D-vitaminszint mérése: mikor, kinek, miért?

A klinikusok laborkérési szokásait csak kevés felfedezés befolyásolta ennyire nagymértékben. A másfél évtizede inkább csak elvétve kért D-vitaminszint-meghatározás iránti igény napjainkra megtöbbszöröződött. Kis túlzással boldog-boldogtalan kíváncsi rá, vajon betegénél a csodatévő panacea koncentrációja mekkora.

Sajnos, mint annyi más szórakozás, a D-vitaminszint méregetése is pénzbe kerül. Egy vizsgálat német pont értéke 1879, önköltségi ára is bőven meghaladja az 1000 forintot. Ezért érdemes meggondolni, mikor és kitől kérik a vizsgálatot és mit kezdenek az eredménnyel.

Jó, ha tudja

(1)   A markáns D-vitaminhiány (kalcitriolhiány) szisztémás laboratóriumi eltérésekkel jár. Ebből csak egy az alacsony D-vitamin-szint. Emellett egy tisztességes angolkórban nő a parathormonszint, az alkalikus foszfatáz értéke, csökken a szérum-kalcium- és -foszfátszint.

(2)   A laboratóriumokban rutinszerűen NEM a biológiailag aktív D-vitamin-szintet mérik. A D-vitamin biológiailag aktív formája, a vesében képződő kalcitriol (más néven az 1,25-dihidroxi D-vitamin) szérumszintje nagyon alacsony, ráadásul felezési ideje is csak kb. 1 nap. A laboratórium ehelyett a kalcitriol előanyagát, a hidroxi-ergokalciferolt és hidroxi-kolekalciferolt (25-OH-D2 ill. 25-OH-D3 vitamint, egyszerűbben: 25-OH-D-vitamin) határozza meg. (A 25-OH-D-vitamin a májban alakul ki a növényi olajban levő D2, illetve az állati eredetű táplálékban levő/napfény hatására a bőrben képződő D3 vitaminból.) A 25-OH-D-vitamin felezési ideje 3 hét, szintje két nagyságrenddel meghaladja a kalcitriolét.

(3)   A 25-OH-D-vitamin kevesebb mint 1%-a van jelen szabad formában a szérumban. Legnagyobb részben a D-vitamin-kötő fehérjéhez, kisebb mértékben az albuminhoz kötődik. A labor NEM a szabad, hanem az össz-25-OH-D-vitamin szintjét határozza meg.

(4)   A 25-OH-D-vitamin meghatározást Magyarországon antigén-antitest reakción alapuló tesztekkel végzik. Hazánkban több nagy gyártó tesztje van forgalomban. Ezek eltérő technikákat használnak a fehérjéktől a 25-OH-D-vitamin leválasztására; eltérő epitópokat ismer(het)nek fel; eltérő jelzési módszert alkalmaznak. Ezért a tesztek eltérő érzékenységűek a D-vitaminra. Magyarán: ugyanabból a mintából eltérő eredményeket adnak. Emiatt:

1. bár a tesztek (általában) önmagukhoz konzekvensek, nehezen lehet összevetni a különböző laboratóriumokban mért értékeket;
2. a különböző módszerekkel működő laboratóriumok között vándorló betegeknél a D-vitamin-státusz utánkövetése nehézkes;
3. nem egyértelmű, hogy mi a referens tartomány (mi az, ami TÉNYLEG nagyon alacsony). Elméletileg az egyes laboratóriumoknak maguknak kell megállapítani a saját értékeiket, ami általában nem történik meg. Ezért előfordulhat, hogy pusztán a teszt váltása esetén markánsan változik a D-vitamin-hiányos betegek száma és aránya.

A 25-OH-D-vitaminszint klinikai értékét a fentiek nagymértékben csökkentik. Aki ezek után továbbra is ragaszkodna a D-vitamin-szint meghatározásához, még egy dolgot tegyen meg: mérlegelje, hogy betegénél valóban indokolt-e a mérés.

A mérést két dolog indokolhatja: a D-vitamin-hiányos betegek azonosítása, illetve a D-vitamin-pótlás hatásosságának a monitorozása.

D-vitaminhiányos betegek azonosítása

A D-vitamin-hiány tekintetében fokozottan veszélyeztetett populációkat az 1. táblázat tartalmazza. A szakmai szervezetek NEM ajánlják a lakosság rutinszerű szűrését, így az, aki olyan szerencsés, hogy nem tartozik egyik rizikócsoportba sem, talán nem annyira fontos, hogy ismerje a 25-OH-D-vitamin-szintjét.

