2020. október. 24., szombat - Salamon.

Activity

Szoktuk mondani, hogy a futballhoz és a politikához hazánkban mindenki ért. Harmadikként hozzátehetjük az egészségügyet is. Különösen most, amikor hirtelen megszaporodtak a virológiai, járványügyi hozzáértők az internetes felületeken, és amikor a nyilvánosság előtt megszólalók nem egyszer súlyos tévedéseit azonnal kiigazítja a hozzáértők és hozzá nem értők magabiztos kórusa.

Csak ront a helyzeten, hogy véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának parttalan értelmezéséből eredően a valódi – gondolom, minden szükséges hivatalos működési feltételnek eleget tévő, impresszumot is mutató – médiumok mellett bárki által hirtelen létrehozott, és légből kapott állításokat terítő blogok, vlogok és linkek egyenjogú szereplői lettek az elektronikus térnek. Megszólalhat az eredetileg orvosi diplomával bíró kuruzsló, hogy a koronavírus helyett csak a körülötte csapott hiszti terjedése a járványos, az évszázados filozófiai töltetekből építkező humán értelmiségi, az IQ skála különböző pontjain elhelyezkedő, de megrendíthetetlen politikai/ideológiai szilárdságot tanúsító politikus, a kőfaragó és a balett-táncos. Mindenki, ha ért hozzá, ha nem. De véleményét a szomszédom olvassa, és igaz tényként borítja rám, mert „írta az internet”. Akkor tehát úgy is van.

Hadd próbáljak segíteni néhány fogalom értelmezésében, amihez negyvenévnyi mikrobiológiai és járványügyi tapasztalataimra támaszkodom.

Fertőzés és ellenállás

A fertőzés az emberi szervezetben kialakult, folyamatosan változó (ezért dinamikus), de eredőjében állandó (ezért stabil) belső egyensúly, a homeosztázis időleges felborulása, amit a szervezetben ott korábban nem zajlott biológiai folyamatokat végző vagy azokat beindító idegen élőlények, mikroorganizmusok tömeges megjelenése provokál. A fertőzés nem mindig jön létre, ha egy ember (hiszen minket most nem érdekelnek más élőlények, pl. a delfinek, a bogarak vagy a növények fertőzései) találkozik egy mikroorganizmussal. Egy fogékony embernek egy emberen fertőzés kialakítására egyáltalán képes kórokozó akkora tömegével kell találkoznia, hogy a kórokozók összessége által képviselt virulencia felülmúlja a gazda (az ember) abban a pillanatban mutatott ellenálló képességét velük szemben. Tehát lehet fertőzés, ha egy fogékony személy egy számára ismeretlen kórokozó fertőzéshez elegendő mennyiségével találkozik.

A koronavírusok nem ismeretlenek az ember számára. Rengeteg fajuk ismert, amik többnyire enyhe lefolyású fertőzést okoznak emberen, vagy különböző állatok kizárólagos kórokozói. Az öt humán koronavírussal már találkoztunk/találkozhattunk korábban, antigénjeik nem ismeretlenek számunkra, velük szemben legalább részleges immunitással rendelkezünk. A SARS-CoV-2, a COVID-19 pandémiát okozó törzs új változat, 2019-ben jött létre emberi és állati törzsek rekombinációjával, ezért a Földön élő mind a 7,8 milliárd emberre nézve ismeretlen, azok vele szemben fogékonynak tekinthetők.

A fertőzések egyéni és közösségi szinten zajlanak. Az egyén számára a százalékok, statisztikai adatok értelmezhetetlenek. Vagy egészséges, vagy megbetegszik. A népességen belül a megbetegedtek és a betegségek lefolyásának számai járványtani mutatókban jelennek meg.

Forrás: 123rf
Forrás: 123rf

Maszkolni vagy mászkálni?

A fogékonyságot befolyásolja az ember fizikai/fiziológiai/lelki állapota és az immunrendszerének felkészültsége. Az egyén védelme a fertőzéssel szemben aktív és passzív módon valósulhat meg. A legegyszerűbb, de csak pillanatig tartó a megfertőződés elkerülése. Arcmaszk, védőkesztyű, védőruházat, fertőtlenítőszerek, társaság kerülése, „#maradjotthon”. Amíg tartom magam a karantén szabályaihoz, addig védelmet élvezek, de ha csak egy órára is engedek a szabályokból, a fertőződés azonnal bekövetkezhet.

Aktív védelmet a kórokozóval szemben a kórokozó antigénjeivel történt találkozás nyomán kialakuló immunválasz fog eredményezni. Ehhez át kell esni a fertőzésen, aminek kimenetele új, ismeretlen kórokozó esetén kockázatos (még ha vannak is gyakorisági különbségek korcsoportok között), vagy biztonságos módon védőoltással biztosítható. De az evolúció friss termékeként megjelent kórokozóra specifikus védőoltás még nincs, ez utóbbi tehát kiesett. Az egyén, az individuum számára jelenleg az egyedüli biztos védelem az önkéntes és teljes karantén.

