Cáfolnak a patológusok - közlemény
Sápi Zoltán országos patológus szakfelügyelő, Tímár József, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke és Kopper László, a Patológus Szakmai Kollégium elnöke közleményt adott ki.
Az elmúlt napokban, különböző forrásokból olyan, a betegségek szövettani / patológiai diagnosztikáját érintő vélemények és adatok hangoztak el és láttak napvilágot, amelyek sokkal inkább tekinthetők becslésnek, semmint objektív felmérés eredményének s így valóságtartalmuk megkérdőjelezhető, ezért alkalmasak arra, hogy félrevezessék a daganatos betegségek iránt érzékeny közvéleményt.
A becslések (!) az Országos Onkológiai Intézet riasztó tapasztalatait vetítik ki a patológusok és a klinikusok munkájának egészére. Ugyanakkor az OOI elemzésének eredményei mutatták ki azt, hogy az onkológiai terápia eredményessége hazánkban eléri a nemzetközileg elvártakat (Magyar Onkológia 52:339,2008).
Mindez elképzelhetetlen lenne, ha a napvilágot látott becslés, miszerint a daganatok patológiai / szövettani diagnózisainak 50 százaléka hibás, valós volna. De nem az. A patológiai szakma tisztségviselőiként mi érezzük talán legjobban a hiányát a szakmai munka folyamatos minőségellenőrzésének, mely az egész egészségügyi ellátó rendszerre is jellemző.
Ugyanakkor az ilyen megalapozatlan adatok csak azt érik el, hogy a munkájukat tisztességgel és lelkesedéssel végző patológusok iránti bizalmat megrendítsék és a szakma megbecsülését erodálják. Nem vitás, hogy a patológia is súlyos problémákkal küzd: hiányszakma, "öregedik" a patológusok átlagéletkora, korszerűsíteni, javítani kellene a finanszírozást (beleértve a béreket), meg kellene oldani a szövettani asszisztensképzést, hogy csak néhány akut problémát említsünk.
Ezeket a kérdéseket azonban, reményeink szerint, nem elsősorban a médiával, hanem az egészségügyet, ezen belül a patológia helyzetét ismerőkkel kell megbeszélni és megoldani. Ilyen tárgyalások a jelenlegi kormányzat képviselőivel megkezdődtek. Végül csak annyit: nem tudhat valaki mindent, és nem lehet mindent egy helyen magas színvonalon végezni. Erre szolgál a progresszivitás elve és gyakorlata, nem utolsó sorban a patológiai diagnosztikában kiterjedten alkalmazott konzultációs rendszer, melyben a szövettani minták eljutnak a legnagyobb tapasztalattal rendelkező diagnosztikus szakemberekhez mielőtt visszafordíthatatlan klinikai döntés születne.
A betegeket és hozzátartozóikat pedig meg kívánjuk nyugtatni: kollégáink, akik a daganatos betegségek diagnosztikájáért és terápiájáért felelősek, minden tőlük telhetőt elkövetnek érdekükben, még a jelen nehezebb körülményei között is.
Budapest, 2010. szeptember 21.
dr. Sápi Zoltán
Országos Patológus Szakfelügyelő
dr. Tímár József
Magyar Patológusok Társaságának elnöke
dr. Kopper László
Patológus Szakmai Kollégium elnöke
Az elmúlt napokban, különböző forrásokból olyan, a betegségek szövettani / patológiai diagnosztikáját érintő vélemények és adatok hangoztak el és láttak napvilágot, amelyek sokkal inkább tekinthetők becslésnek, semmint objektív felmérés eredményének s így valóságtartalmuk megkérdőjelezhető, ezért alkalmasak arra, hogy félrevezessék a daganatos betegségek iránt érzékeny közvéleményt.
A becslések (!) az Országos Onkológiai Intézet riasztó tapasztalatait vetítik ki a patológusok és a klinikusok munkájának egészére. Ugyanakkor az OOI elemzésének eredményei mutatták ki azt, hogy az onkológiai terápia eredményessége hazánkban eléri a nemzetközileg elvártakat (Magyar Onkológia 52:339,2008).
Mindez elképzelhetetlen lenne, ha a napvilágot látott becslés, miszerint a daganatok patológiai / szövettani diagnózisainak 50 százaléka hibás, valós volna. De nem az. A patológiai szakma tisztségviselőiként mi érezzük talán legjobban a hiányát a szakmai munka folyamatos minőségellenőrzésének, mely az egész egészségügyi ellátó rendszerre is jellemző.