1. táblázat: D-vitamin-hiányra hajlamos betegpopulációk

A szakmai szervezetek egyöntetű álláspontja az, hogy az egyébként teljesen egészséges személyeknél nemcsak, hogy felesleges, de akár még káros is a vizsgálat. Ennek egyszerű oka van: a teszt során sok olyan embert fognak felfedezni, akinél alacsony lesz a 25-OH-D-vitamin szintje. E csoportot kezelni fogják – annak ellenére, hogy nem bizonyított, hogy számukra előnyös lenne a D-vitamin adása – és rendszeresen ismétlik náluk a vizsgálatot. Sikerül belőlük beteget csinálni.

(Megjegyzés: Egyes vélemények szerint olcsóbb rutinszerűen D-vitamin-pótlást biztosítani, és nem méricskélni a D-vitamin-szintet. Mivel Magyarországon a témában költséghatékonysági elemzést nem végeztek, ezért ezt a felvetést nálunk aktuálisan nem lehet mérlegelni.)

A vizsgálat nem kíván különleges technikákat vagy eljárást. A méréshez natív, tehát piros kupakos vér vétele (és ebből izolált szérum) szükséges. FONTOS: a vérvételre a vitaminkészítmény bevétele ELŐTT kerüljön sor. A vért a megszokott módon juttassák el a laboratóriumba; a korábbi gyakorlattól eltérően ma már nem ragaszkodnak a csövek fénytől védett transzportjához. Az eredményre legfeljebb gazdaságossági okok miatt kell várni pár napot (maximum egy hetet), a laboratóriumban ugyanis összevárhatják a vizsgálatokat. Egyszerre nagy mennyiségben végezve ezek kevésbé ráfizetésesek.

Nagy kérdés, hogy a kapott eredménnyel mit kezd az orvos. Nem árt, ha tudja: Magyarországon kétféle módon is megadhatják a D-vitaminszintet. Az SI-ben nmol/l-ként megadott értéket 2,5-del osztva kapja meg hagyományos ng/ml értéket. A szakmai ajánlások többsége ng/ml értékre hivatkozik.

Az eredmény alapján eldöntheti, ad-e D-vitamint. Meg kell jegyezni, hogy bár a legtöbb szakmai szervezet szerint a 20 ng/ml alatti érték már egyértelmű hiányt [deficienciát], a 20 és 30 ng/ml közötti értékek pedig alacsony szintet [inszufficienciát] jelez, a tesztek közti különbségek miatt ezek a határértékek nincsenek kőbe vésve. (Szerencsére a D-vitamin viszonylag biztonságosan adható, így a feleslegesen kezelt betegeknek sem lesz várhatóan nagy baja.)

A D-vitamin-szint ismerete a veszélyeztetett csoportokban egyes betegségek kockázatának a becslésében is segíthet. Összességében a 30 és 90 ng/ml közötti szintek tűnnek az egészségi állapot szempontjából optimálisnak. Egy amerikai utánkövetéses vizsgálatban például 25 ng/ml-nél nagyobb D-vitamin-szint esetén 36%-kal volt kisebb a csípőtáji törések kockázata; Németországban kimutatták, hogy a csont ásványianyag-tartalmának nagymértékű csökkenésére kell számítani 30 ng/ml alatti szintek esetén.

A D-vitamin-pótlás monitorozása

A D-vitamin-pótlás hatásosságát számos tényező (alapbetegség, egyéni variánsok, testtömeg, évszak, életmód) nagymértékben befolyásolja. Ezért az ajánlások általánosan egyetértenek abban, hogy időről időre ellenőrizni illik a pótlás mellett a D-vitamin-szintet. Az eredmények alapján kell módosítani a terápiát. A 25-OH-D-vitamin többhetes felezési ideje alapján az ismételt mérésre azonban legalább 3 hónap múlva kerüljön sor, ne előbb – ha ősszel kezdték el a pótlást, akkor lehetőleg tél vége felé. Ha a 25OH-D-vitamin célértékét elérték, nincs szükség ismételt vizsgálatra – kivéve akkor, ha a betegnél a rizikófaktor-profil időközben nem változott.

Felhasznált irodalom:
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2912737/
http://ajcp.ascpjournals.org/content/137/5/831.full
http://www.aafp.org/afp/2013/0415/od1.html
http://www.aafp.org/afp/2013/0415/od2.html
http://www.rcpa.edu.au/Library/College-Policies/Position-Statements/Use-and-Interpretation-of-Vitamin-D-Testing

Továbbképző cikk!               

A cikkhez kapcsolódó akkreditált kvízért kattintson ide!