2020. február. 21., péntek - Eleonóra.
hirdetés
hirdetés

Fel kell készülnünk a nyugati társadalmak elidősödésére

A krónikus időskori betegségek sok évig fennállnak, ezeket visszafordítani nehéz, fontosabb lenne a prevenció – mondta lapunknak Hidasi Zoltán, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának docense.

hirdetés

Minden népesség-nyilvántartás adatai azt mutatják, hogy a nyugati társadalmak elöregszenek, egyre több az idős ember. Hol tart a társadalom és az egészségügyi ellátórendszer felkészülése az ellátásukra?

Valóban égetően szükséges felkészülni a nyugati társadalmak jelenkori problémájára, az elidősödésre. Ennek a hátrányai mellett előnyei is vannak, amiről kevesebbet beszélünk. Az idős emberek értékes tagjai a társadalmunknak, jelentős felgyülemlett tudást, tapasztalatot képviselnek. Az egészségügyben viszont hatványozottan jelennek meg a problémák, ellátásuk pluszenergiát és több gazdasági erőforrást igényel. Nem vagyunk teljesen felkészülve a feladatra, de valószínűleg sehol sem a világon. Az USA-ban a legmarkánsabb az elöregedés jelensége. És mivel ott az autó a mindennapok elengedhetetlen eszköze, az idős emberek autóvezetésével sokat foglalkoznak. Számukra ez már általánosan jelentkező probléma. Nálunk is kell erre figyelni, mert balesetveszélyt jelenthet az idős autóvezető. Természetesen nem az életkor jelent önmagában korlátot, hanem az, ha betegsége korlátozza őt a biztonságos vezetésben. Nem csak a környezetet, az adott személyt is védenünk kell. Ez a kérdés egyelőre hiányosan szabályozott, a szakorvos nem tudja, milyen irányelveket kövessen. Az enyhe kognitív zavarok ronthatják a teljesítményt, de itt nehéz megszabni a határt, mikortól kell valakit korlátozni a tevékenységében. Nincs felső életkori határ. Nem egyszerű a döntés, hiszen egyes idősek meg jó szellemi és fizikai állapotban vannak, őket nem szabad korlátozni.

Az öregedésre fiatalkorban kell felkészülni. Mit tudunk tenni az egészséges öregedésért?

Az egészséges öregedés mint cél korszerű szemléletet jelent, erre kell törekednünk mindannyiunknak. A krónikus időskori betegségek sok-sok évig fennállnak, ezeket visszafordítani nehéz, fontosabb lenne a prevenció. Ez forrongó kérdés, hiszen társadalmi szinten kellene a hanyatlást megelőzni, nem csak az orvostudomány feladata. Fontos terápiás célpontok a középkorúak rizikófaktorai: magas vérnyomás, dohányzás, mozgásszegény életmód, cukorbetegség, koleszterinszint. Ezek a faktorok nemcsak az érbetegségek kialakulásában fontosak, hanem az Alzheimer-kórban is. A vaszkuláris hatás mellett más anyagcsere-folyamatokon keresztül is hatnak az agy állapotára, ezt már nagy elemszámú vizsgálatok igazolják. A megelőzésben érdemes foglalkozni a rizikótényezőkkel, kiemelten fontos a fenntartott fizikai aktivitás, a szociális kapcsolatok (család, barátok, ismerősök), a mentális tevékenység, úgy mint például a holtig tanulás, önképzés, nyelvtanulás. Ezek nagyon hatékonyak, egyre több irodalom is alátámasztja. A preventív kezelésben nincs gyógyszeres lehetőség, a már meglévő betegség terápiája nem kellően hatékony, csak a prevenció számít. A kutatások fókusza is a megelőzés.

A frontvonalban a háziorvosok dolgoznak, ők találkoznak az idős lakossággal először. Az ő feladatuk lenne az életmódi tanácsadás, a szűrés, a rizikófaktorok felismerése.

Mennyiben segíthet az idősek ellátásában a modern technológia?

Nem jósolható meg a pontos szerepük, de sok területen lesz jelentőségük a digitális eszközöknek. Már most is szerepet játszanak a betegek biztonságának őrzésében, ellenőriznek bizonyos élettani funkciókat, vészhelyzetet jeleznek és segítséget is tudnak kérni. Léteznek már olyan szoftverek is, amelyek a beszédből felismerhetik a Parkinson-kórt, a depressziót, a szellemi hanyatlást. A terápiát segíthetik például a memóriafejlesztő online játékok. Még nem tudjuk, 10 év múlva hova jutunk el, de a digitális világ lehetőségei mindenképpen új távlatokat fognak nyitni.

A szociális gondozóhálózat helyzete, idősotthonok, ápolási otthonok, krónikus osztályok. Történt-e előrelépés tavaly óta?

Nem nagyon látok változást. Ez mindennapi égető probléma a betegellátásban. Nemcsak a pszichiátriában, hanem szinte minden szakmában. Nagyon gyakori, hogy a hiányos szociális háló miatt nem tudjuk elhelyezni a beteget, mert a hálózat egy része nehezen hozzáférhető. Van olyan beteg, aki nagyon pici segítséggel otthonában életképes lehetne, de ez a kis segítség nem áll rendelkezésre, és emiatt nem tud visszatérni a saját életébe. Helyette krónikus osztályra, idősotthonba kerül, ami drágább, és mindenki számára kedvezőtlenebb megoldás. A szociális szakemberek, gondozók igyekeznek segítséget nyújtani a rászorulóknak. Fontos, hogy helyben legyen a megoldás, mindenekelőtt a beteg lakásán. Nagyon hatékonyak a járóképes betegek számára a nappali klubok, foglalkoztatók kulturális-társasági eseményekkel.

Dr. Lipták Judit
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés