hirdetés
2020. február. 28., péntek - Ákos, Bátor.
hirdetés

Kórházvilág: betekintettek a számvevők

Húsz kórház közel két éves gazdálkodását vizsgálta és elemezte az Állami Számvevőszék, s rájöttek: valami nagyon nincs rendben az egészségügyben.

hirdetés

A magyarországi kórházak többsége évek óta komoly működési, valamint pénzügyi, likviditási problémákkal küszködik. Az intézmények kötelezettségállománya 2012 közepén megközelítette a 100 milliárd forintot, s ebből több mint 35 milliárd volt már akkor a lejárt határidejű tartozás. 2010 és 2011 végén az adósságok rendezésére valamint a várólisták csökkentésére összesen 55 milliárd forint rendkívüli költségvetési támogatást kaptak a kórházak. Az ÁSZ elnöke szerint az intézmények pénzügyi helyzete valamint az időközben lezajlott kórház államosítás egyaránt indokolta a vizsgálódást, amely a 2009-2012 első félévét ölelte fel. Ennek keretében 20 intézmény – két országos intézet, 13 önkormányzati költségvetési kórház valamint további 5 gazdasági társaságként működő fekvőbeteg ellátó – esetében nézték meg az ellátás működtetésére fordított pénzügyi források felhasználását. A vizsgálat módszerét illetően az elnök elmondta, hogy ezt úgynevezett eredményszemléletben (CLF módszer) végezték, ami azt jelenti, hogy a működési és a felhalmozási tevékenység során keletkezett bevételeket és kiadásokat, azok egyenlegeit elkülönítve értékelték kórházanként, évente. Ez mély, forrásszerkezeti értékelésre adott alkalmat. Az átláthatóság érdekében azonban, tette hozzá, a kórházaknak át kell térniük az eredményszemléletű számviteli rendszer alkalmazására, amellyel állítólag egy idei, év eleji kormányrendelet is foglalkozott már.

Az ellenőrzött kórházak 2011-ben az átlagos fekvőbeteg kapacitás 18,8 százalékát (13 370 kórházi ágy), valamint az OEP szakellátási kasszájának 17,6 százalékát (103,4 milliárd forint) képviselték. Ennek ellenére, hangsúlyozta Domokos László, nem mondhatják, hogy a teljes kórházi rendszer metszetét adja vizsgálatuk, legfeljebb jó „betekintést” nyújtanak a helyzetről, amiből nem lehet az egészre következtetéseket levonni, ehhez ugyanis jóval nagyobb „mintával” kellett volna dolgozni.

A számvevők meglehetősen vaskos tanulmányát lapozgatva az intézményvezetők biztos nem értenének egyet az ÁSZ elnökének fenti megállapításával. Mindaz ugyanis, ami a jelentésben szerepel, egyrészt régóta tudott, másrészt igencsak általánosítható a fekvőbeteg ellátás helyzetére.

Bár az ÁSZ szerint 2010-ben és 2011-ben kedvezően változott az ellenőrzött kórházak pénzügyi egyensúlyi helyzete, ám rögtön hozzáteszik: a likviditási problémák és a fizetési késedelmek változatlanul fennmaradtak. Az eszközök pótlását és fejlesztését az intézmények – mivel az OEP finanszírozás nem tartalmazza az amortizációs hányadot – működésük biztonságának kockáztatásával, működési bevételükből finanszírozzák. Így nem véletlen, hogy a vizsgált kórházak egyike sem végzett olyan mértékű eszközpótlást, amely ellensúlyozta volna az elszámolt értékcsökkenés összegét.

Konszolidációs támogatás nélkül a működési egyensúly gyakorlatilag fenntarthatatlannak bizonyult, legalábbis az érintett kórházak döntő többségében. Bár az OEP fekvőbeteg ellátásra fordítható kasszája, ha csak kis mértékben is, de évről évre emelkedett, ez azonban nem volt képes ellensúlyozni a 6 százalékos reálérték vesztést. Ezen a helyzeten a saját, működési bevételek sem tudtak javítani, ezek ugyanis 2009 és 2011 között folyamatosan csökkentek. Ugyanakkor a takarékossági intézkedések hatására a dologi ráfordítások növekedése nem érte el az infláció mértékét, miközben a vizsgált körben összesen 1800 betöltetlen álláshelyet tartottak számon. Mindent összevetve, az OEP által folyósított pénz sem a gyógyítás közvetlen költségeire sem a gazdasági, műszaki ellátás kiadásaira nem nyújtott fedezetet 2009-ben 18, 2011-ben 17 kórháznál. Ez, szögezik le a számvevők, működési kockázatot jelent.

Ami pedig a konszolidációt illeti, ez valóban tűzoltás, hiszen kizárólag az adott év pénzügyi helyzetén javít valamelyest, a gyógyító munka során keletkező hiány okát és újratermelődését nem szűnteti meg. S bár a vizsgált intézmények likviditási helyzete 2009-2011 között kedvező irányba változott, ennek ellenére 14 kórház fizetőképessége továbbra sem volt biztosított, s a 2011 végén rendelkezésükre álló forgóeszközök sem nyújtottak fedezetet rövid lejáratú tartozásaik teljesítéséhez.

Domokos László ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a kórházak eltérő számviteli nyilvántartási rendszereket alkalmaznak, az önköltségszámítás, valamint az utókalkuláció hiánya miatt nem ismertek az egyes pénzügyi szolgáltatások tényleges ráfordításai. Vagyis hiányoznak a gazdálkodás mérési feltételei, így pedig szinte lehetetlen az ésszerű, pénzügyi megfontolásokat is figyelembe vevő változás. Ezért ezzel kapcsolatban több javaslatot tettek az EMMI miniszterének, de kitértek arra is a Balog Zoltánnak címzett üzenetükben, hogy a tárca szenteljen a jelenleginél nagyobb figyelmet a felújítási, beruházási, eszközpótlási feladataira. S mivel egyenként mérték, hogy az általuk vizsgált egyes intézmények milyen hatásossággal működtek, öt esetében (Országos Kardiológiai Intézet, budapesti Szent Imre Kórház, továbbá visegrádi, szentesi és keszthelyi kórházak) a 2011-es pénzügyi egyensúlytalanság miatt javaslatot tettek arra, hogy saját erejükből javítsanak e helyzeten. Az új számvevőszéki törvény alapján ez azt jelenti, hogy az érintetteknek 30 napon belül intézkedési tervek kell készíteniük, s azt eljuttatniuk az Állami Számvevőszékhez.

Horváth Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink