hirdetés
2019. október. 17., csütörtök - Hedvig.
hirdetés

Az orvosok hangja nem ér az égig

Volt füttyszó, magasba emelt piros lapok, és hullottak könnyek is a Magyar Orvosi Kamara (MOK) szombati nagygyűlésén, a konkrét kérdésekre azonban csak mellébeszélés volt a válasz.

hirdetés

Néhány perccel a fél 11-re meghirdetett kezdés előtt maradtak még üres sorok a Magyar Orvosi Kamara (MOK) nagygyűlésén, a Vasúttörténeti Park 1200 székkel, színpaddal, és óriás kivetítővel berendezett hangárjában. Az árván maradt székekre később sem érkeztek meg az orvosok, akiknek támogatását a korábban már ismertetett, öt pontban összefoglalt követeléseihez kérte a kamara elnöksége.

Bár az érkezők hangulata nem volt forradalmi, az épület bejáratánál az Újratervezés csoport tagjai az 1848-as forradalom 12 pontjának mintájára „Mit kíván a magyar orvos” címmel összefoglalt követeléseiket osztogatták a belépőknek. Az épületben, a MOK regisztrációs asztalánál fehér és piros lapokat kaptak az orvosok, akiknek bár a hozzászólás vagy a kérdezés jogát nem adták meg, de kifejezhették egyetértésüket a fehér, nemtetszésüket pedig a piros papír felmutatásával; ez utóbbinak több szerep jutott.

Szeresd felebarátodat, mint önmagad – citált bibliai idézetet nyitóbeszédében Éger István az Elhalt ígéretek nyomában címmel meghirdetett nagygyűlésen, aki szerint a gyógyítás embertársaink támogatásáról szól. Példákat sorolva emlékeztetett arra, hogy a kamara az elmúlt 15 évben következetesen állt ki az orvostársadalom mellett, és azért, hogy kollégáik egy jobban működő egészségügyben gyógyíthassanak.

A nagygyűlést nem a hirtelen harag generálta, mert a MOK már tavaly deklarálta, hogy az egészségügy és a benne dolgozók helyzetének rendezése kizárólag a döntéshozói akaraton múlik, ezért e gyűléssel kívánnak súlyt adni öt pontban megfogalmazott elvárásaiknak, hiszen „Magyarország immár jobban teljesít”, az egészségügy azonban továbbra is maradékelven részesül a költségvetésből – mondta az elnök. Ezért is kapott meghívást a nagygyűlésre a Pénzügyminisztérium, a tárca azonban jelezte, nem fogadja el az invitálást, így csak két szék került a pulpitusra a levezető elnöké mellé.

Bár Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter korábban értetlenkedett az orvosgyűlésre szóló meghívás miatt, végül elküldte civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárát az eseményre. Szalay-Bobroviczky Vince, aki minisztere üdvözletét még magabiztosan adta át, ám néhány pillanattal később már zavartan rendezgette a papírjait, amikor hangos fújjolás mellett több száz piros lap emelkedett a magasba, amint belevágott az évek óta ismételt mondatba: 2012 óta jelentősen emelkedett az egészségügyben dolgozók bére. A politikus kétségbeesetten igyekezett elsütni még néhány pozitív kormányzati kommunikációs panelt, ám a hallgatóság meglehetősen zokon vette, amikor arról beszélt, hogy a kormány számára az orvosoké az egyik legfontosabb társadalmi csoport, de nekik is tudomásul kell venniük, hogy mások is léteznek. Ekkor a füttyszó már olyan hangerőre emelkedett, hogy a nagygyűlés moderátorának kellett közbelépnie, annak érdekében, hogy a piruló arcú Szalay-Bibroviczky folytatni tudja a beszédet. Így a hallgatóság értesülhetett arról, hogy a kormány a különböző társadalmi csoportok támogatására elkülönített egy 152 milliárd forintos külön keretet, ám a kabinet maga szeretné eldönteni, hogy azt kinek adja majd oda. A Miniszterelnökség embere kifejtette azt is, hogy a paraszolvenciát nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, mert az „túl mélyen belevésődött a magyar társadalomba”.

