hirdetés
2022. január. 20., csütörtök - Fábián, Sebestyén.
hirdetés

Az őszinte kommunikáció a járványügyi védekezés egyik alapja

A járványügyi adatközlés súlyos hiányosságaira hívta fel a figyelmet Ferenci Tamás biostatisztikus, az Óbudai Egyetem docense saját oldalán közzétett véleménycikkében, melyet a Telex szemlézett.

„Az őszinte kommunikáció, a transzparens adatközlés és döntéshozatal, az emberek partnerként kezelése a sikeres járványügyi védekezés egyik alapja” – írja Ferenci Tamás, felhívva a figyelmet a magyarországi járványügyi adatközlés súlyos hiányosságaira és ellentmondásaira.

A hosszú írásban Ferenci részletesen felsorolja, milyen adatokat kellene közölnie a kormánynak vagy az illetékes állami szerveknek, miért nagyon káros, hogy nem közlik ezeket, illetve nemzetközi példákat is mutat arra, hogy tőlünk nemcsak nyugatra, de keletre is számos helyen sokkal átláthatóbb és informatívabb az adatközlés.

A nagyrészt nem közölt, pedig alapvető fontosságú adatok listája önmagában olyan hosszú, hogy egy külön cikket kitenne. A teljes felsorolás az eredeti cikkben megtalálható, de a lényeg, hogy Ferenci szerint a jelenleginél sokkal részletesebb, több szempontra lebontott, és sokkal rendszeresebb adatközlésre lenne szükség az alábbiakról:

  • a fertőzöttek és a kórházba, intenzív osztályra, lélegeztetőgépre kerültek, illetve a halálos áldozatok területi, életkori, nemi eloszlása;
  • az elvégzett tesztek száma, típusa, területi eloszlása, a mintavétel és az eredmény között eltelt idő;
  • a kórházi kapacitásra vonatkozó adatok, egészen odáig, hogy milyen állapotú betegből hánynak az ellátására van eszköz- és emberi kapacitás, megyei szintre lebontva, illetve hogy ehhez képest hol, miben mekkora az aktuális terhelés;
  • a kórházi betegek kezelésének részletei: társbetegségek, állapot, kapott terápia, kimenet (azaz, hogy melyik osztályról, milyen kezelés és állapot után hány beteg gyógyult meg, került máshova, halt meg);
  • a beadott oltások részletes adatai – ezeket ismerjük, de csak azért, mert az ECDC-nek köteles a kormány lejelenteni, de ugyanezeket az adatokat itthon, magyarul már nem teszik közzé. De vannak olyan adatok, amelyeket nem kell jelenteniük, így nem is ismerhetjük meg ezeket rendszeresen, például a beadott oltások járási szintű adatai;
  • a fertőzöttek, kórházban ápoltak, halottak hány százaléka volt beoltva és milyen vakcinával;
  • az oltások után jelentkező nem kívánatos eseményekről Magyarországon általában is csak évi egy jelentést tesznek közzé, ami önmagában is kevés, de a járvány alatt még ez is elmaradt, miközben máshol épp hogy még sűrűbben és részletesebben is teszik közzé a szokásosnál. Itthon a 2019-es az utolsó ilyen jelentés. „A koronavírus elleni oltások kapcsán, egész elképesztő módon, a mai napig egyetlen egy jelentést, egyetlen számot vagy betűt nem tett közzé a népegészségügyi rendszer” – írja Ferenci;
  • a vírusmonitorozás, ami a különféle variánsok terjedése miatt fontos, Magyarországon szinte nem létezik: míg például Dánia a levett minták 47 százalékát vizsgálta meg és tette közzé, mi 0,044 százalékát, aminek köszönhetően még az épp mással elfoglalt Afganisztán is megelőz minket. És erről is csak sporadikus adatközlés van, a delta plusz megérkezését például Müller Cecília országos tisztifőorvos nyilatkozatából tudjuk;
  • külön problémás a halálesetekről szóló adatközlés, mert ez olyan részletes, ami még Ferenci Tamás szerint is szükségtelen, de már az adatok felvétele olyan problémás, hogy az óriási adminisztrációs terhet ró a kórházakra, miközben a végeredmény szinte használhatatlan.

„Nagyon nyomatékosan hangsúlyoznám, hogy a fent felsoroltak jó 60-70%-a nulla pénz- és szinte nulla energiaráfordítással közölhető lenne: ha egyetlen egy dolog, a szándék meglenne egy megfelelően működő adatgyűjtési (surveillance) és adatközlési rendszer kialakítására, akkor egy hét alatt megoldható lenne, hogy az említett, alapvető adatokat a lakosság is megismerhesse” – írja Ferenci, hozzátéve, hogy ez nem hogy nem jelentene plusz terhet a kórházaknak, hanem még egyszerűsítené is a munkájukat.

„A jelenlegi magyar adatközlés nemcsak visszatartja a fent felsorolt adatokat a nyilvánosság elől, de nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy ezen felül az egészet megfejeli valami hihetetlen cinizmussal is” – írja Ferenci. Példaként említi, hogy míg a fertőzöttek életkori eloszlását adatvédelmi okból nem teszi közzé a hatóság, az nem zavarja őket, hogy a halálesetek közül több simán beazonosítható volt, épp a szükségtelenül részletes adatok miatt.

Gyakori probléma szerinte az is, hogy egyszer-egyszer közölnek olyan adatokat, amelyeknek rendszeresen, akár napi szinten nyilvánosnak kellene lenniük. Amit közölnek, azt is gyakran csak összesítve, ezért ha valaki nem írja fel mindennap az új adatot, nem fog tudni képet kapni arról, milyen az aktuális helyzet. Máskor ha közzé is tesznek területi adatokat, azt képfájlban teszik, ami a lehető leginkább kezelhetetlen megoldás, írja szemléjében a Telex.

(forrás: Telex)
hirdetés

Könyveink