hirdetés
2021. október. 28., csütörtök - Simon, Szimonetta.
hirdetés

Margóra került a járóbeteg-ellátás

A háziorvosok nem gyógyítanak, pedig az ellátórendszer szereplői közül az ő finanszírozásuk emelkedett a legjelentősebb mértékben – derült ki többek között a Medicina 2000 XVII. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferenciájának első napján, amelyet hagyományosan Balatonfüreden rendeznek meg szeptember 16-18. között.

„Aki számít”, nem jött el a konferenciára – fogalmazott Lehoczky Péter, a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke, hiszen mint kiderült, az Egészségügyért Felelős Államtitkárság valamennyi vezető munkatársát leköti, hogy még a héten kiderüljön, ki áll Zombor Gábor helyére, illetve az egyre élesedő menekülthelyzet is jelentős kapacitásokat köt le a szaktárcánál.

Ettől függetlenül a szakmai fórum mégsem maradt izgalmak nélkül. A három napos rendezvény első előadója, dr. Szentes Tamás, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ helyettes vezetője ugyanis azt mondta: „a háziorvosok az orvostudomány azon részével foglalkoznak, ahol a betegek maguktól is meggyógyulnának”. A kijelentést a konferencia első blokkjának üléselnöke mindjárt számon is kérte Szentesen. A háziorvos dr. Bodroghelyi László, a Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálatának vezetője azt ugyan elismerte, hogy a háziorvosi ellátás színvonala „nem egyenletes”, azonban úgy vélte, ha az a beteganyag, amelyet az alapellátásban kezelnek, a járóbeteg szakellátókra zúdulna, fenntarthatatlanná válna a rendszer. A kórházfenntartó főigazgató-helyettese kitartott kijelentése mellett, mert mint mondta, az alapellátás légüres térbe került, feladatai nem definiáltak, és ezt a válságot az alapellátási törvény sem tudta feloldani. A szakrendelők így kettős nyomás alatt vannak, hiszen az aktív fekvőbeteg intézményekből kiszoruló ellátások is ezeket terhelik. Ugyanakkor hozzátette, a betegforgalmi adatok összevetése igazolja, hogy a kórházi kezelés után a járóbeteg-ellátók nem tudják gondozásba venni azokat a betegeket akiknek erre pedig szükségük lenne.

Nehézkes a háziorvosok és a járóbeteg-szakellátók közötti kommunikáció – állapította meg Kóti Tamás, az újbudai Szent Kristóf Szakrendelő főigazgatója. Rendelőjük hat éve szervez a szakorvosok számára is nyitott háziorvosi klubot, amelynek tapasztalatai, illetve egy 2013-ban végzett, majd idén megismételt felmérés eredményei arra utalnak, a szakellátók és a háziorvosok között az együttműködés kényszere megvan, ám az arra való szándék már kevésbé. Míg a háziorvosok rálátnak arra, hogy mi történik a beteggel a szakrendelőben, a szakorvosok nem ismerhetik meg a betegek kórtörténetét és gyógyszeres terápiáját. Az önkormányzat támogatásával egyébként helyben végezhető laborteszteket kaphattak a kerület háziorvosai – ingyen. Azonban sok alapellátó azért nem igényelte ezeket, mert attól tartottak, hogy használatuk többletmunkával jár, amiért ráadásul többletfinanszírozást sem kapnak. Mindebből Kóti Tamás arra következtetett, hogy a háziorvosok sem időt, sem pénzt nem hajlandóak a fejlesztésekre fordítani. Hasonlóak a tapasztalatok Rákospalotán is, ahol a körzetben dolgozó 40 háziorvos és 15 házi gyermekorvos közül mindössze csak 1-2 doktor jár el azokra a szakmai megbeszélésekre, amelyeket a XV. kerületi Önkormányzat Egészségügyi Intézménye biztosítana – számolt be dr. Buzna Andrea orvosigazgató. Mindez különösen annak tükrében lehet érdekes, hogy az alapellátási kassza 2004-2014 között 66 százalékos növekményt mutatott, míg ugyanebben az időszakban a járóbeteg szakellátás csak 28 százalékos többletet könyvelhetett el – hangzott el egy másik előadásban, ahogyan Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász, a Miskolci Egyetem docense is megemlítette: a háziorvosi praxisokban az elmúlt három évben 20 százalékos fejkvóta emelés történt, ám az alapellátás mégsem vesz át terheket a szakrendelőktől. A többletforrás ellenére érdemi változás az alapellátásban nem történt.

 

Várakozás, hiány, biztonság

A betegpanaszok 90 százaléka a hosszas várakozással függ össze, ami a dolgozói késésekből adódik a XV. kerületi intézményekben – folytatta dr. Buzna Andrea. Erre a problémára azonban megoldást kínált Domján Péter, az Újbudai Szent Kristóf Szakrendelő kontrollere. Tapasztalataikról beszámolva elmondta, a „blokkolóóra” 2013-as bevezetését kezdetben hevesen ellenezték a dolgozók, ám az elmúlt két évben intézményükben 20 százalékkal csökkent a betegek várakozási ideje, így az ehhez kapcsolódó betegpanaszok száma is jelentősen visszaesett. 

