Minden év szeptemberében tartjuk az idiopathias tüdőfibrózis (IPF) hónapot. AZ IPF-betegség során a tüdő szövetei elhegesednek, így egyre nehezebbé válik a beteg számára a légzés, melyet sokszor úgy írnak le, hogy olyan érzés a megvastagodott falú tüdővel levegőhöz jutni, mintha víz alatt próbálna a beteg lélegezni.

A kutatók a gyermek-, a tinédzser és a fiatal felnőttkorban keresik a betegség lehetséges kiváltó okait.

A kombinált Se és koenzim Q10 pótlás megakadályozta a leukocyta telomer rövidülést alacsony Se szinttel élő idős embereknél, amely a gyulladáscsökkentő és antioxidáns mechanizmusok fontosságára utal az öregedés folyamatának lassításában. Bár e feltáró vizsgálat eredményei ok-okozati összefüggéseket nem mutatnak ki, a telomerhossz megőrzésével egyértelműen megfigyelhető a hosszabb túlélés, amely a telomerek preventív szerepére utal a CV halálozás csökkentésében.

A neuropátiában szenvedő betegek diagnosztikája, terápiája és gondozása különleges kihívást jelent az egészségügyi személyzet számára. A nehézségek abból származnak, hogy igen nagy betegpopulációt érint, és a részletes patomechanizmus nem tisztázott, ezért gyakran megfelelő oki terápia sem áll rendelkezésre.

A családorvosi gyakorlatban a perifériás neuropathia a leggyakoribb neurológiai problémák közé tartozik, ugyanakkor számos megjelenési formája miatt kihívást jelenthet felismerése és adekvát értékelése. A cukorbetegség szisztémás szövődményeként előforduló disztális szimmetrikus polyneuropathia a leggyakoribb forma, mellyel gyakran találkozunk az alapellátásban. 2-es típusú diabetesesekben gyakran már az alapbetegség felismerésekor kimutatható, sőt fennállhat az 1-es típusú diabetes kimutatásának időpontjában is.

Egy új kutatás szerint a nagy dózisú B6-vitamin táplálékkiegészítők csökkenthetik a szorongást és a depressziót, közli az OTSZ Online.

A népesség öregedésével egyre inkább előtérbe kerülnek a váz-izomrendszeri és kardiovaszkuláris komorbiditások. Az életkor előrehaladtával az osteoporosis növeli a csontritkuláshoz társuló törések kockázatát, illetve az ezzel összefüggő halálozást és rokkantságot az idősebb korosztályban. Ennek fényében a stroke-prevenció céljából kezdett alvadásgátló kezelés során is figyelembe kell venni az egyes orális antikoagulánsok szedéséhez társuló csonttörési kockázatot. A metaanalízis tanúsága szerint az apixaban szedése jár a legkisebb csonttörések kockázattal az összes DOAC közül.

Jelen vizsgálatban olyan betegek esetében hasonlítottak össze az orális alvadásgátlók (warfarin, illetve nem-K-vitamin-antagonisták) hatásosságát és biztonságosságát, akiknek anamnézisében jelentős vérzés szerepelt. A különböző NOAC-ok összehasonlítása alapján a stroke/SE és súlyos vérzés tekintetében az apixaban jobb, mint a dabigatran és a rivaroxaban, a súlyos vérzés vonatkozásában pedig a dabigatran felülmúlja a rivaroxabant.

A pitvarfibrilláció és 2-es típusú cukorbetegség együttes előfordulása jelentősen megemeli a stroke rizikóját, ezért ebben a beteg csoportban kiemelkedő jelentősége van a preventív célú alvadásgátló kezelésnek. Jelen vizsgálatban az apixaban és rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát hasonlítottak össze, és azt találták, hogy apixabankezelés kapcsán az ischaemiás stroke és nagy végtagi események kockázata hasonló, a jelentős vérzések rizikója pedig kisebb, mint a rivaroxabannal kezelt betegek esetében.

A növekedési fájdalom nagyon gyakori és általában magától elmúlik, de ki kell zárni az esetleges valódi betegség lehetőségét, közli az OTSZ Online.