Ugyanakkor az ilyen megalapozatlan adatok csak azt érik el, hogy a munkájukat tisztességgel és lelkesedéssel végző patológusok iránti bizalmat megrendítsék és a szakma megbecsülését erodálják. Nem vitás, hogy a patológia is súlyos problémákkal küzd: hiányszakma, "öregedik" a patológusok átlagéletkora, korszerűsíteni, javítani kellene a finanszírozást (beleértve a béreket), meg kellene oldani a szövettani asszisztensképzést, hogy csak néhány akut problémát említsünk.
Ezeket a kérdéseket azonban, reményeink szerint, nem elsősorban a médiával, hanem az egészségügyet, ezen belül a patológia helyzetét ismerőkkel kell megbeszélni és megoldani. Ilyen tárgyalások a jelenlegi kormányzat képviselőivel megkezdődtek. Végül csak annyit: nem tudhat valaki mindent, és nem lehet mindent egy helyen magas színvonalon végezni. Erre szolgál a progresszivitás elve és gyakorlata, nem utolsó sorban a patológiai diagnosztikában kiterjedten alkalmazott konzultációs rendszer, melyben a szövettani minták eljutnak a legnagyobb tapasztalattal rendelkező diagnosztikus szakemberekhez mielőtt visszafordíthatatlan klinikai döntés születne.
A betegeket és hozzátartozóikat pedig meg kívánjuk nyugtatni: kollégáink, akik a daganatos betegségek diagnosztikájáért és terápiájáért felelősek, minden tőlük telhetőt elkövetnek érdekükben, még a jelen nehezebb körülményei között is.
Budapest, 2010. szeptember 21.
dr. Sápi Zoltán
Országos Patológus
Szakfelügyelő
dr. Tímár József
Magyar Patológusok
Társaságának elnöke
dr. Kopper László
Patológus Szakmai
Kollégium el
Az elmúlt napokban, különböző forrásokból olyan, a betegségek szövettani / patológiai diagnosztikáját érintő vélemények és adatok hangoztak el és láttak napvilágot, amelyek sokkal inkább tekinthetők becslésnek, semmint objektív felmérés eredményének s így valóságtartalmuk megkérdőjelezhető, ezért alkalmasak arra, hogy félrevezessék a daganatos betegségek iránt érzékeny közvéleményt.
A becslések (!) az Országos Onkológiai Intézet riasztó tapasztalatait vetítik ki a patológusok és a klinikusok munkájának egészére. Ugyanakkor az OOI elemzésének eredményei mutatták ki azt, hogy az onkológiai terápia eredményessége hazánkban eléri a nemzetközileg elvártakat (Magyar Onkológia 52:339,2008).
Mindez elképzelhetetlen lenne, ha a napvilágot látott becslés, miszerint a daganatok patológiai / szövettani diagnózisainak 50 százaléka hibás, valós volna. De nem az. A patológiai szakma tisztségviselőiként mi érezzük talán legjobban a hiányát a szakmai munka folyamatos minőségellenőrzésének, mely az egész egészségügyi ellátó rendszerre is jellemző.
Ugyanakkor az ilyen megalapozatlan adatok csak azt érik el, hogy a munkájukat tisztességgel és lelkesedéssel végző patológusok iránti bizalmat megrendítsék és a szakma megbecsülését erodálják. Nem vitás, hogy a patológia is súlyos problémákkal küzd: hiányszakma, "öregedik" a patológusok átlagéletkora, korszerűsíteni, javítani kellene a finanszírozást (beleértve a béreket), meg kellene oldani a szövettani asszisztensképzést, hogy csak néhány akut problémát említsünk.
Ezeket a kérdéseket azonban, reményeink szerint, nem elsősorban a médiával, hanem az egészségügyet, ezen belül a patológia helyzetét ismerőkkel kell megbeszélni és megoldani. Ilyen tárgyalások a jelenlegi kormányzat képviselőivel megkezdődtek. Végül csak annyit: nem tudhat valaki mindent, és nem lehet mindent egy helyen magas színvonalon végezni. Erre szolgál a progresszivitás elve és gyakorlata, nem utolsó sorban a patológiai diagnosztikában kiterjedten alkalmazott konzultációs rendszer, melyben a szövettani minták eljutnak a legnagyobb tapasztalattal rendelkező diagnosztikus szakemberekhez mielőtt visszafordíthatatlan klinikai döntés születne.
A betegeket és hozzátartozóikat pedig meg kívánjuk nyugtatni: kollégáink, akik a daganatos betegségek diagnosztikájáért és terápiájáért felelősek, minden tőlük telhetőt elkövetnek érdekükben, még a jelen nehezebb körülményei között is.
Budapest, 2010. szeptember 21.
dr. Sápi Zoltán
Országos Patológus
Szakfelügyelő
dr. Tímár József
Magyar Patológusok
Társaságának elnöke
dr. Kopper László
Patológus Szakmai
Kollégium elnöke
nöke
