A pandémia mentális terhei

Már a járvány első hónapjaiban lehetett olvasni  olyan tudományos közleményeket, amelyek arra figyelmeztettek, hogy a Covid19 pandémia jelentősen különbözik más, szintén sokakat érintő, egyértelmű mentális hatással bíró helyzetektől, mint például egy természeti katasztrófa, háború vagy éhínség. A mostani helyzet pszichés hatásai több szinten érvényesülnek: az egyén és a társadalom, sőt a teljes Föld népességének a szintjén.

Az egyén tekintetében ható tényezők: közvetlenül a vírus idegrendszeri hatásai (kp. idegrendszerben is tapasztalható multifokális tromboembolizáció, perifériás idegrendszeri tünetek úm. az íz- és szaglóérzés csökkenése), egyéb testi betegségek kialakulásának lehetősége, továbbá a pszichés tünetek sokasága (félelem, izoláció miatti szorongás, depresszió), a munkavégzés menetének megváltozása, egzisztenciális elbizonytalanodás vagy ellehetetlenedés, rákényszerülés a változtatásra, továbbá a szembenézés a saját sérülékenységgel és a lehetséges vagy valós veszteségekkel. Mindez sokaknál a katasztofizáló gondolkodás kialakulásához, súlyos szorongáshoz, hangulatzavarokhoz vezethet. Számos kutatás hívja fel a figyelmet a karantén alatt kialakuló pszichés zavarokra: félelem, izoláció, PTSD jellegű tünetegyüttes, alvászavarok, szuicid ideációk. A spektrum tehát teljes, mind biológiai, pszichológiai , szociális és spirituális szinten is hat a járvány.

A korábbi világjárványok (SARS, H1N1, MERS) mentális hatásait vizsgáló kutatások többsége három érintett csoportot nevezett meg: a betegséget megkapó túlélők, a karantént kötelezően elviselők és a frontvonalban dolgozó kórházi dolgozók csoportját. Ma azonban kimondhatjuk, hogy ennél sokkal szélesebb azoknak a köre, akikre direkt vagy indirekt módon mentális terhet vagy pszichés problémát ró a Covid19. Az Asian J of Psychiatry 2020. júniusi számában Zahir Ahmen és munkatársai jelentettek meg egy friss kutatásról szóló közleményt a kínai Hupej tartomány lakosságának pszichológiai reakcióiról a járvány idején. Az eredmények a szociális izoláció (karantén) egyértelműen a szorongásos és depressziós állapotok kialakulását hozta magával.

Az 1074 vizsgált egyénből 37,5% esetén alakult ki depresszió, 29,1%-nál kockázatos, 9,5%-nál ártalmas alkoholfogyasztás volt kimutatható, a függőség 2,5%-ban volt jelen. A 21-40 év közötti korosztálynál fokozott rizikót illetve sérülékenységet találtak a mentális problémák és az alkoholfogyasztás növekedése tekintetében. Más vizsgálatok a családon belüli veszekedések, bántalmazások, abúzusok megnövekedett arányára hívják fel a figyelmet, ami szintén nem elhanyagolható kockázat a mentális zavarok kialakulása szempontjából.

A társadalmi szintű hatások, amelyeknek nem elhanyagolható az egyénre gyakorolt hatása, szintén több területen kimutathatóak. Az egészségügyi rendszerre olyan feladat rakódik, amelyre nem lehetett felkészülve, ezt az egész világon látni lehet. Ugyanez mondható el az ott dolgozókról is, akiknek napok-hetek alatt kellett átállniuk egy, szinte hadi állapotokhoz hasonlítható munkamódba, szembe kellett nézniük a saját félelmeikkel és azzal, hogy időszakosan a családjuktól távol kellett maradniuk, a lehetséges fertőzés elkerülése érdekében. E mellett sokuknak olyan munkát kell végezni, amelyre néhány óra alatt képezték ki és még sorolhatnám. Természetesen nem magyar probléma ez, a Föld fejlettebb egészségügyi ellátórendszereivel működő országokból is hasonló közlemények születtek. A társadalmi hatások további szegmensei a munkaerő piac változásai és a gazdasági életben bekövetkező változások, amelyek viszont az emberek életére gyakorolnak - jelenleg - negatív hatást.

Magyarországon szeptemberben drasztikusan elkezdett emelkedni a vírus okozta morbiditás és mortalitás. Az úgynevezett második hullám újabb kihívásokat tartogat és a járványügyben jártas szakemberek, továbbá a vírussal foglalkozó virológusok, biológusok szerint mág mindig nincsenek biztos információk arra vonatkozóan, hogy hosszú távon mi várható, de jelenleg tombol a járvány. Létállapot lett tehát a bizonytalanság, ami emelkedettebb stressz szintet jelen a lakosság nagy részében. Számolni kell tehát azzal, hogy a járvány akut stressz hatása mellett megjelenik a tartós stressz állapot, és a kumulatív stressz hatása. Ismert tény, hogy az ilyen helyzet fokozza a szorongás, a szorongásos zavarok és a depresszió előfordulási gyakoriságát, ami új betegeket illetve a már korábban e zavarokkal küzdők esetében a betegség kiújulását jelenti.

