hirdetés
2020. július. 07., kedd - Appolónia.

Az urokináz-receptor segítséget nyújt a rosszindulatú daganatok és a nem tumoros kórállapotok elkülönítéséhez

Rosszindulatú betegség kapcsán megemelkedik az uPAR expressziója, és különösen kifejezett a suPAR szintjének emelkedése a CRC-betegek vérében.

hirdetés

A colorectalis carcinoma (CRC) kimenetele nagyban függ attól, hogy a betegségre milyen stádiumban derül fény. Mivel a betegséget az esetek több mint felében már csak előrehaladott stádiumban diagnosztizálják, nagy szükség van a korai kórismézést segítő diagnosztikai eszközökre. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) általános szűrésre vonatkozó kritériumai alapján a CRC ideális betegség lenne a szűrésre, ám az ideális szűrővizsgálati módszer megtalálása egyelőre még várat magára. Jelenleg a CRC szempontjából veszélyeztetett betegek esetében a kolonoszkópiát tekintik arany standardnak, mivel a kolonoszkópiával szűrt populációban csökkent a CRC incidenciája. Ez a módszer azonban időigényes, drága, és a beteg számára is kényelmetlen, továbbá a beavatkozás során – kis százalékban bár, de – előfordulhat perforáció. Ezért a kolonoszkópia nem alkalmas nagy populációk primer szűrésére sem.

A székletben az  okkult vér kimutatását (FOBT, faecal occult blood test) javasolták lehetséges szűrőmódszerként – még akkor is, ha a teszt szenzitivitása és specificitása igen széles határok között mozog az egyes klinikai vizsgálatok alapján. A vérből kimutatható molekuláris markerek azonosítását célzó kutatások ígéretesek, melyek során többféle marker alkalmazhatóságának lehetősége is felmerült, de az eredmények nem voltak megfelelően reprodukálhatók. Eddig még nincs olyan szerológiai marker, melyet elfogadtak volna a CRC korai kimutatására, bár egyes szérum-biomarkerek – köztük az urokináz-receptor (uPAR) – a CRC megbízható prognosztikai markerének mutatkozott.

A szöveti remodelling – ezen belül a tumorinvázió és áttétképzés – folyamatában részt vesz a plazminogénaktivációs rendszer (PA-rendszer). E rendszer alkotóelemei közé tartozik az urokináz plazminogénaktivátor (uPA), ennek receptora (uPAR) és az uPA-inhibitor (PAI-1), melyekről kimutatták, hogy tumoros betegeknél (köztük CRC) eseteiben is) szintjük megemelkedik a daganatszövetben és a vérben.

Ezek közül is központi szerepe van az uPAR-nak, mivel ennek zimogén pro-uPA-hoz kötődése indítja meg a sejtfelszínhez kötött plazminogén aktiválódását, mely egyéb proteolitikus eseményekhez vezet az extracelluláris mátrixban. Az uPA kötődéséhez intakt uPAR szükséges. Az uPAR-t az uPA hasíthatja is, így jön létre az uPAR hasított formája. Az uPAR hasított formái a suPAR(I-III), a suPAR(II-III) és az uPAR(I), melyek különféle testfolyadékokból kimutathatók.

Vastagbélrákban az uPAR-t a tumorinfiltráló makrofágok és fibroblasztok, illetve néhány ráksejt expresszálja. Az összes uPAR-forma tumorextraktumokban és vérben mérhető teljes szintje korrelációt mutat a CRC prognózisával. A szerzők hipotézise az volt, hogy az uPAR hasítása az aktív plazminogénaktivátor rendszer indikátora, illetve, hogy az egyedi hasítási termékek mennyisége a rosszindulatú daganat jobb diagnosztikai markere lehet, mint az össz-uPAR-szint. A hipotézis tesztelésére immunoassay módszerrel szelektív módon meghatározták az egyes uPAR-formák mennyiségét. E tesztekről korábban már azt találták, hogy a szérum uPAR(I)-szintje alapján pontosabban különbséget lehet tenni a jóindulatú és rosszindulatú prosztatabetegségek között. Ezen túlmenően az uPAR(I) megbízhatóbb prognosztikai markernek bizonyult nem kissejtes tüdőrák eseteiben, mint az össz-uPAR szintje. Nemrégiben a tanulmány szerzői azt is kimutatták, hogy a suPAR(I) vérben mérhető szintje alapján pontosabban el lehet különíteni egymástól a benignus és malignus kórállapotokat, illetve hogy a vér uPAR(I)-szintje alapján előre jelezhető a petefészekrákos betegek túlélése.