Majdnemkönnyek

Azt ugyan nem tudni, mi történt volna, ha a lassú beszédű, regnálása közel másfél éve alatt érdemi eredményeket felmutatni nem tudó Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter merészkedik le mintegy kilencszáz (volt) orvoskollégája közé, de ezt a rangot nem adták meg a rendezvénynek. Képviselte őt az államtitkára, bár ezúttal nem olvasott fel üdvözlő sorokat a tárcavezetőtől, mint oly sok más eseményen.

Kemény, sem kollegiálisnak, sem barátságosnak nem mondható csend ülte meg a termet, amikor Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár a mikrofonhoz lépett. Bár a kivetítőn megjelent hivatalos előadásának címe (Emberközpontú egészségügy az egészség és a jólét jegyében), érzékelve a hallgatóság hangulatát, igyekezett néhány mondattal emlékeztetni a közönséget: klinikus orvosként közülük való. Fiatal pályakezdőként ő is arra szerződött a társaival, hogy megszüntetik a paraszolvencia rendszerét, és visszaadják az orvosok megbecsültségét – egy-egy csepp vérükkel megpecsételve a fogadalmat – mesélte.

Itt azonban elcsuklott a hangja, és kis híján sírásba fulladt a később ismét decenssé váló politikusi beszéd. Hogy a megbicsaklást a felidézett fogadalom – amelyet egyelőre államtitkárként nem sikerül megtartani – vagy a nem túl baráti hangulat okozta, arról később megoszlott a közönség véleménye, ám Horváth Ildikó visszatalált a politikustól elvárható hangnemhez, és elmondta, hálás a kamarának és a szakmai szervezeteknek, hogy nyitottak arra, hogy „közösen beszéljük meg közös ügyeinket” annak érdekében, hogy sikeresebben tudják gyógyítani a betegeket.

A lírai hangvételt aztán újabb piros lapos államtitkári mondat követte: „800 ezer forint az átlagos orvosi jövedelem, de fontosnak tartom, hogy a többség kapjon kiszámítható, megfelelő bért”. Később egy, a statisztika rosszabbik végén álló, hatvanéves orvosnő könnyek között panaszolta: iskolafogászként 210 ezer forint a havi fizetése.

A hallgatóság nemigen volt vevő a hónapok óta zengett, hivatalos kormányzati kommunikációra sem, miszerint sikeres a háziorvosoknak kínált Három generációval az egészségért program, amelyre további ötmilliárd forintot szánnak a jövőben, sem arra, hogy 2010-hez képest 740 milliárd forinttal kap többet az egészségügy jövőre. Végül a cérna akkor szakad el, amikor az államtitkár belevágott volna, hogy 227 milliárd forintos uniós forrás érkezett az egészségügybe. A közönség hangosan jelezte: nem kíváncsi a mellébeszélésre.

Vasárnap templom, hétfőtől egyeztetés

Érdemi válasz a MOK egyetlen kérdésére sem érkezet, bárhogyan is „gyúrta” Éger István a két hivatali képviselőt. Mint ahogyan a minden szakpolitikai döntés felett vétójoggal rendelkező Pénzügyminisztérium távolmaradása előre jelezte, konkrét ígéretre nem számíthattak, és ilyet nem is kaptak az orvosok. Az államtitkári beszéd és az orvosgyűlés ideje alatt kiadott kormányzati kommüniké teljes összhangban állt, legalábbis az olyan kifejezések tekintetében, mint „fontos kérdés”, „tárgyalni kell róla”, és „szakértők foglalkoznak vele”.

Később lapunk megkérdezte az államtitkárt, hogy annak ellenére, hogy a hivatalos kormányzati álláspont a kitérés a kérdések elől, az Emmi, illetve az egészségügyért felelős államtitkárság a várható egyeztetéseken támogatja-e a MOK 900 ezer forintos szakorvosi alapbér-követelését, és annak 2022-ben történő bevezetését, úgy válaszolt: tárgyalunk a kamarával a konkrét összegekről és az időzítésről is.

A kamara másik követelésére, amely a minimumfeltételek ellenőrzésére vonatkozik, az államtitkár a MedicalOnline-nak kifejtette, szükség van a 2012-ben kialakított minimumfeltételek felülvizsgálatára, a számszerűsített listák helyett az ellátási folyamatok meghatározására, és ezek ellenőrzésére van szükség, a munka már az év elején elkezdődött. Arra a kérdésünkre, hogy hogyan változott a helyzet 2015-höz képest, amikor egy átfogó ÁNTSZ ellenőrzés nyomán kiderült, hogy egyetlen kórház sem felel meg a minimumfeltételeknek, sőt van olyan intézmény is, ahol a megfelelés mértéke mindössze 25 százalék, az államtitkár azt mondta, nem ismeri az (egykori) ellenőrzés eredményeit, de fokozott és transzparens együttműködés van a Nemzeti Népegészségügyi Központ és az államtitkárság között, hogy a tárca megkapja azokat az információkat amelyeket a központban begyűjtenek.