Az amerikai járványügyi központ (CDC) augusztusi jelentésében egyértelműen jelzi, hogy az Egyesült Államokban jelentősen megnövekedett a koronavírus miatti mentális zavarok aránya és a szuicid veszélyeztetettség (Morbidity and Mortality Report, 08.14.), ami a szorongásos és hangulatzavarok, a stresszhez vagy traumához köthető pszichés zavarok, a kóros szerhasználat és a szuicid gondolatok gyakoribbá válását jelenti. Kimutatásuk szerint az amerikai felnőtt lakosság negyven százalákánál mutatható ki a mentális egészség károsodása a járvány kezdete óta. Sokan hívják fel a figyelmet arra, hogy a második illetve az esetleges további hullámok vagy szakaszok - amelyek bekövetkeztének lehetőségét szakemberek felvetik - mentális krízist okozhatnak, azaz kimagasló arányú lehet a pszichés következmények aránya a populációban.

Az egészségügyi ellátórendszer és ezen belül a pszichiátriai, pszichológiai ellátók szerepe és a leterheltsége is folyamatosan növekszi és várhatóan növekedni fog. A katasztrófa még sokáig fogja éreztetni a mentális hatását. A folyamat szakaszokra bontható. Az USA droghasználattal és mentális egészséggel foglalkozó kormányzati szervének  megállapításai (SAMSHA) szerint egy járványgörbe különféle fázisokra bontható az eltelt idő függvényében: (1, a járvány előtt: félelem és bizonytalanság, 2. a hatás megérkezésétől: túlélési ösztön, összetartás, 3. a járvány bizonyos időszakaiban: remény, 4. hosszú idő elteltével, ami fél-egy év a csalódás és kiábrándulás, 5. az évforduló után gyászfeldolgozás, rekonstrukció, újrakezdés). A pándémiák esetén azonban az utólsó szakasz, vagy már egy korábbi, akár egy újabb fertőzési szakaszba (hullám) mehet át. Így az emberek, hasonlóan a gyász alakulásához, szükségszerűen keresztül mennek a szakaszokon, illetve a pandémia alakulásától függően újra meg is élhetik azokat (pl. reménykedés a vakcinában, csalódás aztán új remény, esetszám ismételt növekedése).

A járvány, amely már az első perctől éreztette a mentális hatásait, pánikot, veszteséget és gyászt okozott nagyon sokaknál. Mindez pedig fokozhatja a korábbi traumák hatásait is, ami szükségszerűen lelki zavarokhoz vezethet. E helyzetben nem teszünk jót önmagunkkal, ha feltétlenül nagyobb teljesítményt, mindenképpen rugalmas alkalmazkodást és új képességek gyors kialakítását várjuk el magunktól. Ezek a folyamatok nem csupán a népességet, hanem minket orvosokat, egészségügyi dolgozókat is súlyosan érint főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a covidos betegeket ellátó illetve az egészségügyben dolgozó személyzetnél fokozott a fertőződés és a halál veszélye. Az Amnesty International új analízise szerint (2020.09.03.) világszerte közel 7 ezer egészségügyi dolgozó veszítette el az életét a járvány kapcsán (1320 Mexikóban, 1077 az USA-ban, 634 Brazíliában, 649 Angliában, 634 Oroszországban... - az adatok a beazonosítási módszerektől is függenek). Ez midenképpen azt jelenti, hogy az eü. dolgozóknál a közvetlen covid veszély mellett a mentális zavarok (szorongás, PTSD, depresszió, öngyilkossági gondolatok) kialakulásának esélye is nagyobb az átlagnépességhez képest.

Mit tehetünk önmagunk illetve a pácienseink mentális védelme érdekében ebben a helyzetben? A mentális egészség megőrzésének alappillérei a következők: 1.: normalizálni a gondolatokat, azaz tudatosan szembenézni a valós problémákkal, 2.: a reális helyzet elfogadása (a csalódást is beleértve) és elkülöníteni a valós é vélt félelmeket, aggodalmakat, 3.: törekvés a mindennapi pozitív impulzusok begyűjtésére, a tudatosan megélt, energizáló pillanatok keresésére (pozitív irányú fókusz), 4.: minél több nyugod perc megélése (relaxációs gyakorlatok, sport, légzőgyakorlás, 5.: a sztressz leküzdésének tudatos módszereinek alkalmazása, 6.: megfelelő mennyiségű alvás (6-7 óra), 7.: megfelelő minőségű étrend (fehérjék szerepe fontos), 8.: hiteles forrásokból való hírfogyasztás és tájékozódás. Midezek segítenek a mentális egyensúly megtalálásában. Klinikailag igazolt szorongás és depresszió esetén pedig a szükséges terápia alkalmazása elengedhetetlen, bárkit is érinsen az.

Mit tehetnek a különböző szinteken a döntéshozók? Az erőforrások megfelelő mozgósítása, a kapacitások szükség szerinti újrarendezése, az ellátórendszer működésének áthangolása (telemedicína rendelet) mellett a hiteles információ átadás és a dolgozók megbecsülése és elismerése lehetnek a mentális egészséget támogató intézkedések.

Az ép elméjű túlélés hosszú távú záloga az együttműködés, a szolidaritás és a lehetséges eszközök maximális kihasználása lehet. Érdemes tehát erre törekedni mind egyéni, családi, mind pedig társadalmi szinten.