A most bemutatott eset-kontroll vizsgálatban a plazma-uPAR-variánsok potenciális diszkriminációs értékét elemezték olyan betegeknél, akiknél CRC-re utaló tünetek miatt endoszkópos vizsgálatra került sor.

 

Betegek és módszerek

A multicentrikus, keresztmetszeti vizsgálatba 2003 októbere és 2005 decembere között toborozták a részvevőket hat dán kórházból. Olyan jelölteket választottak be, akik 18 évesnél idősebbek voltak, és a CRC-vel összefüggő panaszok miatt endoszkópos vizsgálaton estek át. Az eset-kontroll vizsgálatban 308 fő vett részt, akik négy diagnosztikai csoportot képviseltek: az elsőt CRC-betegek alkották, a másodikba és harmadikba jóindulatú elváltozásokat soroltak (adenomák és egyéb, nem adenoma jellegű elváltozások), míg a negyediket azok alkották, akiknél az endoszkópia nem igazolt eltérést, és nem állt fenn komorbiditás sem.

Az endoszkópos vizsgálat előtt mindenkitől vérmintát vettek. A mintákat aztán három különböző Time Resolved Fluorescent Immuno Assay (TR-FIA) alkalmazásával analizálták. Ezek az alábbi paramétereket mérték: a TR-FIA 1 a teljes hosszúságú suPAR(I-III)-at, a TR-FIA 2 a teljes hosszúságú és a hasított suPAR(I–III)-at és (II–III)-at, a TR-FIA 3 az uPAR(I)-et.

 

Eredmények

Az összes uPAR-forma szintje szignifikánsan magasabbnak bizonyult a rákbetegeknél, mint az egyéb, nem rosszindulatú elváltozások esetében; uPAR(I) P=0,0006, suPAR(I–III) P<0,0001 és suPAR(I–III) + (II–III) P<0,0001, miközben nem mutatkozott szignifikáns különbség akkor, ha a hasonló összehasonlításokat adenomás betegek között végezték el. A CRC és a nem malignus elváltozások között az uPAR(I) összehasonlítására vonatkozó esélyhányados (OR, odds ratio) 3,44 volt [95%-os megbízhatósági tartomány (CI, confidence interval) 1,86−6,37]. A CRC-betegeknél az átlagos szintemelkedés 20,9% (95% CI 10,2−32,6) volt a suPAR(I-III)-ra és 18,5% (95% CI 9,0–28,8) a suPAR (I–III) + (II–III)-ra, a nem malignus elváltozásokban szenvedő csoporttal összevetve.

 

Következtetések

Az eredmények megerősítik azokat a beszámolókat, melyek szerint rosszindulatú betegség kapcsán megemelkedik az uPAR expressziója, és különösen kifejezett a suPAR szintjének emelkedése a CRC-betegek vérében. Ezt arra utal, hogy a vér suPAR-szintje a karcinogenezis során magasabb. Bár a mért uPAR-formák egyike sem bizonyult tumorspecifikusnak, az eredmények szerint az uPAR-expresszió a CRC korai kimutatásában hasznos lehet, ha más markerekkel és klinikai változókkal kombinálják.

 

Forrás: Lomholt AF, et al. Intact and cleaved forms of the urokinase receptor enhance discrimination of cancer from non-malignant conditions in patients presenting with symptoms related to colorectal cancer. Br J Cancer. 2009;101:992–997.

 

Dr. S. I.
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

A koronavírus járvány miatt rengeteg cég kényszerült arra, hogy egyik napról a másikra álljon át home office munkavégzésre, ez azonban a munkaadókat és a munkavállalókat egyaránt felkészületlenül érte.

Ahogy egyre több országban enyhülnek a koronavírussal kapcsolatos korlátozások, úgy világszerte merül fel a demenciával élő idősekben, hogy félnek kimozdulni.