Populáció szintjén ugyanezek a lehetőségek adottak, csak mennyiségileg más formában. Nem pusztán az egyes ember megfertőződését, hanem az emberek tömegének megfertőződését kell megakadályozni, azaz az egyik emberről (vagy bármilyen forrásból) a fertőzés továbbadódását. A járvány megakadályozását. Ha a kórokozó új, ismeretlen, akkor a járvány – elkerülhetetlen – kiteljesedésének lassítását, a járványgörbe lelaposítását kell elérni, hogy az egészségügyi ellátó rendszer felkészülhessen a megnövekvő terhelésre, és győzze majd ellátni a betegek rohamát védőeszközzel, fertőtlenítőszerekkel, eszközökkel, logisztikával, szervezeti felépítéssel, hitelesen megszólalni tudó szakemberekkel, és legelsőként, mindeneket megelőzve regenerálódni képes egészségügyi dolgozókkal.

A passzív védekezés lehetőségei mind a fertőzés átadását/megkapását akadályozó lehetőségek. A maszk a cseppfertőzéssel (is) terjedő mikroorganizmus ellen véd. Az aeroszolt megszűri, ezzel megakadályozza, hogy a beteg (és így fertőző) emberből kikerüljön a közös térbe, és azt is, hogy a közös térből a nem beteg (de fogékony) ember belélegezze. A fertőzés és a fertőződés ellen hat. Mindenkinek kell(ene) viselnie, ha kilép otthonából, bármit is ír a WHO vagy az ECDC, vagy állít bármilyen pozíciót betöltő ember. Kell tudni különbséget tenni a „kötelező”, az „ajánlott”, a „lehetséges” és a „tilos” között. A gátat védeni kell, hogy se belülről, se kívülről ne rongálja meg semmilyen behatás, erózió, állatok járatai, mert az árvíz, a katasztrófa a gát átszakadásából lesz. Bármelyik irányból is repedt meg, az eredmény ugyanaz lesz.

Passzív védekezés az országhatárok szigorú ellenőrzése, lezárása. A rendezvények korlátozása vagy betiltása. A kijárási korlátozások vagy zárlatok. A közvetlen érintkezések kerülése emberek között. Minden olyan tevékenység, amivel meg lehet akadályozni (vagy csökkenteni lehet), hogy új fertőző források jöjjenek be a nagy közösségünkbe, vagy a kisebb közösségeink egymás között adják tovább a kórokozót. Ezekkel az intézkedésekkel – a megvalósíthatatlan optimális esetben, amikor mindenki három hétig ki nem mozdulna a karanténból – elvileg elérhetnénk, hogy a lappangási idő elmúltával nem jelentkezik új fertőzés, közösségünkben (családunk, lakóhelyünk, megyénk, országunk, stb.) a vírus eltűnt. De védetté nem váltunk, a népesség fogékony maradt, leszámítva azokat, akik tüneteket produkálva vagy tünetmentesen átestek a vírussal történt találkozáson. És a határok ismételt megnyitásával újra szembe kellene néznünk a vírus ismételt megjelenésével, a veszélyhelyzet prolongálódna. A zárlattal fékezni lehet a járványt, leküzdeni nem. Ahhoz védettség kialakulása szükséges.

Laboratóriumi tesztek

A mikrobiológiai vizsgálatoknak két típusuk van: a diagnosztikai és a járványügyi. Maga a vizsgálat (a teszt) általában ugyanaz (elvében mindenképpen), csak más célból végzik. A diagnosztikus (klinikai mikrobiológiai) vizsgálat a tüneteket mutató beteg klinikailag valószínűsített diagnózisát erősíti meg (vagy zárja ki) a kórokozó kimutatásának megcélzásával. Járványügyi céllal a kórokozó kimutatását azért végezhetjük, hogy a tüneteket (még) nem mutató emberek, vagy a betegségen már átesettek közül kijelöljük azokat, akik a kórokozót hordozzák, fertőzőképes formában ürítik, ezzel a fertőzést terjeszteni képesek. Ha mindenkit tesztelnénk (mint ahogy pl. Romániában szóba került Bukarest minden lakosának vizsgálata), azzal minden lehetséges hordozót elszigetelhetnénk, a járványban megbetegedtek számát le lehetne csökkenteni. Az eredmény kevesebb beteg, kevesebb haláleset, jobb mutatók, elégedettebb közvélemény lehet.

Mivel minden kórokozó kevésbé virulens formában és kisebb számban ürül olyan emberből, akiben tüneteket nem okozott, mint a súlyos betegekből, ezért a látens fertőzések számának emelkedése, különösen, ha a kevésbé veszélyeztetett fiatal korosztály körében zajlik le, észrevétlenül, a nyájimmunitás kialakulásához adódik hozzá ellenőrizetlen és rejtetten maradó módon. Ilyenkor a számok kevesebb tesztet, kevesebb beteget mutatnak, a halálozás szinte kizárólag a legveszélyeztetettebb csoportokat érinti, és a közvélemény, a sajtó, és a politikum egy része kétkedik, de nő a kényszerintézkedések fenntartását indokolatlannak ítélő vélemények száma és ereje.