Nehézségeket okoz a kellő számú orvos biztosítása a különféle szakrendeléseken, így például nagy a hiány bőrgyógyászból és traumatológusból – mondta Buzna Andrea, hozzátéve, minden lehetséges eszközzel igyekszenek magukhoz csábítani a szakorvosokat, ám nem sikerül. Ezen változtathatna az az előkészítés alatt álló jogszabály módosítás, amely már készül az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központban (ENKK), és több szakmában is lehetővé tenné, hogy a rezidensek gyakorlati képzése a járóbeteg szakrendelőkben is megvalósuljon, így enyhítve az ott kialakult humánerőforrás hiányt. Ez utóbbi még nagyobb gondot jelent majd a XV. kerületben, ha a Károlyi Kórházban november 1-jétől megszűnik az aktív ellátás, mert már most érezhető, hogy a IV. kerületi betegek mind nagyobb számban jelennek meg a rákospalotai rendelőintézetben.

Bár a járóbeteg ellátás betegbiztonsági szempontból a legbiztonságosabb ellátási kategória Mayer Ákos, a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálat igazgatója szerint, azonban a szakember néhány aggályos pontot is megemlített előadásában. Sajátos kockázati tényező, hogy egy-egy szakellátást egyetlen orvos végez az adott kerületben, városban vagy megyében, így nem megoldott a szakmai felügyelet. Komoly szakmai kihívást jelent a konzíliumok megszervezése is. Ahogyan a fekvő-, úgy a járóbeteg ellátásban is hiányzik a betegbiztonsági stratégia, amelyet más országokban abból a minőségügyi stratégiából vezetnek le, amely az ágazati stratégia része. Igaz, nálunk ez utóbbi sem készült el – jegyezte meg a szakember. Az ágazati stratégia hiányát Dózsa Csaba is felvetette. A szakmapolitikai térképről hiányzik az otthoni szakápolás, amely más országokban dinamikusan fejlődik, a legkülönfélébb informatikai és mobilszolgáltatásokkal támogatva. Bár uniós forrásokból fejlesztették a hazai sürgősségi és rehabilitációs ellátást, ahhoz sem humánerőforrás-, sem oktatásátszervezést nem társult. Mint az egészségügyi közgazdász megállapította: struktúraátalakítás van, de annak célja nem detektálható.

 

Kimaradtak egyeztetésből, mentesítésből

Az egészségügy rendszeréből nem hagyható ki a járóbeteg-ellátás, márpedig a Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságokba (MEEB) az önálló szakellátóknak nem jutott hely – jegyezte meg Lehoczky Péter az egyeztetőbizottságok munkájáról szóló beszámoló előtt. Cseszkó Géza, az Egri Markhot Ferenc Kórház kontrolling osztályának vezetője emlékeztetett, a Semmelweis terv kiemelt eleme volt a nyolc, egy-másfél millió lakos ellátására kialakított egészségügyi régió felállítása, amelyeket idén megbontott az OEP módszertan azzal, hogy a betegeket közigazgatási régiókba kényszerítette, így Heves megye újra egyesült, ennek tükrében tekintették át az ellátásokat. A kéthetente, felváltva ülésező szakmai és gazdasági bizottságok koncepciójuk kidolgozásakor szembesültek azzal, hogy az OEP szakmai anyaga a krónikus és rehabilitációs ellátást és ágyakat nem érintette, ugyanakkor az aktív ágyak terhére új ellátási formát – így például egynapos sebészetet – nem alakíthatnak ki az intézmények.

Hiába számolt be az egynapos sebészeti ellátások tvk-mentesítésének kéthónapos tapasztalatairól Dublinszki-Boda Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségbiztosítási és Finanszírozási Főosztályának vezetője, aki Mészáros János helyettes államtitkár helyett érkezett, a járóbeteg szakellátók nem az eredményekről, mint inkább arról faggatták, hogy a független járóbeteg-szakellátókra miért nem vonatkozik a teljesítmény-volumen korlát eltörlése? A válasz Pásztélyi Zsolttól érkezett, aki a Járóbeteg Szakellátási Szövetséget képviselte a döntőbizottságban: semmi nem szólt amellett, hogy csak kórházi háttérrel rendelkezőket mentesítsék, de a döntést nem is indokolták. Hozzátette azt is, hogy nem tvk-ból van kevés, hanem a jelenleg 150 ezer forintos alapdíjat kellene megemelni. A minisztérium képviselője minderre úgy reagált, az általános, minden beavatkozásra vonatkozó alapdíjemelés helyett a pontszámértékek felülvizsgálatára volna szükség. Azt egyébként nem zárta ki, hogy a járóbeteg-ellátás bármely szereplőjét a jövőben beemeljék a tvk-mentes körbe – mindez persze attól is függ, mit akar az ágazat új vezetője.

 

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

hirdetés

Könyveink