hirdetés
2019. augusztus. 22., csütörtök - Menyhért, Mirjam.

Szükség van-e a háziorvos által végzett szűrésnek D-vitamin-elégtelenség irányában? 2.

Nem, a szűrés szükségtelen, több értelme van a rutinszerű vitaminpótlásnak.

hirdetés

Több probléma is felmerül a D-vitamin-elégtelenség kimutatását célzó sorozatos D-vitamin-mérésekkel kapcsolatban. Az egyik, hogy nincs standardizált szűrési módszer. Az elfogadott teszt azért méri a 25-hidroxivitamin-D-t, mert annak féléletideje három hét. Hat különböző vizsgálati technika van kereskedelmi forgalomban, azonban ezeknek egyike sem standardizált. A D-vitamin-meghatározás módszertanával és értékelésével kapcsolatos egyik vizsgálatban azt a nem túl szigorú feltételt szabták a részt vevő laboratóriumoknak, hogy leleteik mindössze 80%-a essen a minden laboratóriumra vonatkozó átlagérték 30%-ába (egy olyan átlagértéket adtak meg, melynek kiszámításához a legnagyobb és legkisebb értékek kis hányadát nem vették figyelembe). Azt találták, hogy a laboratóriumok csupán 59%a tudott megfelelni ennek az elvárásnak. A D-vitamin-meghatározás ráadásul költséges is: a biztosítással nem rendelkező betegek számára a kereskedelmi laboratóriumok 50 és 220 dollár közötti összegért végzik el a vizsgálatot.

A másik nehézséget az jelenti, hogy nem ismert a 25(OH)D normálértéke. Az Institute of Medicine (IOM) és az Endokrin Társaság állásfoglalása szerint 20 ng/ml (50 nmol/l) alatt lehet kimondani D-vitamin-hiány fennállását; ez alacsonyabb érték, mint az érvényben lévő irányelvek által megadott számok. Az Endokrin Társaság az elégtelenséget 30 ng/ml (75 nmol/l) alatti értékként definiálja és az ennél magasabb szinteket tekinti kielégítőnek. A témában végzett eddigi legnagyobb vizsgálatban 1917 férfit és nőt követtek nyomon 6,7 éven keresztül a szérum 25(OH)D-szintjeivel összefüggő klinikai kimenetelek (csonttörések) elemzésére. Abban a csoportban, ahol a 25(OH)D-szint 25 ng/ml-nél (62,4 nmol/l) magasabb volt, a csípőtörések korrigált relatív kockázata 0,64-nak adódott azokkal összehasonlítva, akiknél alacsonyabb szinteket mértek. Ez nagyjából egybecseng az IOM és az Endokrin Társaság irányelveivel. Egy németországi tanulmány szerzői azt találták, hogy 30 ng/ml alatti 25(OH)D-szintek mellett a csont mineralizációja kóros. Az európai Menopauza és Andropauza Társaság nemrégiben közzétett útmutatója 30 és 90 ng/ml (75−225 nmol/l) közötti értékként definiálja a 25(OH)D normáltartományát, mivel e szintek mellett a mellékpajzsmirigy hormontermelése és a bélben folyó kalciumfelszívódás stabil. A 25(OH)D-szintek már morbiditási paraméterekkel való összefüggéseit eddig még nem értékelték kellő részletességgel.

A D-vitamin-szűrés másik problémája, hogy nem tisztázottak a terápiás vonatkozások. Elméletileg az orvosnak akkor kellene orális D-vitamin-pótlást alkalmaznia, ha a 25(OH)D koncentrációja alacsony, azonban a D-vitamin különböző formáinak nem lineáris farmakokinetikáját még nem határozták meg pontosan, és a korrelációt számos tényező befolyásolhatja. Ilyen zavaró tényező lehet a kalciumbevitel, valamint a 25(OH)D-szintek, napfényexpozíció és környezetszennyezés szezonális ingadozásai, a testmozgás, az elhízás (a szokványos dózisú D-vitaminnal szembeni rezisztencia), a komorbid állapotok és bizonyos gyógyszeres kezelések. Eddig még nincsenek a kezünkben azt bizonyító vizsgálati adatok, hogy a szérum 25(OH)D-szintjeinek meghatározása előnyösebb lenne a kimenetelek javításában, mint a klinikai vizsgálat önmagában. Bár obszervációs vizsgálatok arra utalnak, hogy összefüggés lehet az alacsony D-vitamin-szintek és a nem csontrendszeri szisztémás betegségek (pl. rosszindulatú daganatok, szívbetegség) között, a korrelációra más lehetséges magyarázatok is kínálkoznak. Felmerül például, hogy egy krónikus betegségben szenvedő beteg kevésbé aktív fizikailag, kevesebbet tartózkodik a napon, nagyobb eséllyel dohányos vagy elhízott. Eddig randomizált, kontrollos vizsgálatokban nem sikerült igazolni, hogy a D-vitamin-pótlás bármelyik klinikai kimenetelt javítaná.

Végül foglalkozni kell a költséghatékonyság kérdésével is. A 25(OH)D-meghatározást ilyen szempontból elemző eddigi egyetlen vizsgálatban arra a következtetésre jutottak, hogy ha a szűrővizsgálatok 10%-nál nagyobb arányban igazolnának olyan mértékben elégtelen szintet, ami már beavatkozást tesz szükségessé, akkor állíthatnánk, hogy a szűrővizsgálat jobb költséghatékonyságú, mint a szűrés nélkül megkezdett általános vitaminpótlás. Az Endokrin Társaság hivatalos ajánlásában az egyéni D-vitamin-szűrés bármilyen formája ellen foglal állást. A szakértők jelentős része klinikai vizsgálati bizonyítékok híján is a rutin szűrővizsgálat nélkül megkezdett rutin D-vitamin-pótlást javasolja. Álláspontjuk szerint e klinikai stratégia jobb, mivel olcsóbb, alkalmazása könnyebb, és jobb hatások érhetők el vele.

Az idevágó bizonyítékok továbbra is korántsem teljesek, ami erősen a szérum 25(OH)D-szint rutin szűrése ellen szól.

(Forrás: Kopes- Kerr C. Should family physicians screen for vitamin D deficiency? Am Fam Physician, 2013;87:542A−541B)

Dr. S.I.
a szerző cikkei

hirdetés

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

A magyar egészségügy olyan, amilyen, a magyar kórházak meg pláne. Balázs rövid történetében így aztán nem is elsősorban a klagenfurti kórház felszereltsége az érdekes, hanem az, ahogyan a nem túlhajszolt, nem kizsigerelt orvosok és ápolók hozzáállnak a beteghez.

Már tíz évvel ezelőtt is eszement zsúfoltság jellemezte az Országos Onkológiai Intézet reggeli folyosóit, ahol hömpölygött a végeláthatatlan tömeg.