BCG

Újabb statisztikák azt mutatják, hogy azokban az országokban (mint Magyarországon is), ahol születéskor kezdődő tuberkulózis-ellenes védőoltási program van, alacsonyabb a koronavírus-fertőzöttség, és ez esetleg az oltóanyag, a BCG-vakcina hatásának tulajdonítható. Hogy ez nem pusztán véletlen egybeesés-e, még nagyon sok alapos vizsgálatot kell elvégezni, és az országok között minden hasonlóságot és különbséget figyelembe kell venni. Egy kapcsolat azonban található a BCG és a járványok alakulása között.

A rövidítés a Bacillus Calmette–Guérin szókapcsolatot takarja. Albert Calmette és Camille Guérin, két 19-20. századi francia mikrobiológus egy Mycobacterium bovis baktériumtörzset 13 évig szaporított számára rendkívül kedvezőtlen közegben, marhaepében, ami kínlódásnak végére a törzs elveszítette patogén képességeit, de antigenitását megőrizvén veszélytelenül alkalmazható lett a tuberkulózis elleni védelem kialakítására, oltóanyag céljára. Az attenuálásnak nevezett folyamat, mely a kedvezőtlen környezetben szaporodó baktérium virulenciájának csökkenését takarja, minden járvány során lejátszódik, mégpedig a járvány leszálló szakaszában. Amikor a kórokozó már csak olyan személyeket betegít meg, akik valamennyire ellenállók vele szemben (hiszen a nagyon fogékony szervezetek már a járvány elején megbetegedtek, és egyre fokozódó virulenciájú kórokozók megjelenésével a járvány exponenciális növekedésében nyilvánultak meg), a szervezet védekezése miatt veszítenek virulenciájukból, és kisebb számban is távoznak belőle. Ezzel a fertőzések száma csökken, lefolyásuk egyre enyhébbé válik, majd a járvány megszűnik. Hiszen a legyengült kórokozó a populációban már nem talál annyira gyenge ellenálló képességű személyt, akit meg bírna fertőzni. Ha a tünetmentes hordozókat nem emeljük ki a populációból, az ő révükön terjedő fertőzés is várhatóan enyhébb lefolyású (a vírusok 50%-os virulenciáját feltételezve ilyen gazdában), a népességben emelkedik a védetté váltak száma, a nyájimmunitás kezd kialakulni. Teoretikusan legalábbis. Megfeleltethető ez az elfojtás stratégiájának, amit mondjuk a lakosságon végzett tömeges tesztekkel egészítenek ki ott, ahol ezt az utat választották.

Aktív védelmi stratégia

Választani nehéz dilemma lehet. Eldönteni, hogy melyik forgatókönyv a helyes, szintén csak utólag lehetséges. Például megtervezett szeroepidemiológiai vizsgálatokkal, melyek a fertőzésen nem átesett lakosok védettségét fogja megmutatni. Mivel március 4, az első koronavírus-fertőzés dokumentálása előtt ez az arány 0 kellett legyen, tehát minden pozitív eset a látens fertőzés következménye lesz. Ma, április 6-án világszerte 1,2 millió fertőződött embert tartanak nyilván. Ez a tünetmentes, ezért rejtve maradt emberek 15-szörös számát is figyelembe véve 15-20 millió már védetté vált embert jelent. A vírus veszélyes marad, amíg nem lesz ellene védőoltás, mert a nyájimmunitáshoz legalább 60%-os átvészeltséget kellene elérni. Hogy az új fertőzött környezetében kevés olyan legyen, aki megkaphassa, továbbadhassa másoknak, ezért a sporadikus fertőzések ne terjedhessenek járványszerűen.

A veszélynek, ezzel a küzdelemnek még nincs vége. Bizalomra van szükségük a szakemberek ahhoz, hogy tovább végezhessék mindannyiunkért folytatott megfeszített munkájukat, ehhez minden segítséget megkapjanak, és senki ne hátráltassa őket. Teljes egyetértés kellene egy valóban nemzeti ügyért. A bizalomhoz hiteles megszólalások kellenek, és az, hogy csakis szakemberek szólaljanak meg. A politikusok, érdekvédők, szakszervezetek, ideológusok nézetkülönbségeiket majd rendezzék akkor, ha már más dolgunk nincs. A kattintásvadász oldalak pedig akkor se.   

 

(A szerző mikrobiológus, nyugalmazott tanszékvezető főiskolai tanár,

jelenleg a Jászberényi Szent Erzsébet Kórházban infekciókontroll menedzser)

Dr. Barcs István
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!