Szeretnék holnap inkább templomba menni – célzott az államtitkár (nyilvánvalóan véletlen) kijelentésére Éger István, ami szerint már holnap (vasárnap) megkezdődnek az egyeztetések a kamarával. Ugyanakkor elismerte: eredmények nem születtek a nagygyűlésen, hacsak az nem, hogy a nagy nyilvánosság előtt tudták kimondani és feltárni a problémákat. Az elnök szerint a homályos ígéretekkel nem tudnak mit kezdeni, ezért fontos, hogy mielőbb újrainduljanak az egyeztetések. Megjegyezte azt is, a „levegőben lóg” az önkéntes túlmunka felmondásának lehetősége, majd célzatosan hozzátette: a saját szabadidejével mindenki önkéntesen rendelkezik.

Kiállnak az orvosok mellett, de…

Számos szakmai szervezet, köztük a Magyra Gyógyszerészi Kamara (MGYK), a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK), a Magyar Kórházszövetség (MKSZ), a Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ), a Háziorvosok Online Szervezete (HAOSZ), és a Magyar Rezidens Szövetség is képviseltette magát a szombeti eseményen.

Minden nagygyűlés sikerességét a következő napok, hetek, hónapok igazolják – értékelte lapunknak a számos nagygyűlést szervező és lebonyolító MESZK elnöke az rendezvényt. Balogh Zoltán elmondta, a nagygyűlésen tapasztalható feszültségek jól mutatják az orvoskollégák elkeseredettségét, ugyanakkor úgy érezte, a személyes megszólalás lehetőségének híján nem volt kellően reprezentálva a teljes orvosi kar.

Maximálisan kiállunk az orvosi bérek rendezése mellett – hangsúlyozta az elnök, ám azt is hozzátette, a szakdolgozói bérek nem megfelelő kommunikációja nehézkessé teszi a további együttgondolkodást. Az ágazatban 19-21 éve dolgozó, középkorú szakdolgozó bruttó bére 2022-ben ugyanis 385 ezer forint lesz, és nem 690 ezer, mint ahogyan az a rendezvényen elhangzott. Figyelembe véve a jelenleg hatályos bértáblát, 690 ezer forintot egy tudományos fokozattal rendelkező, 37-39 éves egészségügyi munkaviszonnyal rendelkező szakdolgozó keresne 2022-ben, ám akkor az országban egyetlen ember sem fog megfelelni ezeknek a feltételeknek.

Az orvosok nem avatkoznak az ápolásba, az ápolók se akarjanak orvosi kompetenciákat – hangzott el a nagygyűlésen, a MOK öt követelése közül a negyedik ugyanis az: döntsék el, hogy orvosokkal vagy orvosi végzettséggel nem rendelkezőkkel (nondoktor, Msc. nővér) akarják-e a magyarokat gyógyítani pusztán takarékosságból.

A beteg gyógyítása ma már nem csupán orvosi privilégium, hiszen azt a prevenció, a kuráció, és a rehabilitáció hármasa együttesen adja, és így nem lehet egyetlen ember feladata, abban az ápolónak is abszolút szerepe van – reagált a fentiekre Balogh Zoltán. Valóban hiányzik az a rendelet, amely protokollok mentén meghatározná azoknak az MSc ápolóknak a kompetenciáit, akik éppen idén nyáron fejezték be a mesterképzést. Ezeknek a feladatoknak a körét az orvos és ápoló szakmának közösen kellene meghatároznia. Azonban az elnök hozzátette azt is, amennyiben az ápolók rigid módon csak azokat a feladatokat látnák el, amelyekre a szabályok szerint a képzésük során felhatalmazást nyernek, és amelyeket jelenleg írásos orvosi felhatalmazással kerülnek meg, megállna az ellátórendszer, ugyanis nem lenne, aki helyettük ezeket a feladatokat elvégezze.
Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 2,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink