Végre egy szelektív prosztaglandin E2 receptor antagonista!
A prosztaglandin E2 1930-as felfedezése óta a lipidmediátor intenzív kutatás tárgya – ennek ellenére még ma is viszonylag keveset tudunk róla. Ez a közeljövőben megváltozhat.
Mark Birrell és Anthony Nials a British Journal of Pharmacology májusi számában nagy örömmel méltatja (At last, a truly selective EP2 receptor antagonist) Forselles és munkatársai eredményét, amely “In vitro and in vivo characterisation of PF-04418948, a novel, potent and selective prostaglandin E2 receptor-2 (EP2) antagonist” címmel szintén a Brit Farmakológiai Társaság folyóiratában jelent meg, és köszönetet mondanak a Pfizer kutatóinak a kemény munkáért, ami a PF-04418948 felfedezéséhez vezetett. Reményüket fejezik ki, hogy a gyógyszergyár a kutatók rendelkezésére bocsátja majd ezt a lenyűgöző lipid-mediátor molekulát, a prosztaglandin E2-t.
Mint írják, Kurzrok és Leib 1930-ban fedezte fel a prosztaglandin E2-t (PGE2), és a lipidmediátor azóta intenzív kutatás tárgya – ennek ellenére még ma is viszonylag keveset tudunk róla. A PGE2 biológiája nagy területet ölel fel, a molekula négy különböző receptoron is hat (EP1-4). Az elmúlt időkben a genetikailag módosított egértörzsek használata révén, amelyekben a különböző receptorok génjeit szelektíven kiütötték, sokat megtudtunk a PGE2 hatásairól.
Így kiderült, hogy a PGE2 az EP3 receptorokon keresztül a légutak érzőneuronjait aktiválva okoz köhögést, az EP4 receptorokon keresztül pedig simaizom-relaxáló hatású. Mindezidáig azonban nem állt rendelkezésünkre szelektív EP2 receptor antagonista. Ráadásul az új szer in vivo is hatékony a kísérleti patkányokban, szájon át történő bevitel esetén is – míg sok egyéb prosztaglandin receptor antagonista leginkább csak in vitro tanulmányozható.
