarapodásával azonban egyre több kérdésre kapunk választ. Erre a folyamatra az egyik legreprezentánsabb példa az ibuprofen története, amely kezdetben tiltott, később tűrt terápiás szer volt, de ma már támogatott kezelési lehetőség a koronavírus-fertőzésben.

A hormon-receptor pozitív, HER2 negatív előrehaladott emlődaganatok kezelésében a CDK4/6 gátló terápia áttörést jelentett. Széleskörű alkalmazásukkal párhuzamosan egyre több kérdésre kapunk választ, melyek a készítmények további precíziós és individuális alkalmazását teszik lehetővé.

2019-ben a vezető 10 halálok közül 7 krónikus társbetegséghez volt köthető, mely az összhalálozás 44%-át tette ki. A kardiovaszkuláris betegségek 17.9 millió ember halálát okozták, daganatos megbetegedésekben 9 millióan vesztették életüket, míg a diabetes mellitushoz társítható halálesetek száma 1.6 millió volt, melynek számában a 2000-es évekhez viszonyítva 70%-os növekedés figyelhető meg¹.

Az agyi érkatasztrófák a rokkantság vezető okai és a halálozási listák éllovasai. A köznapi nyelven használt stroke kifejezés nem fedi le teljességgel a kórképet, ugyanis az agyi érkatasztrófák 4 nagy csoportra oszthatóak, úgy mint az érelzáródásos stroke (ischaemiás stroke – a mindennapokban használt értelemben erre utal a stroke kifejezés), a vérzéses stroke (agyvérzés, haemorrhagiás stroke), a subarachnoidealis vérzés és az agyi vénás thrombosisok (sinusthrombosis) (1).